Ugrás a tartalomhoz

„Kategória:Hylocereus” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
(Egy közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
{{Speciesbox|taxon= Hylocereus}}
== Tudományos név ==
== Tudományos név ==


''Hylocereus'' (A. Berger) Britton & Rose 1909
* '''''Hylocereus''''' (Berger) Riccobono, 1909


'''A tudományos név státusza:''' érvényes
=== A név eredete, etimológia ===
 
A nemzetségnév a görög ''hyle'' (ὕλη) szóból származik, amely erdőt vagy faanyagot jelent, utalva a növények erdei élőhelyére és kúszó életmódjára. Ehhez társul a latin ''cereus'' kifejezés, amely gyertyát vagy fáklyát jelent, és a kaktuszok oszlopos növekedési formájára utal. A nevet '''Alwin Berger''' eredetileg alnemzetségként alkotta meg, majd '''Vincenzo Riccobono''' emelte nemzetségi rangra.
 
=== Típus ===
 
* ''Hylocereus triangularis'' (Linnaeus) Britton & Rose; Gyűjtő: Ismeretlen, hely: Jamaica, típuspéldány: LINN 622.15 (London).
* '''Első leírása:''' Alwin Berger írta le először szekcióként a ''Cereus'' nemzetségen belül 1905-ben.
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' Vincenzo Riccobono, 1909.
 
{{Típusfaj|Hylocereus triangularis|limit=5}}
{{Kaktusz szinonimák}}
 
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
 
=== Vegetatív test ===
 
==== Hajtás, szár , levél, gyökér ====
 
A [[:Kategória:Hylocereus|''Hylocereus'']] nemzetség tagjai kúszó vagy kapaszkodó életmódot folytató kaktuszok. A '''hajtás''' tagolt, a '''szár''' jellemzően háromszögletű vagy szárnyas, három éllel (ritkábban 4-5) rendelkezik. A '''bordák''' élei gyakran hullámosak vagy fogazottak. A szárak mentén léggyökerek (adventív '''gyökérzet''') fejlődnek, amelyek segítik a növényt a fákra vagy sziklákra való felkapaszkodásban. Az '''areolák''' a bordák mélyedéseiben helyezkednek el, filcesek. A '''tövisek''' általában rövidek, számuk kevés, esetenként hiányoznak; megkülönböztethetőek a '''peremtövis''' és a ritkábban előforduló '''középtövis''' csoportok. Valódi '''levelek''' nincsenek jelen.
 
=== Generatív test ===


'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae),
==== Virág ====


<span id="a-név-eredete-etimológia"></span>
A '''virág''' rendkívül nagy, tölcsér alakú, éjszaka nyílik és általában fehér színű (ritkábban vöröses), illatos. A '''virágzat''' magányos virágokból áll, amelyek az areolákból fejlődnek.
=== A név eredete, etimológia ===
 
* '''Takarólevelek:''' A '''külső lepellevél''' zöldes vagy vöröses, levélszerű, míg a '''belső lepellevél''' szélesebb, többnyire tiszta fehér és sziromszerű ('''párta'''). A '''csésze''' és a '''párta''' közötti átmenet folyamatos.
* '''Ivarlevelek:''' Számos '''porzószálak''' alkotják a porzótájat, a '''portokok''' lineárisak. A '''termő''' alsó állású, a '''bibeszál''' vastag és hosszú, a '''bibe''' sokágú, gyakran zöldes vagy sárgás színű.


A ''Hylocereus'' név az ógörög ''hýlē'' (ὕλη = „erdő”) és ''cereus''elemekből származik.
==== Termés ====
Az elnevezés jelentése nagyjából „erdőben élő gyertyakaktusz”, ami a nemzetség természetes élőhelyére utal: ezek a kaktuszok nem sivatagokban, hanem trópusi, szezonálisan csapadékos erdőkben élnek.


=== Leírás ===
A '''termés''' egy nagy, húsos, pikkelyes bogyó (pitaya), amely éretten piros vagy sárga. A pulpája (húsa) fehér vagy vörös, ehető.


