Ugrás a tartalomhoz

„Kategória:Pfeiffera” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „== Pfeiffera == A '''''Pfeiffera''''' a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó nemzetség. A fajok főként Dél‑Amerika trópusi, erdei élőhelyein élnek, gyakran epifita vagy litofita életmódot folytatva. === Morfológia és jellemzők === - A ''Pfeiffera'' növények lapított, szalagszerű szárakkal rendelkeznek, amelyek gyakran szögletes‑élűek és elágazóak. A szárszegmensek mentén apró, tövisképletek (glochidák vagy tövisek…”
 
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
(2 közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
== Pfeiffera ==
== Tudományos név ==


A '''''Pfeiffera''''' a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó nemzetség. A fajok főként Dél‑Amerika trópusi, erdei élőhelyein élnek, gyakran epifita vagy litofita életmódot folytatva.
''Pfeiffera'' Salm-Dyck ex Pfeiff. 1835


=== Morfológia és jellemzők === 
'''A tudományos név státusza:''' érvényes
- A ''Pfeiffera'' növények lapított, szalagszerű szárakkal rendelkeznek, amelyek gyakran szögletes‑élűek és elágazóak. A szárszegmensek mentén apró, tövisképletek (glochidák vagy tövisek) találhatók. 
- Virágaik tölcsérszerűek, feltűnőek, színük változó — fehér, rózsaszín vagy piros árnyalatú is lehet. A virágok a szár végén vagy oldalán nyílnak. 
- Terméseik kicsi, bogyószerűek és sok apró magot tartalmaznak. 


=== Élőhely és elterjedés === 
'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae)
A nemzetség fajai Dél‑Amerikában — például Bolíviában és Argentína északnyugati részén — fordulnak elő. Élőhelyeik trópusi erdők fatörzsein, sziklákon vagy köves lejtőkön lehetnek; gyakran részben árnyékos, párás mikroklímájú környezetet igényelnek. 


=== Kultúrában / Gondozásuk ===
<span id="a-név-eredete-etimológia"></span>
A ''Pfeiffera''‑kaktuszok könnyebben nevelhetők, mint sok más sivatagi kaktusz: laza, jó vízelvezetésű, humuszos vagy epifita közeg, világos‑de nem erős napfény, mérsékelt öntözés ajánlott. A talaj tartsa inkább kissé nedvesen a növekedési időszakban, de ne legyen pangó víz, és télen mérsékelten szárazabb tartást kapjon. Leheny szárdugványról könnyen szaporíthatók. 
=== A név eredete, etimológia ===


=== Jelentősebb fajok === 
A nemzetségnév '''Ludwig Georg Karl Pfeiffer''' (1805–1877) német orvos, botanikus, fizikus és malakológus nevét őrzi, aki az egyik legkorábbi átfogó kaktuszmű, az '''''Enumeratio diagnostica Cactearum''''' szerzője volt.
* ''Pfeiffera boliviana'' — gyakran csüngő hajtásokkal, világos virágokkal, népszerű dísznövény.
A nevet '''Salm-Dyck''' közlésében '''Pfeiffer''' érvényesítette 1835-ben.
* ''Pfeiffera monacantha'' — kompakt, elágazó szárú faj, ornametális célra alkalmas. 
* ''Pfeiffera ianthothele'' — különleges habitusú faj, dekoratív formával és színváltozatokkal. 
* ''Pfeiffera miyagawae'' — viszonylag apró, epifita növekedésű, beltéri tartásra is alkalmas faj.  


[[Kategória:Cactaceae]]
<span id="leírás"></span>
=== Leírás ===
 
A ''Pfeiffera'' fajai többnyire '''epifita''', ritkábban '''epilitikus''' vagy '''földfelszíni''' életmódú kaktuszok. Növényeik felállók vagy csüngők, gyakran gazdagon elágazók. Szártagjaik változatos méretűek, lapítottak vagy szögletesek. Az elágazás jellemzően a hajtások középső részén történik (mezotónia).
 
Az '''areolák''' a szárszegély mentén helyezkednek el, gyakran apró pikkelyeket hordoznak. A '''tövisek''' többnyire kicsik, serteszerűek vagy tűszerűek, esetenként teljesen hiányoznak.
 
A '''virágok''' nappaliak, oldalállásúak, tölcsér alakúak, gyakran nagy számban fejlődnek. Színük leggyakrabban fehéres, sárgás vagy narancsos árnyalatú. Egyes fajok részben '''öntermékenyek'''. A beporzást rovarok és kolibrik végzik.
 
A '''termések''' gömbölyűek, lehetnek csupaszok, sertésekben vagy tövisekben gazdagok, éretten gyakran áttetszők, erezettek. Színük fehéres, zöldes, barnás, rózsaszínes vagy vöröses lehet. A '''magok''' feketék, fényesek, megnyúltak, jellegzetesen hosszú vagy elágazó funikulusszal (magkocsánnyal), ami a nemzetség egyik fontos bélyege.
 
