„Brasiliopuntia brasiliensis” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| (2 közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{Speciesbox|taxon= Brasiliopuntia brasiliensis }} | |||
== Tudományos név == | |||
* ''Brasiliopuntia brasiliensis'' (Willdenov) A. Berger, 1926 | |||
* '''A tudományos név státusza:''' érvényes | |||
== | === A név eredete, etimológia === | ||
A nemzetségnév előtagja és a fajnév a növény brazíliai előfordulására, míg a nemzetségnév utótagja az ''Opuntioideae'' alcsaládhoz ill. ''Opuntia''-khoz való tartozásra, rokonságra utal. | |||
=== Típuspéldány === | |||
* Első leírása Brazíliában megfigyelt példányokról történt, azonban élőhellyel azonosított típuspéldány kijelölése nem történt meg. | |||
* '''Első leírása:''' Enum. Pl. Suppl. [Willdenow] 33. 1814. (A faj első említése azonban Willem Piso 1648-as Historia naturalis Brasiliae c. művében már szerepelt). | |||
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' Alwin Berger, 1926 | |||
=== Szinonimák === | |||
* ''Cactus brasiliensis'' Willd. 1814 | |||
* ''Cactus heterocladus'' St. Hilaire 1830 | |||
* ''Opuntia brasiliensis'' (Willd.) Haworth 1819 | |||
* ''Opuntia bahiensis'' Britton & Rose 1919 | |||
* ''Opuntia brasiliensis'' subsp. ''bahiensis'' (Br. & Rose) Braun & Estevez 1995 | |||
* ''Opuntia schulzii'' Castellani & Lelong 1944 | |||
* ''Brasiliopuntia schulzii'' (Castell. & Lelong) Backeb. 1958 | |||
* ''Brasiliopuntia neoargentina'' Backeb. 1957 | |||
* ''Opuntia neoargentina'' (Backeb.) Rowley 1958 | |||
* ''Brasiliopuntia subacarpa'' Rizzini & A. Mattos 1986 | |||
* [https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search=Brasiliopuntia+brasiliensis Érvényes név és szinonimák a Brasiliopuntia brasiliensis taxonnál] | |||
== Alaktani, morfológiai jellemzők == | |||
[[Fájl:Brasilopuntia brasiliensis.JCs 01.jpg|Jokhel Csaba|500px|jobbra]] | |||
=== Vegetatív test === | |||
==== Hajtás, szár ==== | |||
20-25 méteres magasságot is elérő, fatermetű növény. Törzse felálló, merev, hengeres, átmérője a 35 cm-t is elérheti, kívül töviscsomók borítják, a belseje lyukacsos. Szártagjai kétalakúak, a törzs felső részén lombkorona-szerűen elágaznak. A törzsből közvetlenül kiágazó hajtások hengeresek, 20-100 cm hosszúak. Ezekből nőnek ki a lapos szártagok, amelyek tojásdadok vagy romboid alakúak, 6-15 cm hosszúak és 3-7 cm szélesek, feltűnően vékonyak. A szegélyük szabálytalan vonalú, az alapjuknál elkeskenyednek, színük élénkzöld vagy sötétzöld, ritkábban halványzöld, sárgászöld. A fiatal hajtások areoláin apró, húsos, élénkzöld színű levélkék láthatók, amelyek hamar lehullnak. | |||
==== Areolák ==== | |||
Az areolákon fehér rövid szőr található. A hároméves hajtásokon barna ''glochidium''-ok fejlődnek. A terméshéj areoláin barna szőrcsomók láthatók. | |||
==== Tövisek ==== | |||
* '''Középtövis:''' A hajtások lehetnek teljesen tövistelenek, vagy areolánként 1-3 db tövist hordoznak. | |||
=== Generatív test === | |||
==== Virág ==== | |||
4-6 cm hosszú és hasonló széles virágai a szártagok csúcsán vagy az előző virágok magházán fejlődnek. A porzókat hajszerű álporzók gyűrűje veszi körül. A porzók érintésre nem érzékenyek. | |||
* '''Takarólevelek:''' Külső '''lepellevelei''' zöldesek vagy sárgásak, a belsők világossárgák. | |||
* '''Ivarlevelek:''' A '''porzókat''' hajszerű álporzók gyűrűje veszi körül. | |||
==== Termés ==== | |||
