Echinopsis aurea

Echinopsis aurea subsp. aurea
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Echinopsis
Faj	Echinopsis aurea subsp. aurea

Tudományos név

• Echinopsis aurea Britton & Rose, Cactaceae 3: 74. 1922. Sec. Schlumpberger & Renner (2012)

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnevet az ógörög „echinos” = sün szóból képezték az „opsis” képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű („echinopsis” = sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A növénytest tövises voltát jellemzi.
• A faj és az alfaj neve (latin) a virág színére utal: „aureus” = sárga, aranysárga.

Típuspéldány

• Echinopsis aurea subsp. aurea; Rose, Argentína, Córdoba tartomány, Cassafousth; A Rose által itt begyűjtött példányt a New York-i botanikus kertben nevelték tovább, majd virágzásakor ennek alapján történt a faj leírása.
• Első leírása: Cactaceae 3:74.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Britton & Rose 1922

Echinopsis aurea képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Echinopsis aurea szinonimái

• ≡ Lobivia aurea, ≡ Pseudolobivia aurea, ≡ Salpingolobivia aurea, ≡ Hymenorebutia aurea, ≡ Lobivia shaferi subsp. aurea
• = Lobivia cylindrica, ≡ Salpingolobivia cylindrica, ≡ Hymenorebutia aurea var. cylindrica, ≡ Echinopsis fallax var. cylindrica
• = Salpingolobivia spinosissima
• = Salpingolobivia spinosissima var. rubriflora
• = Echinopsis aurea var. quinesensis, ≡ Echinopsis aurea var. quinensis, ≡ Hymenorebutia quinesensis, ≡ Lobivia aurea var. quinesensis, ≡ Echinopsis quinesensis, ≡ Lobivia shaferi var. quinesensis
• = Hymenorebutia aurea var. catamarcensis, ≡ Lobivia aurea var. catamarcensis, ≡ Echinopsis fallax var. catamarcensis, ≡ Echinopsis aurea var. catamarcensis
• = Hymenorebutia aurea var. depressicostata, ≡ Echinopsis fallax var. depressicostata, ≡ Echinopsis aurea var. depressicostata
• = Hymenorebutia aurea var. lariojensis, ≡ Echinopsis aurea var. lariojensis
• = Lobivia aurea var. sierragrandensis, ≡ Echinopsis aurea var. sierragrandensis
• = Lobivia aurea var. tortuosa, ≡ Echinopsis fallax var. tortuosa, ≡ Echinopsis aurea var. tortuosa
• = Pseudolobivia luteiflora, − Lobivia shaferi f. luteiflora
• − Lobivia aurea var. elegans

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Összességében nagyon változatos megjelenésű faj. Az ismertetett leírástól egyes formái a hajtások alakjában, színében, méretében, valamint tövisezetben jelentős eltérést mutathatnak.

Lehet magányos, de az idősebb példányok általában sok sarjat nevelnek mind tőből, mind a hajtások oldalán.

A hajtások színe sötétzöld, alakjuk gömb, vagy megnyúlt gömbszerű, hosszuk elérheti a 15 cm-t, átmérőjük általában 4-10 cm, de lehet több is.

Bordák száma 11-16, ezek élesek, magasak, tagolatlanok, egyenes lefutásúak.

Az areolák színe a fiatal növényeken barnás.

Középtöviseinek száma általában egy, de lehet akár 4 is, hosszuk 3 cm-ig terjedhet.

A peremtövisek száma 7-16, általában nem hosszabbak 1 cm-nél.

A tövisek színe populációnként nagyon különböző lehet, általában sárga, barna, fekete színek vannak jelen és gyakran a tövisek töve és/vagy csúcsa eltérő színű.

Generatív test

Virág

Virágai nagyok, nappal nyílók. Hosszuk 5,5-9 cm, átmérőjük 4-8 cm lehet. Színük leggyakrabban fénylő sárga, de ritkán lehet fehér, rózsaszín, vagy (a Lobivia dobeana néven leírt forma esetében) piros.

A virágok a hajtások oldalán, középtájon fejlődnek. A bimbókat és a virágcsövet hosszú, selymes szőr borítja. A virágcső karcsú, enyhén hajlott, tölcsér formájú, pikkelyes.

Termés

Termése szárazon érő.

• Magja: A magvai sötétbarnák, vagy feketék.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: A teljes elterjedési területe Argentína területén Córdoba, Catamarca, La Rioja és Santiago del Estero tartományok. Típus élőhelye Argentína, Córdoba tartományban van, Cassafousth nevű település környékén.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Az élőhelytípusok kopár, aprózódott vulkanikus sziklafelszínektől törpecserjés, pázsitfűfélés sziklagyepekig terjednek.

Kultúrában tartás

Tartása nem jelent különösebb nehézséget. Laza, jól drénezett talajban tartandó. Ha a talaj szerves anyag tartalma magasabb, akkor erőteljesebb sarjadzásra számíthatunk.

Szép példányok nevelhetők magas ásványi anyag tartalmú, de nem meszes talajban. Nyáron szeret szabadban lenni napos, vagy részben napos fekvésben, de a túlzott csapadéktól ilyenkor védeni kell.

Télen szárazon gond nélkül telel, nyugalmi állapotban a kissé fagypont alatti hőmérséklet sem árt neki. Virágzása késő tavasszal, vagy a nyár első felében várható. Mivel egy hajtáson egy időben akár több virág is nyílhat, egy nagyobb telep virágzása igazi szemet gyönyörködtető, napokig tartó látványosság. Szaporítható magról és sarjakról.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektor: Papp László
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 298. kártya