„Kategória:Schlumbergera” változatai közötti eltérés

Schlumbergera
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Rhipsalideae
Nemzetség	Schlumbergera

A lap jelenlegi, 2025. december 30., 12:31-kori változata

Tudományos név

Schlumbergera (Lemaire) Lemaire, 1858
A tudományos név státusza: érvényes (Forrás: caryophyllales.org)

A név eredete, etimológia

A Schlumbergera tudományos (latinosított) nemzetségnevet Charles Lemaire 1853-ban adta Frédéric Schlumberger (1804–1865) francia kertész, kaktuszszakértő és műgyűjtő tiszteletére, aki a kertészeti botanika jelentős anyagi támogatója és patrónusa volt.

Típusfaj

Schlumbergera truncata (Haworth) Moran 1953
Első leírása: Epiphyllum truncatum Haworth, 1819
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Reid Venable Moran, 1953

Schlumbergera truncata képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Epiphyllanthus Berger 1905
Zygocactus Schumann 1890
Epiphyllum Pfeiffer (nem Haworth)
Opuntiopsis Knebel (nom. inval.)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Cserjeszerűen (bokrosan) elágazó habitusú növények.

Hajtás, szár

A hajtások szegmensekre osztottak, tagoltak. A kaktuszok legalsó és legidősebb szártagjai 3–6 élűek, szögletesek vagy lekerekítettek. A hajtások két fő csoportra oszthatók:

Karácsonyikaktusz csoport: A fiatalabb szártagok laposak, levélszerűek, lágy szövetűek (ízesülések). Hosszuk 4–6 cm, szélességük 2–3 cm, alakjuk hosszúkás tojásdad, az ízesülési részeken egyenesen levágottak.
Epiphyllanthus csoport: A fiatalabb szegmensek hengeresek vagy nyomottak, Opuntia-szerűek.

A szártagok oldalsó élein több fogacska vagy csipke (szemölcs) képződik.

Areolák

Az areolák elhelyezkedése csoportfüggő:

A lapos szártagúaknál az areolák csak az oldaléleken és a csúcsélen találhatók. A csúcsi areola vonalszerű, kb. 1×15 mm.
Az Opuntia-szerűeknél az areolák a felszínen elszórtan helyezkednek el. Az areolákban fekete vagy sárgásbarna filces szövet és 1–3 db serteszőr található.

Tövisek

Nagyon vékonyak, törékenyek, sertészerűek, 5 mm-nél rövidebbek vagy egyáltalán nincsenek.

Generatív test

Virág

Az új hajtások végén egyesével vagy többesével jelennek meg. Hosszúak, nagyok (kb. 7×7 cm), sugaras szimmetriájúak vagy erősen zygomorf jellegűek. Színük ragyogó piros, bíbor, lilás, rózsaszín vagy fehér (termesztett változatoknál narancsos vagy sárga is). A virág töve vacokszerűen elkülönül. A lepellevelek keskenyek, hosszan kihegyezettek, enyhén visszahajlók. A porzók a virágcsövön rögzítettek, az alsók csőszerűen körülölelik a bibét. A bibe kiálló vagy a porzókkal megegyező hosszúságú.

Termés

Bogyószerű, gömbölyded, lekerekített kocka vagy fordított kúp alakú, bordázott. A virágmaradvány leválik az érett termésről.

Magja: Ovális vagy lapított ovális, 1,3–1,6 × 0,9–1,0 mm, barna, fényes, lapos kidomborodásokkal. A köldök (hilum) környéke enyhén kocsonyás, ragacsos, világosabb színű szálas képlettel csatlakozik a terméshez.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Délkelet-Brazília (Espírito Santo, Minas Gerais, Rio de Janeiro, Serra do Mar, Serra dos Orgaos) hegyvidékein honos.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Növényeken élő, fán lakó (epifiton) vagy köveken megtelepedő, sziklalakó (litofiton) életmódot folytatnak. Élőhelyük Amerika trópusi őserdői, szezonális esőerdői és nedves mérsékelt égövi területei.