A termések gömbölyűek vagy kissé hosszúkásak, 3-4 cm átmérőjűek, színük lehet halványsárga, vörös, narancsvörös vagy lilásbordó. A fehér terméshús lédús és rostos. | |||
* '''Magja:''' Egy-egy termésben 1-5 db mag található, ezek 6,5-10 mm átmérőjűek. | |||
== Elterjedés és élőhely == | |||
* '''Földrajzi elterjedés:''' Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi égövi (fagymentes) területein elterjedt. Megtalálható '''Brazíliában''' (Északkelet- és Délnyugat-Brazília), '''Argentínában''' (Észak-Argentína: Salta, Formosa, Chaco, Corrientes, Misiones), '''Bolíviában''' (Santa Cruz), '''Peruban''' (Cuzco, San Martin) és '''Paraguayban''', valamint betelepített fajként az '''USA-ban''', '''Florida''' államban is. | |||
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Jellemzően az alacsony fekvésű területek növénye. Időszakos csapadékú trópusi, örök- és félörökzöld ligetes erdőkön, erdőszegélyeken, szubtrópusi száraz bokrosokon (rövid füvű, bozótos szavanna vagy ''caatinga'') és erdőkön (szavannákon) keresztül a lombhullató száraz erdőkig (''campos cerrados'') fordul elő. | |||
== Kultúrában tartás == | |||
Valószínűleg a kaktuszfélék családjának legmagasabbra növő tagja, ezért magángyűjteményekben nem túlzottan gyakori. Alkalmazkodó, talajra és klímára nem túlzottan érzékeny faj. | |||
A téli időszakban üvegházi tartást igényel, nyáron szabadba kiültethető. A fagytűrés nem jellemző rá, bár rövid ideig (1-2 óra) elviselhet -4-5°C-ot, de ez megviseli a növényt. A tartós szárazság a lapos szártagok teljes, a hengeresek részleges elvesztésével járhat. Hajtásdugványként ivartalanul szaporítható, ekkor a topofízis jelensége miatt hamarabb válhat virágzóképes fatermetűvé. | |||
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok == | |||
Jól elkülöníti a fajt a sajátos növekedési formája (fatermet, hengeres törzs és lapos hajtások), a pollenjeinek felépítése, valamint a porzók és a leplek között lévő álporzók halmaza a család és az alcsalád többi tagjától. | |||
== Taxonómia és filogenetika == | |||
Lehetséges, hogy ez az egyik legtávolabban álló faja a családnak, annak minden nemzetségétől, amelyet számos mikromorfológiai és genetikai vizsgálat bizonyít (Wallace et Dickie 2002, Stuppy 2002, Taylor et al. 2002, Wallace 2004). | |||
== Szerzők == | |||
* '''Szöveg:''' Papp László és Lukoczki Zoltán | |||
* '''Kép:''' Rácz Ibolya, Lukoczki Zoltán, Kádár I. Csaba és Jokhel Csaba | |||
* '''Lektorálta:''' Papp László | |||
== Forrás == | |||
* Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások kártyasorozat | |||
* https://caryophyllales.org/ | |||
[[Kategória:Brasiliopuntia]] | [[Kategória:Brasiliopuntia]] | ||
[[Kategória:Pozsgások kártyák]] | [[Kategória:Pozsgások kártyák]] | ||
A lap jelenlegi, 2025. december 23., 05:12-kori változata
| Brasiliopuntia brasiliensis | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Opuntioideae |
| Nemzetség- csoport |
Opuntieae |
| Nemzetség | Brasiliopuntia |
| Faj | Brasiliopuntia brasiliensis |
 
| |
Tudományos név
- Brasiliopuntia brasiliensis (Willdenov) A. Berger, 1926
- A tudományos név státusza: érvényes
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév előtagja és a fajnév a növény brazíliai előfordulására, míg a nemzetségnév utótagja az Opuntioideae alcsaládhoz ill. Opuntia-khoz való tartozásra, rokonságra utal.
Típuspéldány
- Első leírása Brazíliában megfigyelt példányokról történt, azonban élőhellyel azonosított típuspéldány kijelölése nem történt meg.