A ''Hylocereus'' nemzetségbe tartozó fajok '''epifiton''' vagy kúszó életmódú kaktuszok. Száraik erősen elágazók, gyakran több méter hosszúra nőnek, és '''léggyökerekkel''' kapaszkodnak fákra vagy sziklákra.
* '''Magja:''' Számos, apró, fekete, vese alakú mag található a húsba ágyazva.
A '''hajtások''' többnyire háromélűek vagy háromszög keresztmetszetűek, ritkábban négy- vagy többélűek, szelvényezettek. Az '''areolák''' enyhén gyapjasak, a tövisek nagyon rövidek, ritkák vagy teljesen hiányoznak.


'''Virágai''' éjszaka nyílnak, önmeddők, rendkívül nagyok és feltűnőek. A virágok tölcsér alakúak, hosszú és vastag virágcsővel, többnyire fehér színűek (ritkábban vöröses árnyalatúak), és erősen '''illatosak'''. A kaktuszfélék családján belül ezek közé tartoznak a '''legnagyobb virágok'''; egyes fajoknál a virág átmérője elérheti vagy meghaladhatja a 30 cm-t.
== Elterjedés és élőhely ==
A beporzást főként denevérek és nagytestű éjjeli lepkék (szenderfélék, Sphingidae) végzik.


'''Termései''' gömbölydedek vagy hosszúkásak, nagyok, húsosak és ehetőek. Leggyakrabban piros színűek, de előfordulnak sárga vagy narancssárga termésű fajok is. A termést puha, pikkelyszerű képletek borítják. '''Magjaik''' viszonylag nagyok, barnák vagy feketék, csepp alakúak.
* '''Földrajzi elterjedés:''' A nemzetség őshonos '''Mexikó''', '''Közép-Amerika''', a '''Karib-szigetek''' és '''Dél-Amerika''' északi területein. Világszerte termesztik trópusi vidékeken, például '''Vietnám''' és '''Thaiföld''' területein.
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Elsősorban trópusi és szubtrópusi esőerdőkben élnek, mint '''epifiton''' vagy '''litofiton''' növények. Kedvelik a párás, meleg éghajlatot és a félárnyékos környezetet.


=== Élőhely ===
== Kultúrában tartás ==


A ''Hylocereus'' fajai elsősorban trópusi és szubtrópusi erdőkben fordulnak elő, szárazabb lombhullató erdőkben és esőerdőkben egyaránt.
A [[:Kategória:Hylocereus|''Hylocereus'']] fajok (különösen a ''[[Hylocereus undatus]])'' népszerűek dísznövényként és gyümölcstermőként is. Tartásukhoz jó vízáteresztő talaj, bőséges öntözés a növekedési időszakban és magas páratartalom szükséges. Fagyérzékenyek, ezért télen szárazabb körülményeket és minimum 10-12 °C-ot igényelnek. Gyakran használják őket alanyként más, lassabban növő kaktuszok oltásához.
Félig epifiton életmódot folytatnak: gyakran a talajban gyökereznek, majd léggyökereikkel fák törzsére vagy sziklákra kapaszkodnak fel. Előfordulásuk a tengerszinttől mintegy 2200 méteres magasságig terjed.


=== Elterjedés ===
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==


A nemzetség természetes elterjedési területe Dél-Mexikótól Közép-Amerikán és a Karib-térségen át Észak-Dél-Amerika trópusi régióiig terjed.
Hasonlítanak a [[:Kategória:Selenicereus|''Selenicereus'']] nemzetségre, de a [[:Kategória:Hylocereus|''Hylocereus'']] szárai jellemzően háromélűek és szélesebbek, a virágcső pikkelyei pedig nagyobbak és levélszerűbbek, míg a [[:Kategória:Selenicereus|''Selenicereus'']] esetében a virágcsövön gyakran tövisek vagy szőrök találhatók.
A ''Hylocereus undatus'' és néhány más faj világszerte elterjedt termesztett növény, különösen Délkelet-Ázsiában, ahol gyümölcséért, a sárkánygyümölcsért (pitaja) nagy területeken termesztik.