Kultúrában tartás

A nemzetség fajai több árnyékot igényelnek (rövidnappalosak), meleg, páradús helyen, nedvesen tartandók. Ültetőközegnek tápanyagban gazdag, savanyú vagy semleges talaj (tőzegmohás föld) ajánlott. Virágzás után 1-2 hónap nyugalmi időszakot igényelnek, ekkor szárazon tartandók. Télen a világos, 10 °C körüli hőmérséklet az ideális.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A nemzetség két fő morfológiai csoportra oszlik: a lapos szártagú “karácsonyikaktusz” típusra és a hengeres/nyomott szártagú, Opuntia-szerű típusra (korábban Epiphyllanthus). Az epifita kaktuszok más vonalaitól (pl. Rhipsalis, Hylocereus) szegmentált hajtásaik, léggyökér-képzési képességük és a jelentősen kevesebb víztartó alapszövetük különbözteti meg őket.

Taxonómia és filogenetika

Molekuláris filogenetikai vizsgálatok (pl. Korotkova et al. 2011) megerősítették, hogy a Schlumbergera a Rhipsalideae tribusz tagja, és közeli rokonságban áll a Hatiora nemzetséggel. A nemzetség monofiletikus, ha a korábbi Epiphyllanthus fajokat is tartalmazza.

A Schlumbergera nemzetség (karácsonyikaktuszok) rendszertana és származástana az egyik legjobban dokumentált terület a kaktuszfélék (Cactaceae) családján belül, köszönhetően gazdag kertészeti múltjuknak és a modern molekuláris vizsgálatoknak.

Taxonómiai besorolás

A nemzetség a kaktuszfélék családján belül a Cactoideae alcsaládba és a Rhipsalideae nemzetségcsoportba (tribusz) tartozik. Ebbe a csoportba tartoznak a jellegzetes epifita (fán lakó) kaktuszok, mint a Rhipsalis (vesszőkaktusz), a Hatiora (húsvéti kaktusz) és a Lepismium.

A nemzetség fejlődéstörténete és morfológiai csoportjai

A Schlumbergera fajai két jól elkülöníthető morfológiai vonalra oszthatók, amelyeket korábban külön nemzetségekként kezeltek:

Schlumbergera-csoport (korábban Zygocactus): Ezekre jellemzőek a lapos, szárnyalt szártagok, a fogazott élek és az erősen zigomorf (részarányos) virágok. Ide tartozik a típusfaj, a S. truncata.
Epiphyllanthus-csoport: Ezeknél a hajtások hengeresek vagy az Opuntia (fügekaktusz) szártagjaihoz hasonlók, az areolák pedig a szártag egész felületén elszórtan találhatók. Ide tartozik például a S. microsphaerica.

A modern taxonómia (főként David Hunt munkássága nyomán) e két csoportot összevonta, mivel a genetikai rokonság erősebbnek bizonyult a külső alaktani különbségeknél.

Filogenetika: A származás és rokonság

A molekuláris filogenetikai kutatások (különösen Korotkova et al. 2011-es és későbbi vizsgálatai) rávilágítottak a nemzetség pontos helyére a családfán.

Kialakulás és diverzitás

Géncentrum: A nemzetség monofiletikus, azaz egyetlen közös őstől származik. Evolúciós bölcsője Brazília délkeleti partvidéki hegyvidéke (Mata Atlântica), ahol az elszigetelt “köderdők” és sziklás csúcsok ideális feltételeket biztosítottak a fajképződéshez (speciáció).
Alkalmazkodás: Az epifita életmód (fán lakó) nem egyetlen esemény eredménye a kaktuszoknál, hanem a Rhipsalideae csoporton belül a Schlumbergera egy önálló, speciális ágat képvisel, amely a magas páratartalomhoz és a korlátozott tápanyagforrásokhoz alkalmazkodott.

Rokoni kapcsolatok

A genetikai adatok alapján a Schlumbergera legközelebbi rokonai a Hatiora (azon belül is a korábbi Rhipsalidopsis) nemzetség tagjai. Érdekesség, hogy a virágok formája (sugaras vs. zigomorf) az evolúció során gyorsan változott a beporzókhoz (kolibrik) való alkalmazkodás miatt, ezért a virágszerkezet sokáig félrevezette a korai rendszerezőket.

