Pfeiffera asuntapatensis
| Pfeiffera asuntapatensis | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség-csoport | Corryocactinae |
| Nemzetség | Pfeiffera |
| Faj | Pfeiffera asuntapatensis |
 
| |
Tudományos név
- Pfeiffera asuntapatensis (M.Kessler, Ibisch & Barthlott) Ralf Bauer in Cactaceae Syst. Init. 20: 6. 2005. Sec. Korotkova & al. (2010)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Pfeiffera Ludwig Karl Georg Pfeiffer (1805–1877) német orvos, botanikus és malakológus nevét viseli.
- A faji jelző, az asuntapatensis földrajzi eredetű (toponímikus) elnevezés: a növény felfedezésének és típuslelőhelyének környékére, a bolíviai Asunta Pata vidékére (La Paz departamentum, Saavedra tartomány) utal. A fajt eredetileg Michael Kessler, Pierre Leonhard Ibisch és Wilhelm Barthlott írták le 2000-ben, majd jelenlegi érvényes nemzetségi pozíciójába Ralf Bauer helyezte át 2005-ben.
Típus
- Pfeiffera asuntapatensis (M.Kessler, Ibisch & Barthlott) Ralf Bauer; Gyűjtő: Michael Kessler (et al.), Bolívia, La Paz, Saavedra, Asunta Pata, 1997.07.28. (Holotípus: LPB, Izotípus: BONN).
- Első leírása: Kakt. and. Sukk. 51(11): 281-285 (2000) mint Lepismium asuntapatense M.Kessler, Ibisch & Barthlott
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Ralf Bauer, 2005
Pfeiffera asuntapatensis képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Pfeiffera asuntapatensis szinonimái
- ≡ Lepismium asuntapatense, ≡ Bolivihanburya asuntapatensis
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Ez a taxon kizárólag epifiton életmódot folytató, kezdetben felálló vagy elhajló, később teljesen lecsüngő habitusú, sűrűn ágas növény. A hajtás rendszertelenül, gyakran a szártagok középső vagy alsó harmadából ágazik el. A szár húsos, sötétzöld, az idős tőrészeknél hengeres és fásodó. A szártagok megnyúltak, keskenyek, a keresztmetszetük határozottan szögletes: leggyakrabban 3 vagy 4 éles, vékony bordával rendelkeznek, a bordák élei enyhén hullámosak vagy csipkézettek. Valódi levél vagy levelek hiányoznak, helyükön csak mikroszkopikus pikkelymaradványok észlelhetők az areolák tövében. A növény rögzítését és tápanyagfelvételét finom, fonalas szerkezetű gyökérzet végzi. A bordák mentén elhelyezkedő axillák kopaszok vagy minimális gyapjút viselnek. Az apró areolák a bordák élein, a kis bemélyedésekben ülnek. A tövisek szinte teljesen hiányoznak vagy redukálódtak: az areolák többsége teljesen csupasz, esetenként csupán 1-3 apró, serteszerű, alig látható, puha peremtövis vagy középtövis képződik, amelyek korán lekopnak.
Generatív test
Virág
A virág magányosan fejlődik a szártagok oldalsó areoláiból. Nappali nyílású, kisméretű, tölcsérszerűen vagy harangszerűen szétterülő, hossza és átmérője körülbelül 1-1,5 cm. Színe jellegzetesen narancssárga, sötét narancsvörös vagy tűzvörös, ami kiemeli a rokon fajok közül. Valódi virágzat nem alakul ki.
- Takarólevelek: A külső lepellevél-körök rövidek, húsosak, zöldes-vöröses árnyalatúak, míg a belső lepellevél-csoport tagjai vékonyabbak, sziromszerűek, intenzív narancsvörös színűek, csúcsuk hegyes vagy tompa.
- Ivarlevelek: A vékony, áttetsző fehéres vagy sárgás porzószálak a virágtorokból erednek, a rajtuk ülő portokok halványsárgák; az alsó állású magház felett karcsú termő és bibeszál található, melynek végén a 3-5 ágú bibe sugarasan szétterül.
Termés
A termések lédús, gömbölyű bogyók, amelyek éretten fényes vöröses vagy sötétvörös színűek, átmérőjük 6-8 mm, felületük teljesen csupasz és sima.
- Magja: A magok megnyúltak, aprók, sötétbarna vagy fényes fekete felületűek, és a nemzetségre jellemzően feltűnően hosszú, zselatinos funikulusszal (magkocsánnyal) ágyazódnak a terméshúsba.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Dél-Amerika andoki régiója: endemikus Bolívia területén, kizárólag La Paz departamentum (Saavedra tartomány, Asunta Pata környéke) és a környező Yungas-völgyek trópusi hegyvidéki erdeiben ismert.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Tipikus nedves, fagymentes hegyvidéki esőerdők és köderdők lakója nagyjából 1000 és 1500 méter közötti tengerszint feletti magasságban. Kizárólag szubtrópusi erdei fák törzsén és lombkoronájában él mint epifiton. Az élőhelyén a relatív páratartalom egész évben rendkívül magas, a csapadék bőséges. Mohákkal, páfrányokkal, epifiton orchideákkal és broméliákkal (pl. *Tillandsia* fajokkal) alkot szoros növénytársulást.
Kultúrában tartás
Kifejezetten gyűjteményi ritkaság, amely erdei származása miatt a sivatagi kaktuszokétól teljesen eltérő gondozást igényel. Laza szerkezetű, szerves anyagokban gazdag, humuszos és rostos tőzeget tartalmazó, enyhén savanyú kémhatású talajkeverékben nevelhető sikeresen. Fontos a tökéletes vízáteresztés, a pangó víz ugyanis a gyökerek azonnali rothadását okozza. Félárnyékos, szűrt fénnyel megvilágított helyet igényel, a tűző nap hamar vörösre szzínezi és kiszárítja a vékony szárélüket. A növekedési fázisban a földjét tartsuk egyenletesen nyirkosan. Kedveli a magas páratartalmat, ezért a rendszeres permetezést meghálálja. Teleltetése hűvös (12-15 °C), de szigorúan fagymentes, világos helyen történjen.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Pfeiffera asuntapatensis legfőbb megkülönböztető bélyege a vékony, szigorúan 3-4 szárnyas-szögletes szárstruktúra, a tövisek szinte teljes hiánya (csupasz areolák), valamint az intenzív narancsvörös vagy skarlátvörös virágszín. Közeli rokona a Pfeiffera monacantha, de attól egyértelműen elkülönül lényegesen vékonyabb, többélű hajtásai és tövistelensége révén. Külsőleg emlékeztethet bizonyos Rhipsalis fajokra is, azonban a vöröses virágok és a mag anatómiai bélyegei (a hosszú funikulus) egyértelművé teszik nemzetségi hovatartozását.
Taxonómia és filogenetika
A fajt viszonylag későn, 2000-ben fedezte fel a botanika, és eredetileg a Lepismium nemzetségbe sorolták be a leírók. A 2010 utáni molekuláris filogenetikai kutatások és DNS-szekvenálási vizsgálatok azonban egyértelműen kimutatták, hogy a taxon nem a szűkebb értelemben vett Rhipsalideae tribusz tagja, hanem a morfológiailag jól elkülönülő Pfeiffera kládhoz tartozik, amely közelebbi kapcsolatban áll egyes bolíviai és argentin szárazföldi kaktuszcsoportokkal. Emiatt a Ralf Bauer által 2005-ben közzétett nemzetségi áthelyezés és nómenklatúrai kombináció a jelenleg elfogadott, érvényes tudományos név.