=== Felhasználás ===
== Szukkulens taxonok ==


A nemzetség legismertebb hasznosítása az ehető termés. A pitaja friss fogyasztásra, gyümölcsléként és feldolgozott formában is népszerű.
A [[:Kategória:Hylocereus|''Hylocereus'']] nemzetség minden tagja szukkulens, szár-szukkulenciával alkalmazkodtak az epifiton életmódhoz. Jellemzőjük a víztároló szövetekkel rendelkező, háromszögletű, húsos '''szár'''. Ide tartozik például a fehér húsú ''[[Hylocereus undatus]]'', a vörös húsú ''[[Hylocereus monacanthus]]'' és a sárga termésű ''[[Hylocereus megalanthus]]'' (utóbbi gyakran a [[:Kategória:Selenicereus|''Selenicereus'']] nemzetségbe sorolva).
Erőteljes növekedésük miatt egyes fajok kiváló alanyok más, gyengébb növekedésű epifiton kaktuszok oltásához. Melegebb éghajlaton dísznövényként is termesztik.


=== Rendszertan ===
== Taxonómia és filogenetika ==


A molekuláris filogenetikai vizsgálatok alapján a ''Hylocereus'' nemzetség rendszertana jelentősen átalakult. Több korábban önálló nemzetségbe (például ''Selenicereus'') sorolt fajt bevontak, illetve egyes szerzők a ''Hylocereus'' fajait ma a tágabb értelemben vett ''Selenicereus'' nemzetség részeként kezelik.
Az APG IV rendszer alapján a [[:Kategória:Cactaceae|Cactaceae]] családba és a [[:Kategória:Cactoideae|Cactoideae]] alcsaládba tartozik. A modern molekuláris vizsgálatok kimutatták, hogy a [[:Kategória:Hylocereus|''Hylocereus'']] parafiletikus a [[:Kategória:Selenicereus|''Selenicereus'']] nemzetséggel szemben, ezért a legtöbb kortárs rendszertan (például a POWO) a [[:Kategória:Hylocereus|''Hylocereus'']] fajokat beolvasztotta a [[:Kategória:Selenicereus|''Selenicereus'']] nemzetségbe.
A kertészeti és köznyelvi használatban azonban a ''Hylocereus'' név továbbra is széles körben elterjedt, különösen a pitajatermő fajok esetében.


== Szerzők és forrás ==
== Forrás ==


* '''Szerkesztette:''' Jokhel Csaba
* [https://www.google.com/search?q=https://www.worldfloraonline.org/search%3Fquery%3DHylocereus https://www.worldfloraonline.org/search?query=Hylocereus]
* '''Kép:'''
* https://en.wikipedia.org/wiki/Hylocereus
* '''Lektorálta:'''
* https://www.llifle.com/
* '''Forrás:'''
* https://powo.science.kew.org/
** https://caryophyllales.org/
** Plants of the World Online;
** https://thelastcactusclassification.top/category/hylocereus/
** https://cactiguide.com/cactus/?genus=hylocereus


[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Hylocereinae]]

A lap jelenlegi, 2026. január 24., 21:34-kori változata

Hylocereus
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Phyllocacteae
Alnemzetség-
csoport
Hylocereinae
Nemzetség Hylocereus

Tudományos név

  • Hylocereus (Berger) Riccobono, 1909

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a görög hyle (ὕλη) szóból származik, amely erdőt vagy faanyagot jelent, utalva a növények erdei élőhelyére és kúszó életmódjára. Ehhez társul a latin cereus kifejezés, amely gyertyát vagy fáklyát jelent, és a kaktuszok oszlopos növekedési formájára utal. A nevet Alwin Berger eredetileg alnemzetségként alkotta meg, majd Vincenzo Riccobono emelte nemzetségi rangra.