Aktuális fajlista

A jelenleg elfogadott taxonómiai konszenzus (Hunt et al., 2006) szerint a nemzetségbe az alábbi 6 alapfaj tartozik:

Faj neve	Jellegzetesség
S. truncata	Fogazott szélű szártagok, vízszintes, zigomorf virágok.
S. russelliana	Lekerekített szélű szártagok, lecsüngő, szimmetrikus virágok.
S. kautskyi	A S. truncata-hoz hasonló, de élesebb fogazattal és más virágszínnel.
S. orssichiana	Nagyméretű, nagyon korán nyíló virágok.
S. opuntioides	Opuntia-szerű, tüskés szártagok.
S. microsphaerica	Hengeres szártagok, magashegyi élőhely.

A Schlumbergera ma már egy stabil, molekulárisan alátámasztott nemzetség. Bár külsőleg (fenotípusosan) a fajok nagyon eltérőek lehetnek – a lapos levelektől a hengeres kaktusztestig –, a genetikai állományuk igazolja, hogy egyazon evolúciós vonal képviselői Brazília speciális ökoszisztémájában.

Egyéb

A filogenetikai közelség lehetővé tette a fajok közötti kereszteződést, ami a kertészetben rendkívül fontos:

S. × buckleyi: (S. truncata S. russelliana) – az igazi “régi” karácsonyi kaktusz.
S. × reginae: (S. truncata S. orssichiana) – modern, nagyméretű hibridek.

Forrás

https://thelastcactusclassification.top/category/schlumbergera/
https://kissarmin.hu/lexikon/item/222-schlumbergera.html
https://hu.wikipedia.org/wiki/Schlumbergera
https://en.wikipedia.org/wiki/Schlumbergera
https://caryophyllales.org/
Korotkova, N. et al. (2011): A phylogenetic analysis of Rhipsalideae (Cactaceae). American Journal of Botany.

A(z) „Schlumbergera” kategóriába tartozó lapok

A kategóriában csak a következő lap található.