<span id="élőhely"></span>
=== Élőhely ===
 
A ''Pfeiffera'' fajai főként hegyvidéki, nedves élőhelyeken fordulnak elő, fákon vagy sziklákon, humuszban gazdag üregekben. Gyakran '''broméliákkal''', '''orchideákkal''' és '''páfrányokkal''' együtt élnek. Elterjedési magasságuk általában 600 és 2700 méter között van.
 
<span id="elterjedés"></span>
=== Elterjedés ===
 
'''Dél-Amerika''' nyugati és középső része:
'''Argentína''' (Catamarca, Jujuy, Salta, Tucumán),
'''Bolívia''' (Chuquisaca, Cochabamba, La Paz, Santa Cruz, Tarija).
 
<span id="taxonómia"></span>
=== Megjegyzés / taxonómiai megfontolások ===
 
A ''Pfeiffera'' nemzetséget hosszú időn keresztül gyakran összevonták a ''Lepismium'' nemzetséggel. A modernebb morfológiai és molekuláris vizsgálatok azonban alátámasztják önállóságát.
Egyes filogenetikai elemzések szerint a ''Pfeiffera'' nem tartozik szorosan a klasszikus Rhipsalideae csoporthoz, és rokonsága inkább egyes nem epifita kaktusznemzetségek felé mutat, de e kérdés taxonómiai értelmezése még nem teljesen egységes.
 
A nemzetség fajszámát az eltérő rendszerek különbözően kezelik; általában '''6 faj és 1 alfaj''' elfogadott.
 
== Szerzők és forrás ==
 
* '''Szerkesztette:''' Jokhel Csaba
* '''Kép:'''
* '''Lektorálta:'''
* '''Forrás:'''
** https://caryophyllales.org/
** https://powo.science.kew.org/
** https://thelastcactusclassification.top/category/pfeiffera/
 
[[Kategória:Cactaceae]]

A lap jelenlegi, 2025. december 16., 07:33-kori változata

Tudományos név

Pfeiffera Salm-Dyck ex Pfeiff. 1835

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Ludwig Georg Karl Pfeiffer (1805–1877) német orvos, botanikus, fizikus és malakológus nevét őrzi, aki az egyik legkorábbi átfogó kaktuszmű, az Enumeratio diagnostica Cactearum szerzője volt. A nevet Salm-Dyck közlésében Pfeiffer érvényesítette 1835-ben.

Leírás

A Pfeiffera fajai többnyire epifita, ritkábban epilitikus vagy földfelszíni életmódú kaktuszok. Növényeik felállók vagy csüngők, gyakran gazdagon elágazók. Szártagjaik változatos méretűek, lapítottak vagy szögletesek. Az elágazás jellemzően a hajtások középső részén történik (mezotónia).

Az areolák a szárszegély mentén helyezkednek el, gyakran apró pikkelyeket hordoznak. A tövisek többnyire kicsik, serteszerűek vagy tűszerűek, esetenként teljesen hiányoznak.

A virágok nappaliak, oldalállásúak, tölcsér alakúak, gyakran nagy számban fejlődnek. Színük leggyakrabban fehéres, sárgás vagy narancsos árnyalatú. Egyes fajok részben öntermékenyek. A beporzást rovarok és kolibrik végzik.

A termések gömbölyűek, lehetnek csupaszok, sertésekben vagy tövisekben gazdagok, éretten gyakran áttetszők, erezettek. Színük fehéres, zöldes, barnás, rózsaszínes vagy vöröses lehet. A magok feketék, fényesek, megnyúltak, jellegzetesen hosszú vagy elágazó funikulusszal (magkocsánnyal), ami a nemzetség egyik fontos bélyege.

Élőhely

A Pfeiffera fajai főként hegyvidéki, nedves élőhelyeken fordulnak elő, fákon vagy sziklákon, humuszban gazdag üregekben. Gyakran broméliákkal, orchideákkal és páfrányokkal együtt élnek. Elterjedési magasságuk általában 600 és 2700 méter között van.

Elterjedés

Dél-Amerika nyugati és középső része: Argentína (Catamarca, Jujuy, Salta, Tucumán), Bolívia (Chuquisaca, Cochabamba, La Paz, Santa Cruz, Tarija).

Megjegyzés / taxonómiai megfontolások

A Pfeiffera nemzetséget hosszú időn keresztül gyakran összevonták a Lepismium nemzetséggel. A modernebb morfológiai és molekuláris vizsgálatok azonban alátámasztják önállóságát. Egyes filogenetikai elemzések szerint a Pfeiffera nem tartozik szorosan a klasszikus Rhipsalideae csoporthoz, és rokonsága inkább egyes nem epifita kaktusznemzetségek felé mutat, de e kérdés taxonómiai értelmezése még nem teljesen egységes.

A nemzetség fajszámát az eltérő rendszerek különbözően kezelik; általában 6 faj és 1 alfaj elfogadott.

Szerzők és forrás

A(z) „Pfeiffera” kategóriába tartozó lapok

A következő 4 lap található a kategóriában, összesen 4 lapból.