Típus

  • Hylocereus triangularis (Linnaeus) Britton & Rose; Gyűjtő: Ismeretlen, hely: Jamaica, típuspéldány: LINN 622.15 (London).
  • Első leírása: Alwin Berger írta le először szekcióként a Cereus nemzetségen belül 1905-ben.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Vincenzo Riccobono, 1909.
Hylocereus triangularis képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Selenicereus szinonimái

  • (A(z) Hylocereus a(z) Selenicereus szinonimája)*
  • Cereus subsect. Selenicereus
  • = Cereus subg. Hylocereus
  • Hylocereus
  • = Werckleocereus
  • = Mediocactus
  • = Wilmattea
  • = Cryptocereus


Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

A Hylocereus nemzetség tagjai kúszó vagy kapaszkodó életmódot folytató kaktuszok. A hajtás tagolt, a szár jellemzően háromszögletű vagy szárnyas, három éllel (ritkábban 4-5) rendelkezik. A bordák élei gyakran hullámosak vagy fogazottak. A szárak mentén léggyökerek (adventív gyökérzet) fejlődnek, amelyek segítik a növényt a fákra vagy sziklákra való felkapaszkodásban. Az areolák a bordák mélyedéseiben helyezkednek el, filcesek. A tövisek általában rövidek, számuk kevés, esetenként hiányoznak; megkülönböztethetőek a peremtövis és a ritkábban előforduló középtövis csoportok. Valódi levelek nincsenek jelen.

Generatív test

Virág

A virág rendkívül nagy, tölcsér alakú, éjszaka nyílik és általában fehér színű (ritkábban vöröses), illatos. A virágzat magányos virágokból áll, amelyek az areolákból fejlődnek.

  • Takarólevelek: A külső lepellevél zöldes vagy vöröses, levélszerű, míg a belső lepellevél szélesebb, többnyire tiszta fehér és sziromszerű (párta). A csésze és a párta közötti átmenet folyamatos.
  • Ivarlevelek: Számos porzószálak alkotják a porzótájat, a portokok lineárisak. A termő alsó állású, a bibeszál vastag és hosszú, a bibe sokágú, gyakran zöldes vagy sárgás színű.

Termés

A termés egy nagy, húsos, pikkelyes bogyó (pitaya), amely éretten piros vagy sárga. A pulpája (húsa) fehér vagy vörös, ehető.

  • Magja: Számos, apró, fekete, vese alakú mag található a húsba ágyazva.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A nemzetség őshonos Mexikó, Közép-Amerika, a Karib-szigetek és Dél-Amerika északi területein. Világszerte termesztik trópusi vidékeken, például Vietnám és Thaiföld területein.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban trópusi és szubtrópusi esőerdőkben élnek, mint epifiton vagy litofiton növények. Kedvelik a párás, meleg éghajlatot és a félárnyékos környezetet.

Kultúrában tartás

A Hylocereus fajok (különösen a Hylocereus undatus) népszerűek dísznövényként és gyümölcstermőként is. Tartásukhoz jó vízáteresztő talaj, bőséges öntözés a növekedési időszakban és magas páratartalom szükséges. Fagyérzékenyek, ezért télen szárazabb körülményeket és minimum 10-12 °C-ot igényelnek. Gyakran használják őket alanyként más, lassabban növő kaktuszok oltásához.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Hasonlítanak a Selenicereus nemzetségre, de a Hylocereus szárai jellemzően háromélűek és szélesebbek, a virágcső pikkelyei pedig nagyobbak és levélszerűbbek, míg a Selenicereus esetében a virágcsövön gyakran tövisek vagy szőrök találhatók.

Szukkulens taxonok

A Hylocereus nemzetség minden tagja szukkulens, szár-szukkulenciával alkalmazkodtak az epifiton életmódhoz. Jellemzőjük a víztároló szövetekkel rendelkező, háromszögletű, húsos szár. Ide tartozik például a fehér húsú Hylocereus undatus, a vörös húsú Hylocereus monacanthus és a sárga termésű Hylocereus megalanthus (utóbbi gyakran a Selenicereus nemzetségbe sorolva).

Taxonómia és filogenetika

Az APG IV rendszer alapján a Cactaceae családba és a Cactoideae alcsaládba tartozik. A modern molekuláris vizsgálatok kimutatták, hogy a Hylocereus parafiletikus a Selenicereus nemzetséggel szemben, ezért a legtöbb kortárs rendszertan (például a POWO) a Hylocereus fajokat beolvasztotta a Selenicereus nemzetségbe.

Forrás

Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.