S

Schlumbergera truncata

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
+{{Speciesbox
+|taxon= Schlumbergera
+}}
 == Tudományos név ==
-''Schlumbergera'' Lemaire 1858
+* ''Schlumbergera'' (Lemaire) Lemaire, 1858
+* '''A tudományos név státusza:''' érvényes (Forrás: caryophyllales.org)
-'''A tudományos név státusza:''' érvényes
+=== A név eredete, etimológia ===
-'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae)
+A ''Schlumbergera'' tudományos (latinosított) nemzetségnevet '''Charles Lemaire''' 1853-ban adta '''Frédéric Schlumberger''' (1804–1865) francia kertész, kaktuszszakértő és műgyűjtő tiszteletére, aki a kertészeti botanika jelentős anyagi támogatója és patrónusa volt.
-== Etimológia ==
+=== Típusfaj ===
-A ''Schlumbergera'' nemzetség nevét '''Lemaire''' adta '''Schlumberger''' francia kertész tiszteletére 1858-ban.
+* ''Schlumbergera truncata'' (Haworth) Moran 1953
+* '''Első leírása:''' ''Epiphyllum truncatum'' Haworth, 1819
+* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' Reid Venable Moran, 1953
-== Szinonimák ==
+{{Típusfaj|Schlumbergera truncata}}
-Epiphyllanthus Berger 1905, Zygocactus Schumann 1890
+=== Szinonimák ===
-== História ==
+* ''Epiphyllanthus'' Berger 1905
+* ''Zygocactus'' Schumann 1890
+* ''Epiphyllum'' Pfeiffer (nem Haworth)
+* ''Opuntiopsis'' Knebel (nom. inval.)
-A nemzetséget '''Antoine Charles Lemaire''' írta le, aki több új kaktuszfajt ismertetett a 19. században. '''Schlumberger''' a kertészeti botanika támogatója és gyűjtője volt. A nemzetség korábbi ''Lemaireocereus'' néven ismert fajait ma más nemzetségekbe sorolták át (pl. ''Armatocereus'', ''Pachycereus'', ''Stenocereus'', ''Polaskia'').
+== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
-== Leírás ==
+=== Vegetatív test ===
-A ''Schlumbergera'' nemzetség epifita (fákon élő) vagy litofita (köveken élő) életmódot folytató növényeket tartalmaz. A hajtások szegmensekre osztottak, 3–6 élűek, szögletesek vagy lekerekítettek. A fiatal szegmensek lapítottak, 4–6 cm hosszúak, 2–3 cm szélesek, néhány mm vastagok, ovális vagy hosszúkás tojásdad alakúak. Az areolák oldaléleken és csúcsélen helyezkednek el.
+Cserjeszerűen (bokrosan) elágazó habitusú növények.
-'''Tövisek''' nincsenek, vagy ha találhatók, puhák, serteszerűek, 5 mm-nél rövidebbek. A '''virágok''' a szártagok végén egyesével vagy csoportosan nőnek, 7×7 cm nagyságúak, sugaras szimmetriájúak, színük piros, bíbor, lilás, rózsaszín vagy fehér. A '''lepellevelek''' keskenyek, hosszúak, enyhén visszahajlóak. A '''porzók''' a virágcsövön rögzítettek, a '''bibe''' kiálló vagy a porzókkal azonos hosszúságú.
+==== Hajtás, szár ====
-A '''termés''' bogyószerű, gömb vagy lekerekített kocka, esetenként fordított kúp alakú, bordázott. A virágmaradvány az érett termésről leválik. A '''mag''' ovális vagy lapított ovális, 1,3–1,6 × 0,9–1,0 mm, barna, fényes, lapos kidomborodásokkal, köldökrégió (magcsatlakozási pont) enyhén kocsonyás.
+A hajtások szegmensekre osztottak, tagoltak. A kaktuszok legalsó és legidősebb szártagjai 3–6 élűek, szögletesek vagy lekerekítettek. A hajtások két fő csoportra oszthatók:
-== Élőhely ==
+# '''Karácsonyikaktusz csoport:''' A fiatalabb szártagok laposak, levélszerűek, lágy szövetűek (''ízesülések''). Hosszuk 4–6 cm, szélességük 2–3 cm, alakjuk hosszúkás tojásdad, az ízesülési részeken egyenesen levágottak.
+# '''Epiphyllanthus csoport:''' A fiatalabb szegmensek hengeresek vagy nyomottak, ''Opuntia''-szerűek.
-Délkelet-Brazília hegyvidékei (Espírito Santo, Minas Gerais, Rio de Janeiro, Serra do Mar, Serra dos Orgaos). Epifita, fákon élő növények.
+A szártagok oldalsó élein több fogacska vagy csipke (szemölcs) képződik.
-== Gondozás ==
+==== Areolák ====
-A fajok rövidnappalosak, több árnyékot igényelnek. Meleg, páradús környezetben tarthatók, tápanyagban gazdag, savanyú vagy semleges talajban. Virágzás után 1–2 hónap nyugalmi időszak szükséges, ekkor a talaj szárazon tartható.
