„Stenocactus vaupelianus” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „{{Speciesbox |taxon= Stenocactus vaupelianus}} <span id="tudományos-név"></span> == Tudományos név == * ''Stenocactus vaupelianus'' (Werdermann) F. M. Knuth, 1935 * '''A tudományos név státusza:''' érvényes <span id="a-név-eredete-etimológia"></span> === A név eredete, etimológia === A '''nemzetségnév''' előtagja ógörög szó: “stenos” = keskeny, karcsú, a nemzetség tagjainak keskeny bordáira utal. A “cactus” szó ógörög eredetű…” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 17. sor: | 17. sor: | ||
* '''Első leírása:''' ''Echinocactus vaupelianus'' Werdermann, 1931 | * '''Első leírása:''' ''Echinocactus vaupelianus'' Werdermann, 1931 | ||
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' F. M. Knuth, 1935 | * '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' F. M. Knuth, 1935 | ||
[[Fájl:Stenocactus vaupelianus-0.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]] | |||
<span id="szinonimák"></span> | <span id="szinonimák"></span> | ||
=== Szinonimák === | === Szinonimák === | ||
| 39. sor: | 39. sor: | ||
<span id="hajtás-szár"></span> | <span id="hajtás-szár"></span> | ||
==== Hajtás, szár ==== | ==== Hajtás, szár ==== | ||
[[Fájl:Stenocactus vaupelianus-1.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]] | |||
Általában magányos, alakja gömbölyded, idősebb korban kissé oszloposodik. Hajtásszíne kékeszöld árnyalatú. Átmérője 7–12 cm, csúcsa gyapjas és tövises. 30–40 keskeny, erősen hullámos bordája van, hullámok kb. 1,5 cm-es intervallumokban követik egymást, bordák magassága 5–8 mm. | Általában magányos, alakja gömbölyded, idősebb korban kissé oszloposodik. Hajtásszíne kékeszöld árnyalatú. Átmérője 7–12 cm, csúcsa gyapjas és tövises. 30–40 keskeny, erősen hullámos bordája van, hullámok kb. 1,5 cm-es intervallumokban követik egymást, bordák magassága 5–8 mm. | ||
| 75. sor: | 75. sor: | ||
<span id="termés"></span> | <span id="termés"></span> | ||
==== Termés ==== | ==== Termés ==== | ||
[[Fájl:Stenocactus vaupelianus-2.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]] | |||
* Gömbölyű, oldalt nyíló, 8–10 mm átmérőjű, szürkés pikkelyekkel fedett. | * Gömbölyű, oldalt nyíló, 8–10 mm átmérőjű, szürkés pikkelyekkel fedett. | ||
* '''Magja:''' kb. 1 mm széles, sötétbarna vagy szürkés fekete. | * '''Magja:''' kb. 1 mm széles, sötétbarna vagy szürkés fekete. | ||
| 119. sor: | 119. sor: | ||
<span id="forrás"></span> | <span id="forrás"></span> | ||
== Forrás == | == Forrás == | ||
* * Magyar Pozsgásgyűjtők és Kaktuszgyűjtők kiadványai: Pozsgások 310. kártya | * * Magyar Pozsgásgyűjtők és Kaktuszgyűjtők kiadványai: Pozsgások 310. kártya | ||
[[Kategória:Stenocactus]] | [[Kategória:Stenocactus]] | ||
A lap jelenlegi, 2025. december 30., 10:11-kori változata
| Stenocactus vaupelianus | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cacteae |
| Alnemzetség- csoport |
Ferocactinae |
| Nemzetség | Stenocactus |
| Faj | Stenocactus vaupelianus |
 
| |
Tudományos név
- Stenocactus vaupelianus (Werdermann) F. M. Knuth, 1935
- A tudományos név státusza: érvényes
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév előtagja ógörög szó: “stenos” = keskeny, karcsú, a nemzetség tagjainak keskeny bordáira utal. A “cactus” szó ógörög eredetű (“kaktos”), eredetileg bogáncs-szerű szúrós növény, más vélemény szerint articsóka köznyelvi megnevezésére használták. A fajnév, vaupelianus, feltehetően a gyűjtő, Vaupel tiszteletére lett választva.
