Thelocactus hexaedrophorus

Thelocactus hexaedrophorus
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség- csoport	Ferocactinae
Nemzetség	Thelocactus
Faj	Thelocactus hexaedrophorus

Tudományos név

• Thelocactus hexaedrophorus (Lem.) Britton & Rose, 1922;
• A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév és a fajnév is ógörög szóösszetétel.
A nemzetségnév első tagja a növény szemölcsös hajtását jellemzi. A „thele” szó jelentése csecsbimbó, gumó, szemölcs, dudor.
A latinosodott „cactus” szó ógörög eredetű („kaktos”), eredetileg egy bogáncs-szerű szúrós növény (más vélemény szerint az articsóka) köznyelvi megnevezése volt. A szót Linné használta fel az Újvilágban mind nagyobb számban felfedezett kaktuszok egyik nemzetségneveként 1753-ban. Ma önállóan a növénycsalád viseli a nevét.

A fajnév ógörög szóösszetétel: „hexa” = hat, „hedra” = sík, lap, a „-phoros” képző jelentése pedig valamit hordozó. A név a faj szárát tagoló hatszögű szemölcsöket jellemzi.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: az eredeti típusélőhely nem ismert
• Első leírása: Cact. Gen. sp., 1839. november 27.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Britton & Rose, 1922

Szinonimák

• Echinocactus hexaedrophorus Lem., 1839
• Echinocactus hexaedrophorus var. major Quehl, 1894
• Echinocactus hexaedrophorus var. roseus Lemaire ex Labouret, 1853
• Thelocactus fossulatus Britton & Rose, 1923
• Thelocactus hexaedrophorus var. fossulatus Backeb., 1961
• Thelocactus hexaedrophorus var. labouretianus A. Berger, 1929
• Thelocactus hexaedrophorus var. major A. Berger, 1929
• Thelocactus hexaedrophorus var. decipiens A. Berger, 1929
• Thelocactus lloydii Britton & Rose, 1923
• Thelocactus hexaedrophorus var. lloydii (Britton & Rose) Kladiwa & Fittkau, 1975
• Thelocactus hexaedrophorus subsp. lloydii (Britton & Rose) N. P. Taylor, 1998
• Thelocactus hexaedrophorus subsp. francii Halda & Sladkovský, 2000
• Thelocactus hexaedrophorus subsp. jarmilae Halda & Chvástěk, 2000
• Thelocactus hexaedrophorus subsp. kvetae Chvástěk & Halda, 2000
• Érvényes név és szinonimák a Thelocactus hexaedrophorus taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Fotó: Lukoczki Zoltán

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magános, lapított vagy gömbszerű növény. Színe kékeszöld vagy szürkészöld, ritkábban élénkzöld. Magassága 3–7,5 cm, átmérője 8–15 cm.

Szemölcsök

A hajtást nagy, hatszögletű alappal rendelkező, akár 3 cm-es nagyságot is elérő szemölcsei (tuberkulum-ai) tagolják, amelyek 8–13 bordába rendeződnek.

Axillák

Az areolák feletti árkok filcesek.

Areolák

A fiatal areolák piszkosfehér színűek és filcesek, az idősebbek csupaszok.

Tövisek

• Középtövis: általában hiányzik, ritkán 1 db fordul elő, 15–25 mm hosszú, színe a peremtövisekével megegyező, alakja tű- vagy árszerű
• Peremtövis: 4–8 db, 5–60 mm hosszú, színe okker vagy szürkésvörös, barnásvörös, idősebb korban megszürkül, alakja egyenes vagy hajlított, tű- vagy árszerű

Generatív test

Virág

Fotó: Bodor János

A virág 6 cm hosszú, 80, ritkán akár 100 mm átmérőjű. Színe fehér, világos vagy sötét rózsaszínű, a külső lepelleveleken gyakran bíborszínű középcsíkkal. A virágcsövet zöld pikkelyek borítják.

• Lepellevelek: csésze, párta sziromlevelek, lepellevelek, a külsőkön gyakran bíborszínű középcsík
• Ivarlevelek: porzószálak igen vékonyak, halványsárgák, portokok narancssárgák, bibeszál vastag, fehér vagy krémszínű, bibe sárga

Termés

A termés 20–25 mm hosszú, 15–20 (60) mm széles, kívül pikkelyes.

• Magja: fekete színű, kb. 2 mm hosszú

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, elterjedési területének központja San Luis Potosí állam, továbbá előfordul Nuevo León, Tamaulipas és Zacatecas államokban
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: mészköves enyhe lejtőkön és fennsíkokon, 1100–1300 m tengerszint feletti magasságban, sziklagyepekben, más kaktuszfajokkal, pázsitfüvekkel, egyéb pozsgásokkal és lágyszárú kétszikűekkel, köztük Amaranthaceae fajokkal együtt

Kultúrában tartás

Tartása a nemzetség legtöbb fajához hasonlóan nem okoz problémát. Tavasztól őszig világos helyen, mérsékelten, de rendszeresen öntözve április–májusban virágzik először, de kora őszig később is virágozhat. Üvegházban érdemes úgy elhelyezni, hogy olykor részleges árnyék is érje. Télen teljesen szárazon tartandó, fagypont feletti néhány fok már elégséges számára. Március közepe–vége előtt nem célszerű megöntözni. Talaja legyen jó vízáteresztő és enyhén bázikus.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A fajnak nagyon sok élőhelyi formája ismert. A hajtás alakjában és méretében, a tövisek számában, színében és méretében, valamint a virág színében nagyfokú változatosságot mutat.

Taxonómia és filogenetika

Az alapfajokon kívül ma elismert alfaja a subsp. lloydii, amelyet Britton és Rose írtak le Észak-Zacatecas területéről. Az átlagosnál több és a szokásosnál erőteljesebb peremtövisek jellemzik.

Egyéb

A nagyfokú változatosságnak köszönhető a rengeteg szinonim név, amelyek némelyike a gyűjteményekben még ma is gyakran előfordul.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán, Bodor János
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 359. kártya