„Kategória:Eriosyce” változatai közötti eltérés

Eriosyce
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Notocacteae
Nemzetség	Eriosyce

A lap jelenlegi, 2025. december 30., 12:32-kori változata

Tudományos név

Eriosyce (Philippi) Philippi, 1872
A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A név a görög erion (gyapjú) és sykon (füge) szavakból származik, ami a „gyapjas fügére” utal. Ez a nemzetség legtöbb fajára jellemző, sűrű gyapjúval borított termésre utal.

Típusfaj

Eriosyce sandillon (GAY) PHILIPPI; Chile, Coquimbo, Santiago környéke.
Első leírása: Echinocactus sandillon néven Claudio Gay írta le 1848-ban.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Rudolf Amandus Philippi, 1872.

Eriosyce sandillon képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Ceratistes
Rodentiophila
Sandillon

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Általában nagy termetű, magányos, gömbölyded növények. A hajtáscsúcs (apex) többé-kevésbé gyapjúval borított. Gyökérzetük rostos, az E. rodentiophila esetében enyhén répa alakú (turbiniform).

Bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek

A bordák száma meglehetősen magas (18–42 vagy több), és rendszerint szemölcsök tagolják őket.

A tövisek erősen tűszerűek (aciculatus), robusztusak és határozottan felfelé hajlanak.

Generatív test

Virág

Nappal nyíló, önmeddő virágok, amelyek a csúcs körül benyomottnak tűnnek. Alakjuk serlegszerű (cupulatus), a perianthium levelei (lepel) felállóak, színük a rózsaszínestől a vörösesig terjed, de sárgás is lehet. Megporzásukat rovarok (főleg magányos méhek) végzik.

Termés

A termés gyakran sörtés és sűrűn gyapjas, a virágmaradványok tartósan megmaradnak rajta. A terméseket rágcsálók, például csincsillák (Chinchilla brevicaudata, C. chinchilla, Lagidium sp.) és guanakók (Llama guanicoe) fogyasztják.

Magja: Változó méretűek (1,8–3 mm), tojásdad alakúak, feketék, felületük enyhén gödrös. Terjesztésükben a rágcsálók és a guanakók játszanak szerepet.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Chile (Antofagasta, Atacama, Coquimbo régiók). A nemzetség a Csendes-óceán partja mentén, az Atacama-sivatagban és az Andok hegyláncai között fordul elő.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: Szélsőségesen száraz (arid) területeken, kizárólag ásványi talajokon élnek. Gyakran kőomlások között, sziklahasadékokban vagy kövek között találhatók meg, ahol a környező vegetáció csekély vagy teljesen hiányzik. Elterjedési magasságuk a tengerszinttől (E. rodentiophila) körülbelül 2000 méteres magasságig (E. aurata) terjed.

Taxonómia és filogenetika

A J. M. de Vos és munkatársai: Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes (2025) alapján a nemzetség a kaktuszfélék családján belül a filogenetikai vizsgálatok során jól elkülöníthető kládot alkot, amely szoros kapcsolatban áll a dél-amerikai vonalakkal.

Egyéb

A terméseket vadon élő állatok fogyasztják, ami kulcsfontosságú a magok terjedéséhez. Jelenleg 3 elismert faj tartozik ide szigorú értelemben véve (Eriosyce s.s.): Eriosyce aurata, Eriosyce rodentiophila és Eriosyce spinibarbis.

Forrás

A(z) „Eriosyce” kategóriába tartozó lapok

A következő 4 lap található a kategóriában, összesen 4 lapból.