Típuspéldány
- Gyűjtő: nem ismert, Berlini Botanikus Kertben nevelt példány alapján
- Első leírása: Echinocactus vaupelianus Werdermann, 1931
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: F. M. Knuth, 1935
Szinonimák
- Ferocactus vaupelianus N. P. Taylor, 1980
- Echinocactus albatus A. Dietr., 1846
- Stenocactus albatus (A. Dietr.) F. M. Knuth, 1935
- Echinofossulocactus albatus (A. Dietr.) Orcutt, 1926
- Brittonrosea albata (A. Dietr.) Speg., 1923
- Echinocactus vaupelianus Werd., 1931
- Echinofossulocactus vaupelianus (Werd.) H. L. Whitmore, 1934
- Echinofossulocactus albatus (Dietr.) Br. & Rose, 1922
Érvényes név és szinonimák a Stenocactus vaupelianus taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Általában magányos, alakja gömbölyded, idősebb korban kissé oszloposodik. Hajtásszíne kékeszöld árnyalatú. Átmérője 7–12 cm, csúcsa gyapjas és tövises. 30–40 keskeny, erősen hullámos bordája van, hullámok kb. 1,5 cm-es intervallumokban követik egymást, bordák magassága 5–8 mm.
Szemölcsök
- Szemölcsei (tuberkulum-ai) erősen hullámosak, kb. 1,5 cm-re követik egymást a bordákon.
Axillák
- Eleinte fehér filcesek, később csupaszok.
Areolák
- Oválisak, egymástól 15–20 mm-re helyezkednek el.
Tövisek
- Középtövis: 1–2 (legfeljebb 4), hegyes, tűszerű, néha lapított, eleinte felfelé, majd oldal-irányba mutat. Színük sárga vagy barnás, csúcsuk feketésbarna, a csúcstól távolabb vöröses.
- Peremtövis: 15–25, majdnem átlátszó fehérek, 1–1,5 cm hosszúak, egyenesek vagy enyhén hajlottak, sugarasan rendezettek, átfedik egymást a bordák felett.
Generatív test
Virág
- Virágok 2–2,5 cm hosszúak, a sűrű csúcsi tövisektől nem mindig tudnak kitárulni.
- Lepellevelek: halványsárga vagy krémfehér, erősebb középcsíkkal; egyes leírások szerint rózsaszín is lehet, szintén sötétebb középcsíkkal.
- Ivarlevelek: porzószál fehér, portokok sárgák, bibe hasonló hosszúságú, rózsaszínes.
Termés
- Gömbölyű, oldalt nyíló, 8–10 mm átmérőjű, szürkés pikkelyekkel fedett.
- Magja: kb. 1 mm széles, sötétbarna vagy szürkés fekete.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Mexikó (San Luis Potosi, feltételezett Hidalgo)
- Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: alacsony bokrok és lágyszárúak között, sekély talajon vagy mészkőtörmeléken.
Kultúrában tartás
- Korán virágzik, bimbók fejlődése februárban, virágzás márciusban.
- Talaja jól drénezett, semleges vagy enyhén lúgos.
- Nyáron napos helyen, szoktatás után szabadban, tűző napon.
- Télen teljesen szárazon, fagypont felett.
- Magról jól szaporítható.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
- Hullámos bordái 1,5 cm-es intervallumokban, csúcsán gyapjas, tövisei hegyesek és hosszúak.
- S. albatus hasonló, de a sötét töviscsúcs nem látható.
Taxonómia és filogenetika
- Eredetileg Echinocactus, később Echinofossulocactus, majd Stenocactus nemzetségbe helyezve F. M. Knuth, 1935.
Egyéb
- Nehéz nemzetség rendszerezés szempontjából; hivatalosan 8 fajt ismernek el.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- * Magyar Pozsgásgyűjtők és Kaktuszgyűjtők kiadványai: Pozsgások 310. kártya