Lepismium houlletianum

Lepismium houlletianum
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Rhipsalideae
Nemzetség	Lepismium
Faj	Lepismium houlletianum

Tudományos név

• Lepismium houlletianum (Lemaire) Barthlott, 1987
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

Fotó: Faragó Judit

Fotó: Faragó Judit

Fotó: Faragó Judit

• A Lepismium nemzetségnév az ógörög lepisma szóból származik, amelynek jelentése: pikkely, lehántott kéreg, bőr, héj. A név a nemzetség fajainak areoláinál található apró pikkelyszerű képződményekre utal, amelyek nagy valószínűséggel levélalapi maradványok.
• A fajnév (houlletianum) M. Houllet francia kertész és botanikus emlékét őrzi, aki a 19. században a párizsi Musée impérial d'Histoire naturelle üvegházi gyűjteményének vezetője volt. Houllet több dél-amerikai növényfaj megismertetésében vett részt.

Típuspéldány

• Első leírása: Charles Lemaire, 1858, Illustration Horticole 5: Misc. 64., eredetileg Rhipsalis houlletiana néven.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Wilhelm Barthlott, 1987, Bradleya 5: 99.

Szinonimák

• Rhipsalis houlletiana Lemaire, 1858
• Rhipsalis houlletii Hook.f., 1894
• Hariota houlletiana (Lem.) Kuntze, 1891 (nom. illeg.)
• Acanthorhipsalis houlletiana (Lem.) Volgin, 1982
• Nothorhipsalis houlletiana (Lem.) Doweld, 2002

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A Lepismium houlletianum nagy termetű, lecsüngő hajtású epifiton kaktusz, amely 1–2 méter hosszú vagy még hosszabb hajtásaival terebélyes bokrot alkot.

Szártagjai lapítottak, keskenyek és levélszerű megjelenésűek, ezért gyakran tévesen leveleknek nevezik őket.

• Szélességük: 1–5 cm.
• Hosszuk: 10–20 cm.
• Vastagságuk: megközelítőleg 5 mm.

A szártagok töve erősen elkeskenyedő lehet. Szélük erőteljesen fogazott, ami a fajt egyik legkönnyebben felismerhető epifita kaktusszá teszi.

A növény hajtásai természetes környezetben lecsüngenek, ezért termesztésben elsősorban függőkosárban mutatkozik meg jellegzetes habitusa.

Generatív test

Virág

A virágok a szártagok oldalán, az éleken található areolákból fejlődnek, rendszerint egyesével.

Virágai harang alakúak, 1,5–2 cm hosszúak, sugarasan szimmetrikusak (aktinomorfak). A virág középső része, a virágtorok alsó része vöröses színű.

• Lepellevelek: halványsárgák vagy krémfehérek.
• Porzószálak és portokok: fehérek vagy nagyon halványsárgák.
• Bibeszál: halványsárga vagy fehér.
• Bibefej: többágú, általában 3–5 ágú, színe a lepellevelekével megegyező.

A faj kedvező körülmények között az év szinte minden hónapjában, több alkalommal is virágozhat.

Termés

A termés fejlődése során a virágmaradvány a termésen megmarad.

• Perikarpium: 4–5 bordával tagolt.
• Termés: gömbölyded, éretten vörös színű, nem bordázott.
• Mérete: 5–6 mm átmérőjű.

A magok sötétbarnák, hosszúkás tojásdad alakúak, körülbelül 0,7–1 mm nagyságúak.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés:

A faj Dél-Amerikában honos.

Előfordulási területei:

• Brazília:
  • Minas Gerais,
  • Espírito Santo (előfordulása bizonytalan),
  • Rio de Janeiro,
  • São Paulo,
  • Paraná,
  • Santa Catarina,
  • Rio Grande do Sul;
• Argentína:
  • Misiones tartomány.

Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód:

Trópusi és szubtrópusi erdők, valamint hegyi köderdők epifita kaktusza.

A tengerszinttől egészen mintegy 1900 méteres magasságig fordul elő.

Élőhelyén:

• fákon;
• szabadon álló sziklafalakon;
• sziklákon

telepszik meg, gyakran epifita broméliákkal és orchideákkal együtt.

Elterjedési területének déli részein gyakori fajnak számít, míg északabbra ritkább, és ma már több helyen csak védett területekről ismert. Északi állományait veszélyezteti az erdők mezőgazdasági célú átalakítása és a városi területek terjeszkedése.

Kultúrában tartás

A Lepismium houlletianum az egyik legkönnyebben nevelhető epifita kaktuszfaj, amely rövid ideig a nem megfelelő tartási körülményeket is jól elviseli.

Mivel Kelet-Brazília erdeiből származó epifita kaktusz, igényei jelentősen eltérnek a sivatagi, félsivatagi vagy száraz hegyvidéki kaktuszokétól.

Hosszú, akár 180 cm-t elérő hajtásai miatt leginkább függőkosárban ajánlott nevelni, ahol természetes növekedési formája jól érvényesül.

Ideális körülmények között hajtásai élénkzöldek. Erősebb és tartósabb napsugárzás hatására azonban stresszállapotba kerülhetnek, amely során a betacianin pigmentek felhalmozódása miatt a hajtások vöröses színt vehetnek fel. Ez nem károsodás, hanem a növény természetes reakciója, amely különleges díszítőértéket is adhat számára.

Világos, de árnyékos vagy félárnyékos helyet kedvel.

A tavasztól őszig tartó növekedési időszakban rendszeres és bőséges öntözést igényel.

Talajigénye hasonló a többi epifita kaktuszéhoz. Laza, jó vízáteresztő, szerves anyagban gazdag közegben fejlődik megfelelően.

Ajánlott ültetőközeg összetevői lehetnek:

• apróra tört agyagcserép;
• faszén;
• kvarchomok;
• érett, humifikálódott ló- és tyúktrágya (ennek hiányában marhatrágya);
• sóder;
• novobalt tőzeg;
• apróra vágott fenyőtű;
• zeolit;
• érett komposzt.

Az összetevőket jól összekeverve és átrostálva hosszabb időre megfelelő közeget biztosíthatunk a növény számára.

Fagypont alatti hőmérsékletet nem visel el, ezért télen ne tartsuk 5 °C alatt.

A túlzott meleget sem kedveli, fejlődése szempontjából az ideális hőmérséklet körülbelül 27 °C.

Egyéb

A Lepismium houlletianum változatos megjelenésű, népszerű és jól ismert epifita kaktuszfaj.

A faj egyik legjellemzőbb bélyege a fűrészesen fogazott hajtásszél, amely miatt könnyen felismerhető, bár méretében, hajtásformájában és színeződésében jelentős változatosságot mutathat.

Gyakran nevelik függőkosarakban, mert életmódja és lecsüngő hajtásai erre különösen alkalmassá teszik.

Ismert kertészeti alakja:

• Lepismium houlletianum f. regnellii (G. A. Lindberg) Süpplie, 1993

(Brazília, Minas Gerais, Caldas)

Ennek virágai krémsárgák, porzószálai vöröses árnyalatúak, hajtásainak fogazata nagyobb és hegyesebb.

Szerzők

• Szöveg: Faragó Judit, Jokhel Csaba
• Kép: Faragó Judit
• Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások xxx. kártya (nyomtatásban nem jelent meg)