+Az areolák elhelyezkedése csoportfüggő:
+* A lapos szártagúaknál az areolák csak az oldaléleken és a csúcsélen találhatók. A csúcsi areola vonalszerű, kb. 1×15 mm.
+* Az Opuntia-szerűeknél az areolák a felszínen elszórtan helyezkednek el. Az areolákban fekete vagy sárgásbarna filces szövet és 1–3 db serteszőr található.
-== Szerzők és forrás ==
+==== Tövisek ====
-* '''Szerkesztette:''' Jokhel Csaba
+Nagyon vékonyak, törékenyek, sertészerűek, 5 mm-nél rövidebbek vagy egyáltalán nincsenek.
-* '''Kép:'''
-* '''Lektorálta:'''
+=== Generatív test ===
-* '''Forrás:'''
-** https://caryophyllales.org/
+==== Virág ====
-** https://powo.science.kew.org/
-** https://thelastcactusclassification.top/category/schlumbergera/
+Az új hajtások végén egyesével vagy többesével jelennek meg. Hosszúak, nagyok (kb. 7×7 cm), sugaras szimmetriájúak vagy erősen ''zygomorf'' jellegűek. Színük ragyogó piros, bíbor, lilás, rózsaszín vagy fehér (termesztett változatoknál narancsos vagy sárga is). A virág töve vacokszerűen elkülönül. A lepellevelek keskenyek, hosszan kihegyezettek, enyhén visszahajlók. A porzók a virágcsövön rögzítettek, az alsók csőszerűen körülölelik a bibét. A bibe kiálló vagy a porzókkal megegyező hosszúságú.
-** https://kissarmin.hu/lexikon/item/222-schlumbergera.html
+==== Termés ====
+Bogyószerű, gömbölyded, lekerekített kocka vagy fordított kúp alakú, bordázott. A virágmaradvány leválik az érett termésről.
+* '''Magja:''' Ovális vagy lapított ovális, 1,3–1,6 × 0,9–1,0 mm, barna, fényes, lapos kidomborodásokkal. A köldök (''hilum'') környéke enyhén kocsonyás, ragacsos, világosabb színű szálas képlettel csatlakozik a terméshez.
+== Elterjedés és élőhely ==
+* '''Földrajzi elterjedés:''' '''Délkelet-Brazília''' ('''Espírito Santo''', '''Minas Gerais''', '''Rio de Janeiro''', '''Serra do Mar''', '''Serra dos Orgaos''') hegyvidékein honos.
+* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Növényeken élő, fán lakó (''epifiton'') vagy köveken megtelepedő, sziklalakó (''litofiton'') életmódot folytatnak. Élőhelyük Amerika trópusi őserdői, szezonális esőerdői és nedves mérsékelt égövi területei.
+== Kultúrában tartás ==
+A nemzetség fajai több árnyékot igényelnek (rövidnappalosak), meleg, páradús helyen, nedvesen tartandók. Ültetőközegnek tápanyagban gazdag, savanyú vagy semleges talaj (tőzegmohás föld) ajánlott. Virágzás után 1-2 hónap nyugalmi időszakot igényelnek, ekkor szárazon tartandók. Télen a világos, 10 °C körüli hőmérséklet az ideális.
+== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
+A nemzetség két fő morfológiai csoportra oszlik: a lapos szártagú “karácsonyikaktusz” típusra és a hengeres/nyomott szártagú, ''Opuntia''-szerű típusra (korábban ''Epiphyllanthus''). Az epifita kaktuszok más vonalaitól (pl. ''Rhipsalis'', ''Hylocereus'') szegmentált hajtásaik, léggyökér-képzési képességük és a jelentősen kevesebb víztartó alapszövetük különbözteti meg őket.
+== Taxonómia és filogenetika ==
+Molekuláris filogenetikai vizsgálatok (pl. Korotkova et al. 2011) megerősítették, hogy a ''Schlumbergera'' a ''Rhipsalideae'' tribusz tagja, és közeli rokonságban áll a ''Hatiora'' nemzetséggel. A nemzetség monofiletikus, ha a korábbi ''Epiphyllanthus'' fajokat is tartalmazza.
+A ''Schlumbergera'' nemzetség (karácsonyikaktuszok) rendszertana és származástana az egyik legjobban dokumentált terület a kaktuszfélék (''Cactaceae'') családján belül, köszönhetően gazdag kertészeti múltjuknak és a modern molekuláris vizsgálatoknak.
+=== Taxonómiai besorolás ===
+A nemzetség a kaktuszfélék családján belül a '''Cactoideae''' alcsaládba és a '''Rhipsalideae''' nemzetségcsoportba (tribusz) tartozik. Ebbe a csoportba tartoznak a jellegzetes epifita (fán lakó) kaktuszok, mint a ''Rhipsalis'' (vesszőkaktusz), a ''Hatiora'' (húsvéti kaktusz) és a ''Lepismium''.