E

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-== Eriosyce ==
+{{Speciesbox
+|taxon=Eriosyce
+}}
+== Tudományos név ==
-Az '''''Eriosyce''''' a szegfűvirágúak rendjébe (Caryophyllales), a kaktuszfélék családjába (Cactaceae) tartozó nemzetség, amely Dél‑Amerikában, elsősorban Chilében őshonos. A nemzetséget először 1872-ben írták le, és jelenleg kb. 40–60 faj tartozik bele (taxonómiai besorolástól függően).
+* ''Eriosyce'' (Philippi) Philippi, 1872
+* '''A tudományos név státusza:''' érvényes
-=== Morfológia és jellemzők ===
+=== A név eredete, etimológia ===
-Az ''Eriosyce'' fajok szára gömbölyded (globuláris) vagy hengeres, néha oszlopos vagy elnyúló; többségük magányos példányként él, telepes szaporodás ritkább. A test felületén bordák helyett gyakran szemölcsök találhatók; az areolák ezek csúcsain ülnek, és innen nőnek a tövisek. A tövisek színe, hossza és sűrűsége fajonként változó – lehetnek fehérek, sárgás‑barnásak vagy sötétek. Virágaik tölcsér‑ vagy csőalakúak, feltűnő színűek — sárga, narancs, piros vagy vörös — és rendszerint a szár csúcsán, késő tavasztól nyárig nyílnak.  Terméseik bogyószerűek, gyakran gyapjas‑fakós felületűek („woolly berries”), bennük magokkal.
-=== Élőhely és elterjedés ===
+A név a görög ''erion'' (gyapjú) és ''sykon'' (füge) szavakból származik, ami a „gyapjas fügére” utal. Ez a nemzetség legtöbb fajára jellemző, sűrű gyapjúval borított termésre utal.
-Az ''Eriosyce'' nemzetség fajai főként Chile sivatagos, félsivatagos és andoki lejtőin fordulnak elő, de egyes fajok elterjedése a nyugati Dél‑Amerika régióira (Peru, Argentina) is kiterjed. Élőhelyük gyakran száraz, köves vagy homokos talaj, ahol a csapadék ritka, és az éjszakai‑nappali hőingás nagy.
-=== Kultúrában ===
+=== Típusfaj ===
-Az ''Eriosyce'' fajok napon, világos, meleg helyet igényelnek, és laza, erősen vízelvezető talajban érzik jól magukat (kaktusztőzeg, homok, kavics keverék). Öntözésüket csak akkor kezdjük meg, amikor a talaj teljesen kiszáradt — túlöntözés gyökér- és szárrothadáshoz vezethet. Télen száraz tartás ajánlott. Szaporításuk magvetéssel lehetséges; néhány fajnak mély gyökérzete is lehet, ami miatt mély cserepet érdemes használni.
-=== Jelentősebb fajok ===
+* ''Eriosyce sandillon'' (GAY) PHILIPPI; Chile, Coquimbo, Santiago környéke.
-* '''Eriosyce chilensis''' — tipikus dél‑chilei faj, gömbölyded testtel és feltűnő virágokkal.
+* '''Első leírása:''' ''Echinocactus sandillon'' néven Claudio Gay írta le 1848-ban.
-* '''Eriosyce kunzei''' — kompakt, sűrű tüskézetű, élénk narancs‑piros virágú faj.
+* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' Rudolf Amandus Philippi, 1872.
-* '''Eriosyce aurata''' — „Golden Ball” néven is ismert, aranysárga tövisekkel, gyakran gyűjtött díszfaj.
-* '''Eriosyce rodentiophila''' — kis termetű, fehér tövisezetű faj, száraz és magashegyi élőhelyekhez alkalmazkodott.
-=== Rendszertan és névhasználat ===
+{{Típusfaj|Eriosyce sandillon}}
-A ''Eriosyce'' rendszertanilag a Cactaceae család Cactoideae alcsaládjába, a Notocacteae törzsbe tartozik.
-Több korábban külön nemzetségként kezelt csoport — például ''Neoporteria, Pyrrhocactus, Horridocactus, Thelocephala'' — ma a ''Eriosyce'' szinonimái vagy alnemzetségei.
-=== Védelem és fenntarthatóság ===
+=== Szinonimák ===
-Sok ''Eriosyce'' faj élőhelye szűk, és fokozottan ki vannak téve az élőhelypusztulásnak, klímaváltozásnak és gyűjtésnek. A gyűjtők által keresett, ritkább fajok esetében felelősségteljes tartás és fenntartható gyarapítás ajánlott.
+* ''Ceratistes''
+* ''Rodentiophila''
+* ''Sandillon''
+== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
+=== Vegetatív test ===
+==== Hajtás, szár ====
+Általában nagy termetű, magányos, gömbölyded növények. A hajtáscsúcs (''apex'') többé-kevésbé gyapjúval borított. Gyökérzetük rostos, az ''E. rodentiophila'' esetében enyhén répa alakú (''turbiniform'').
+==== Bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek ====
+A '''bordák''' száma meglehetősen magas (18–42 vagy több), és rendszerint '''szemölcsök''' tagolják őket.
+A '''tövisek''' erősen tűszerűek (''aciculatus''), robusztusak és határozottan felfelé hajlanak.
+=== Generatív test ===
+==== Virág ====
+Nappal nyíló, önmeddő virágok, amelyek a csúcs körül benyomottnak tűnnek. Alakjuk serlegszerű (''cupulatus''), a ''perianthium'' levelei (lepel) felállóak, színük a rózsaszínestől a vörösesig terjed, de sárgás is lehet. Megporzásukat rovarok (főleg magányos méhek) végzik.
+==== Termés ====
+A termés gyakran sörtés és sűrűn gyapjas, a virágmaradványok tartósan megmaradnak rajta. A terméseket rágcsálók, például csincsillák (''Chinchilla brevicaudata'',  ''C. chinchilla'', ''Lagidium sp.'') és guanakók (''Llama guanicoe'') fogyasztják.
+* '''Magja:''' Változó méretűek (1,8–3 mm), tojásdad alakúak, feketék, felületük enyhén gödrös. Terjesztésükben a rágcsálók és a guanakók játszanak szerepet.
+== Elterjedés és élőhely ==
+* '''Földrajzi elterjedés:''' '''Chile''' (Antofagasta, Atacama, Coquimbo régiók). A nemzetség a Csendes-óceán partja mentén, az Atacama-sivatagban és az Andok hegyláncai között fordul elő.
+* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: Szélsőségesen száraz (arid) területeken, kizárólag ásványi talajokon élnek. Gyakran kőomlások között, sziklahasadékokban vagy kövek között találhatók meg, ahol a környező vegetáció csekély vagy teljesen hiányzik. Elterjedési magasságuk a tengerszinttől (''E. rodentiophila'') körülbelül 2000 méteres magasságig (''E. aurata'') terjed.
+== Taxonómia és filogenetika ==
+A '''J. M. de Vos és munkatársai''': Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes (2025) alapján a nemzetség a kaktuszfélék családján belül a filogenetikai vizsgálatok során jól elkülöníthető kládot alkot, amely szoros kapcsolatban áll a dél-amerikai vonalakkal.
+== Egyéb ==
+A terméseket vadon élő állatok fogyasztják, ami kulcsfontosságú a magok terjedéséhez. Jelenleg 3 elismert faj tartozik ide szigorú értelemben véve (''Eriosyce s.s.''): ''Eriosyce aurata'', ''Eriosyce rodentiophila'' és ''Eriosyce spinibarbis''.
+== Forrás ==
+* https://thelastcactusclassification.top/category/eriosyce/
+* https://caryophyllales.org/
+* https://www.ipni.org/
+* https://powo.science.kew.org/
+* https://www.biodiversitylibrary.org/
 [[Kategória:Cactaceae]]
+[[Kategória:Notocacteae]]