Thelocactus setispinus

Thelocactus setispinus
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség- csoport	Ferocactinae
Nemzetség	Thelocactus
Faj	Thelocactus setispinus

Tudományos név

• Thelocactus setispinus (Engelmann) Anderson, 1987;
• A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög előtagja a növény szemölcsös hajtására utal.
A „thele” szó jelentése csecsbimbó, gumó, szemölcs, dudor.

A faj latin neve a taxon vékony, merev, sörteszerű melléktöviseire utal.
A „saeta” vagy „seta” jelentése erős és kemény szőr, sörte (átvitt értelemben nyitvatermő fák tűlevelei, ecset), a „spinus” jelentése tövis.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: az első leírás szerint a Colorado folyó környékéről származó példány
• Első leírása: Boston Journal of Natural History 5: 246., 1845
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Anderson, 1987

Szinonimák

• Echinocactus setispinus Engelmann, 1845
• Hamatocactus setispinus (Engelmann) Britton & Rose, 1922
• Ferocactus setispinus (Engelmann) Benson, 1969
• Érvényes név és szinonimák a Thelocactus setispinus taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Jellemzően egyhajtású faj, csak ritkán fejleszt néhány sarjat a tövénél, kultúrában azonban olykor erősen sarjadó példányok is előfordulnak.
Az egyes hajtások általában 7–12 (60) cm magasak és 5–9 (12) cm átmérőjűek. Alakjuk gömbölyded vagy enyhén megnyúlt gömbszerű, néha rövid oszlop. Az idős példányok általában rövid oszlopossá válnak.

A hajtások színe sárgászöld vagy sötétzöld. Gyökérzete szálas, nem módosult főgyökérzet.

Szemölcsök

A bordákat dudorok nem tagolják, csak nagyon fiatal korban, amikor a bordák szemölcsökből állanak.

Areolák

Az areolák 5–9 mm hosszúak és 2–3 mm szélesek, egymástól kb. 20 mm-re helyezkednek el, és nektármirigyet hordoznak.

Tövisek

• Középtövis: általában 1 db, kissé hosszabb a peremtöviseknél, egyedenként és populációnként változó mértékben felfelé álló, horgas végű, kör keresztmetszetű, színe sárgásfehérestől vörösig változik
• Peremtövis: 9–17 db, vékony, egyenes, sugarasan álló, fehéres vagy barnásvöröses színű, 9–24 mm hosszú

Generatív test

Fotó: Lukoczki Zoltán

Virág

A virágok illatosak, 4–5 cm hosszúak és 3–4 (5) cm átmérőjűek. Színük sárga, nagyon ritkán narancssárga vagy pezsgő színű árnyalattal, a torok vörös.

A magház és a virágcső zöldessárga pikkelyes, a pikkelyek széle világos, fehéres, a csúcstól a belső felületük sárgászöld vagy zöldesvörös.

• Lepellevelek: csésze, párta sziromlevelek, lepellevelek
• Ivarlevelek: porzószálak vöröses színűek vagy fehérek, portokok sárgák, bibe halványsárga vagy fehér, 7–9 ágú

Termés

A termés gömbölyű vagy kissé hosszúkás, 8–15 mm hosszú és 10–14 mm széles, vörös színű, ritkán narancsvörös vagy húsvörös, pikkelyes. Éretten lédús, nem reped fel, a terméshús fehér.

• Magja: 1,09–1,2 mm hosszú, 0,8–0,91 mm széles, finoman dudoros felületű, ferde, felül kissé kiszélesedő sisak alakú

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Egyesült Államok, Texas állam, főként a mexikói határ közelében fekvő megyékben, valamint Kimble megyében; Mexikó, Tamaulipas államban gyakori, továbbá előfordul Coahuila és Nuevo León államokban
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: hegy- és dombvidéki tövises bozótokban és part menti síkságokon, Larrea (Zygophyllaceae) és Prosopis (Fabaceae) cserjék alatt vagy részleges árnyékukban, sziklák között, többnyire mész alapú kőzeten, tengerszinttől 550 m-ig, ritkábban 1000 m-ig; élőhelyein más kaktuszfajok és pozsgások is előfordulnak

Kultúrában tartás

Kultúrában könnyen nevelhető, jól fejlődő faj. Talajába a szokásosnál kissé több humusz is keverhető, az összetételre a megfelelő porozitáson túl nem válogatós. A fejlődési időszakban a szokásosnál kissé bőségesebb öntözést is elvisel. Könnyen és bőségesen virágzik, akár üvegházban, akár szabadban tartva. Már egyetlen virág illata is betölt egy közepes üvegházat. Megfelelő szoktatással a teljes napfényt is elviseli, de mérsékelt árnyékolás ajánlott. Télen szárazon pihentethető, az 5 °C körüli hőmérséklet ideális, de nyugalmi állapotban rövid ideig –10 °C-os lehűlést is elvisel.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj több tulajdonságában eltér a nemzetség többi tagjától, ilyen a horgas középtövis, az összefüggő bordák, az illatos virág és az éretten fel nem repedő termés.

Taxonómia és filogenetika

A fajt sokáig Hamatocactus néven kezelték. A Thelocactus nemzetségbe helyezést alapos vizsgálatok előzték meg, ennek ellenére sokan vitatják. Genetikai vizsgálatok alapján a faj köztes helyzetét hangsúlyozzák, elképzelhető, hogy egy régen létrejött intergenerikus hibrid.

Egyéb

Számos formát és változatot írtak le, ezek többnyire a tövisek számában és színében, valamint a virág vagy a hajtás méretében mutatnak kisebb eltéréseket, rendszerezési jelentőségük nincs. Ilyen például a var. setaceus vagy a nagyobb virágú var. cachetianus. Gyakran tévesen ehhez a fajhoz sorolják a korábban Hamatocactus hamatacanthus var. sinuatus néven leírt taxont. Ismert egy természetben is előforduló mutáns alak, a varietas flavibaccatus, amelyben a betacianin szintézis hiánya miatt a virágtorok és a termés sárga.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 696. kártya