+==== A nemzetség fejlődéstörténete és morfológiai csoportjai ====
+A ''Schlumbergera'' fajai két jól elkülöníthető morfológiai vonalra oszthatók, amelyeket korábban külön nemzetségekként kezeltek:
+# '''Schlumbergera-csoport (korábban ''Zygocactus''):''' Ezekre jellemzőek a lapos, szárnyalt szártagok, a fogazott élek és az erősen zigomorf (részarányos) virágok. Ide tartozik a típusfaj, a ''S. truncata''.
+# '''Epiphyllanthus-csoport:''' Ezeknél a hajtások hengeresek vagy az ''Opuntia'' (fügekaktusz) szártagjaihoz hasonlók, az areolák pedig a szártag egész felületén elszórtan találhatók. Ide tartozik például a ''S. microsphaerica''.
+A modern taxonómia (főként '''David Hunt''' munkássága nyomán) e két csoportot összevonta, mivel a genetikai rokonság erősebbnek bizonyult a külső alaktani különbségeknél.
+=== Filogenetika: A származás és rokonság ===
+A molekuláris filogenetikai kutatások (különösen Korotkova et al. 2011-es és későbbi vizsgálatai) rávilágítottak a nemzetség pontos helyére a családfán.
+==== Kialakulás és diverzitás ====
+* '''Géncentrum:''' A nemzetség monofiletikus, azaz egyetlen közös őstől származik. Evolúciós bölcsője Brazília délkeleti partvidéki hegyvidéke (Mata Atlântica), ahol az elszigetelt “köderdők” és sziklás csúcsok ideális feltételeket biztosítottak a fajképződéshez (''speciáció'').
+* '''Alkalmazkodás:''' Az epifita életmód (fán lakó) nem egyetlen esemény eredménye a kaktuszoknál, hanem a ''Rhipsalideae'' csoporton belül a ''Schlumbergera'' egy önálló, speciális ágat képvisel, amely a magas páratartalomhoz és a korlátozott tápanyagforrásokhoz alkalmazkodott.
+==== Rokoni kapcsolatok ====
+A genetikai adatok alapján a ''Schlumbergera'' legközelebbi rokonai a ''Hatiora'' (azon belül is a korábbi ''Rhipsalidopsis'') nemzetség tagjai. Érdekesség, hogy a virágok formája (sugaras vs. zigomorf) az evolúció során gyorsan változott a beporzókhoz (kolibrik) való alkalmazkodás miatt, ezért a virágszerkezet sokáig félrevezette a korai rendszerezőket.
+==== Aktuális fajlista ====
+A jelenleg elfogadott taxonómiai konszenzus ('''Hunt et al.''', 2006) szerint a nemzetségbe az alábbi 6 alapfaj tartozik:
+{| class="wikitable"
+|-
+! Faj neve
+! Jellegzetesség
+|-
+| '''''S. truncata'''''
+| Fogazott szélű szártagok, vízszintes, zigomorf virágok.
+|-
+| '''''S. russelliana'''''
+| Lekerekített szélű szártagok, lecsüngő, szimmetrikus virágok.
+|-
+| '''''S. kautskyi'''''
+| A ''S. truncata''-hoz hasonló, de élesebb fogazattal és más virágszínnel.
+|-
+| '''''S. orssichiana'''''
+| Nagyméretű, nagyon korán nyíló virágok.
+|-
+| '''''S. opuntioides'''''
+| ''Opuntia''-szerű, tüskés szártagok.
+|-
+| '''''S. microsphaerica'''''
+| Hengeres szártagok, magashegyi élőhely.
+|}
+A ''Schlumbergera'' ma már egy stabil, molekulárisan alátámasztott nemzetség. Bár külsőleg (fenotípusosan) a fajok nagyon eltérőek lehetnek – a lapos levelektől a hengeres kaktusztestig –, a genetikai állományuk igazolja, hogy egyazon evolúciós vonal képviselői Brazília speciális ökoszisztémájában.
+== Egyéb ==
+A filogenetikai közelség lehetővé tette a fajok közötti kereszteződést, ami a kertészetben rendkívül fontos:
+* S. × buckleyi: (''S. truncata'' ''S. russelliana'') – az igazi “régi” karácsonyi kaktusz.
+* S. × reginae: (''S. truncata'' ''S. orssichiana'') – modern, nagyméretű hibridek.
+== Forrás ==
+* https://thelastcactusclassification.top/category/schlumbergera/
+* https://kissarmin.hu/lexikon/item/222-schlumbergera.html
+* https://hu.wikipedia.org/wiki/Schlumbergera
+* https://en.wikipedia.org/wiki/Schlumbergera
+* https://caryophyllales.org/
+* Korotkova, N. et al. (2011): A phylogenetic analysis of ''Rhipsalideae'' (Cactaceae). ''American Journal of Botany''.
 [[Kategória:Cactaceae]]
+[[Kategória:Rhipsalideae]]