Opuntia tortispina

Opuntia tortispina
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Opuntioideae
Nemzetség- csoport	Opuntieae
Nemzetség	Opuntia
Faj	Opuntia tortispina

Tudományos név

• Opuntia tortispina Engelm. & J.M.Bigelow in Proc. Amer. Acad. Arts 3: 293. 1856 sec. Parfitt & Gibson 2003
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév eredete nem tisztázott. Egy magyarázat szerint Opusz ókori görög város nevét őrzi latin közvetítéssel („Opuntius” = Opuszba való, opuszi). Valószínűbb azonban, hogy a név az ógörög „opos” = fügelé, fügefából csapolt savanyú nedv szóból származik, talán a fajok fügeszerű termésére utal. Egy harmadik magyarázat szerint a név azték–latin szóösszetétel.
• A fajnév latin szóösszetétel, jelentése nagyjából csavart tövisű („tortus” = sodrott, facsart; „spinus” = tövisű).

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: USA, Új-Mexikó állam, Camanche-síkság, a Canadian folyó közelében, a Llano Estacado fennsíktól keletre
• Első leírása: Proc. Amer. Acad. Arts. 3: 293. 1856.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: George Engelmann és John Milton Bigelow 1856

Fotó: Lukoczki Zoltán

Fotó: Lukoczki Zoltán

A(z) Opuntia tortispina szinonimái

• = Opuntia tenuispina
• = Opuntia minor
• = Opuntia oplocarpa
• = Opuntia sanguinocula

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Több, elágazó hajtású növény, hajtásai elhevernek, vagy alacsony bokrokat képeznek, melyek magassága legfeljebb 40 cm. Tojásdad hajtásai nem válnak le könnyen, színük világoszöldtől a sötétzöldig terjedhet, idősebb korban szürkéskékek lesznek, erős kitettségben ráncosodnak. Hosszuk 6,5–15 cm, szélességük 4–10 cm lehet, fényesek, szőrtelenek.

Szemölcsök

Az areolák száma egy kifejlett szártag közepén húzódó átlós sorban 6–9.

Areolák

Areolái oválisak, vagy kerekdedek, 2,5–5 × 1,5–4 mm-esek, eleinte sárgásbarna, később barna gyapjúval.

Tövisek

• Középtövis: számuk 1–3, ezek lehetnek mind hajlottak, vagy 1–2 lehet egyenes, esetleg elálló, de akár spirálisan csavart is. Alakjuk hengeres, vagy többé-kevésbé lapított, hosszuk 25–70 mm
• Peremtövis: számuk areolánként 1–5, gyakran csak a szártag felső felén lévő areolák tövisesek. A széltövisek 5–15 mm-esek

A tövisek színe fehéres, vagy szürkés, hegyükön és alapjuknál barnás színeződéssel, de előfordul, hogy az egész tövis barna. A glochidacsomók határozottak, sárgás- vagy barnásfehérek.

Generatív test

Virág

• Lepellevelek: a virágok belső lepellevelei sárgák, alapjuknál sötétebb sárgák, vagy vörösesek, szélesek, 30–40 mm hosszúak, csúcsuk hegyes

• Ivarlevelek: a porzószálak általában halványsárgák, de egyes formáknál lehetnek vörösek is. A porzók sárgák, a bibeszál fehéres, vagy halványzöld, a bibe zöldes

Termés

Húsos termése lilás, vagy vöröses, 30 × 20–25 mm nagy, általában tövistelen.

• Magja: nincs adat

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: USA: Colorado, Kansas, Nebraska, Új-Mexikó, Oklahoma, Texas és Wyoming államok
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: füves puszták, fenyves, borókás és tölgyes erdőségek tisztásai, homok- és palás alapkőzetű síkságok, sziklás dombok, 1400–1800 méteres tengerszint feletti magasságban

Kultúrában tartás

A faj Magyarországon kiváló télálló, megfelelően kialakított sziklakertbe ültetve károsodás nélkül vészeli át a legkeményebb teleket is. Védelmet, takarást nem igényel. A sziklakert talajának összetételére nem érzékeny, csupán a jó vízáteresztő-képesség a fontos. Ültessük reggeltől estig benapozott helyre. Ezen túlmenően különösebb gondozást nem igényel. Virágzására május–június hónapokban számíthatunk.

Az én példányom virágzási hajlandósága a sziklakert többi Opuntia-fajához képest kimagasló, minden egyéves szártagon 5–7 virág nyílik minden tavasszal. Minden évben bőségesen fejleszt új hajtásokat, nagyon sűrű, tömött bokrot képez. Burjánzása évenkénti alapos metszéssel tartható kordában.

Taxonómia és filogenetika

A rendszerezők ma egy bizonytalan státuszú fajnak tartják. Valószínűleg az Opuntia macrorhiza és az Opuntia polyacantha által létrehozott természetes hibridről van szó, de léteznek egyéb hipotézisek is a taxon eredetére vonatkozóan.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete - Pozsgások 380. kártya