- Első leírása: Enum. Pl. Suppl. [Willdenow] 33. 1814. (A faj első említése azonban Willem Piso 1648-as Historia naturalis Brasiliae c. művében már szerepelt).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Alwin Berger, 1926
Szinonimák
- Cactus brasiliensis Willd. 1814
- Cactus heterocladus St. Hilaire 1830
- Opuntia brasiliensis (Willd.) Haworth 1819
- Opuntia bahiensis Britton & Rose 1919
- Opuntia brasiliensis subsp. bahiensis (Br. & Rose) Braun & Estevez 1995
- Opuntia schulzii Castellani & Lelong 1944
- Brasiliopuntia schulzii (Castell. & Lelong) Backeb. 1958
- Brasiliopuntia neoargentina Backeb. 1957
- Opuntia neoargentina (Backeb.) Rowley 1958
- Brasiliopuntia subacarpa Rizzini & A. Mattos 1986
- Érvényes név és szinonimák a Brasiliopuntia brasiliensis taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
20-25 méteres magasságot is elérő, fatermetű növény. Törzse felálló, merev, hengeres, átmérője a 35 cm-t is elérheti, kívül töviscsomók borítják, a belseje lyukacsos. Szártagjai kétalakúak, a törzs felső részén lombkorona-szerűen elágaznak. A törzsből közvetlenül kiágazó hajtások hengeresek, 20-100 cm hosszúak. Ezekből nőnek ki a lapos szártagok, amelyek tojásdadok vagy romboid alakúak, 6-15 cm hosszúak és 3-7 cm szélesek, feltűnően vékonyak. A szegélyük szabálytalan vonalú, az alapjuknál elkeskenyednek, színük élénkzöld vagy sötétzöld, ritkábban halványzöld, sárgászöld. A fiatal hajtások areoláin apró, húsos, élénkzöld színű levélkék láthatók, amelyek hamar lehullnak.
Areolák
Az areolákon fehér rövid szőr található. A hároméves hajtásokon barna glochidium-ok fejlődnek. A terméshéj areoláin barna szőrcsomók láthatók.
Tövisek
- Középtövis: A hajtások lehetnek teljesen tövistelenek, vagy areolánként 1-3 db tövist hordoznak.
Generatív test
Virág
4-6 cm hosszú és hasonló széles virágai a szártagok csúcsán vagy az előző virágok magházán fejlődnek. A porzókat hajszerű álporzók gyűrűje veszi körül. A porzók érintésre nem érzékenyek.
- Takarólevelek: Külső lepellevelei zöldesek vagy sárgásak, a belsők világossárgák.
- Ivarlevelek: A porzókat hajszerű álporzók gyűrűje veszi körül.
Termés
A termések gömbölyűek vagy kissé hosszúkásak, 3-4 cm átmérőjűek, színük lehet halványsárga, vörös, narancsvörös vagy lilásbordó. A fehér terméshús lédús és rostos.
- Magja: Egy-egy termésben 1-5 db mag található, ezek 6,5-10 mm átmérőjűek.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi égövi (fagymentes) területein elterjedt. Megtalálható Brazíliában (Északkelet- és Délnyugat-Brazília), Argentínában (Észak-Argentína: Salta, Formosa, Chaco, Corrientes, Misiones), Bolíviában (Santa Cruz), Peruban (Cuzco, San Martin) és Paraguayban, valamint betelepített fajként az USA-ban, Florida államban is.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Jellemzően az alacsony fekvésű területek növénye. Időszakos csapadékú trópusi, örök- és félörökzöld ligetes erdőkön, erdőszegélyeken, szubtrópusi száraz bokrosokon (rövid füvű, bozótos szavanna vagy caatinga) és erdőkön (szavannákon) keresztül a lombhullató száraz erdőkig (campos cerrados) fordul elő.
Kultúrában tartás
Valószínűleg a kaktuszfélék családjának legmagasabbra növő tagja, ezért magángyűjteményekben nem túlzottan gyakori. Alkalmazkodó, talajra és klímára nem túlzottan érzékeny faj.
A téli időszakban üvegházi tartást igényel, nyáron szabadba kiültethető. A fagytűrés nem jellemző rá, bár rövid ideig (1-2 óra) elviselhet -4-5°C-ot, de ez megviseli a növényt. A tartós szárazság a lapos szártagok teljes, a hengeresek részleges elvesztésével járhat. Hajtásdugványként ivartalanul szaporítható, ekkor a topofízis jelensége miatt hamarabb válhat virágzóképes fatermetűvé.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Jól elkülöníti a fajt a sajátos növekedési formája (fatermet, hengeres törzs és lapos hajtások), a pollenjeinek felépítése, valamint a porzók és a leplek között lévő álporzók halmaza a család és az alcsalád többi tagjától.
Taxonómia és filogenetika
Lehetséges, hogy ez az egyik legtávolabban álló faja a családnak, annak minden nemzetségétől, amelyet számos mikromorfológiai és genetikai vizsgálat bizonyít (Wallace et Dickie 2002, Stuppy 2002, Taylor et al. 2002, Wallace 2004).
Szerzők
- Szöveg: Papp László és Lukoczki Zoltán
- Kép: Rácz Ibolya, Lukoczki Zoltán, Kádár I. Csaba és Jokhel Csaba
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások kártyasorozat
- https://caryophyllales.org/