Acanthocalycium klimpelianum

Acanthocalycium spiniflorum
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Acanthocalycium
Faj	Acanthocalycium spiniflorum

Tudományos név

• Acanthocalycium spiniflorum (K.Schum.) Backeb., Kaktus-ABC: 226. 1936 ["1935"]. Sec. Hunt (2016)
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Echinopsis spiniflora (K. Schumann) Backeberg 1929
  • A tudományos név státusza: szinonima
• Acanthocalycium klimpelianum (Weidlich & Werderm.) Backeb. 1936
  • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

• Az Acanthocalycium nemzetségnév etimológiája két ógörög szó összetételéből származik, amelyek a növények egyik legszembetűnőbb morfológiai sajátosságára utalnak:
  • akantha (ἄκανθα): jelentése tövis vagy tüske.
  • kalyx (κάλυξ): jelentése kehely, a botanikában a virágkehely.

A név szó szerinti jelentése tehát „tövises kehely”.

• A szinonim nemzetségnevet az ógörög „echinos” = sün szóból képezték az „-opsis” képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű („echinopsis” = sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A növényhajtás tövises voltát jellemzi.
• A fajnév latin szóösszetétel, jelentése: tövises virágú („spinus” = tövis, „flora” = virág). A név a faj virágcsövének erős tövisezettségét jellemzi.
• Az itt tárgyalt forma (klimpeliana) névadója Georg Klimpel német kertészmérnök.

Típuspéldány

• Echinopsis spiniflora; Argentína, Córdoba tartomány, Córdoba város közelében.
• Első leírása: Z. Sukkulentenk. 3: 175, 1928.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Backeberg 1929.

A(z) Acanthocalycium spiniflorum szinonimái

• (A keresett Acanthocalycium klimpelianum ennek a taxonnak a szinonimája)*

• ≡ Echinocactus spiniflorus, ≡ Echinopsis spiniflora, ≡ Lobivia spiniflora
• = Echinopsis klimpeliana, ≡ Lobivia klimpeliana, ≡ Acanthocalycium klimpelianum, ≡ Lobivia spiniflora var. klimpeliana
• = Echinopsis violacea, ≡ Acanthocalycium violaceum, ≡ Lobivia spiniflora var. violacea, − Acanthocalycium spiniflorum f. violaceum
• = Acanthocalycium peitscherianum, ≡ Echinopsis peitscherana, ≡ Lobivia spiniflora var. peitscheriana, − Acanthocalycium spiniflorum f. peitscherianum
• = Acanthocalycium variiflorum
• = Lobivia spiniflora var. macrantha, ≡ Acanthocalycium klimpelianum var. macranthum

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

Alakja kissé lapított gömb, enyhén benyomott csúccsal. Átmérője 10 cm körüli, színe fűzöld vagy sötétzöld. A hajtáscsúcs gyapjas. Egyenes lefutású, magas, éles bordák száma általában 15-18 db, de elérheti a 20-at is. A bordákat a borda élére merőleges, mély barázdák tagolják.

Az oldalról összenyomott szemölcsök és az enyhén beléjük nyomódott areolák összefüggő sort alkotnak. Az areolák oválisak, 6×4 mm-esek, színük eleinte sárgásfehér, később szürkéssé válnak.

Tövisei erősek, egyenesek, lehetnek sugarasan szétállók, vagy a növénytől elállók. Hosszuk 15 mm körüli. A fiatal tövisek színe barna, a tövüknél sárgásak. Később általában kifehérednek, csak a hegyük marad barna. A peremtövisek száma 7-9, míg a középtöviseké általában 2-3 db, de lehet 1 és 4 is. A növény gyökérzetének elvesztése esetén a tövisszám és fejlődés megváltozhat.

• Echinopsis klimpeliana
• 
  1.
• 
  2.
• 
  3.

Generatív test

Virág

Virágai a hajtáscsúcs körül fejlődnek. Hosszuk 60, átmérőjük 40 mm. A virágcsövet pikkelyek borítják; ezek a magházon aprók, sűrűn állók, tövisesek, színük szalmasárga. Felfelé haladva a pikkelyek mérete nő, színük rózsaszínesre vált, a tövisesség eltűnik. A virágtorok zöld.

• Takarólevelek: A külső lepellevelek spatula alakúak, színük fehér, rózsaszínes középcsíkkal, a csúcsuk sötétbarna. A belső lepellevelek lándzsásak, fehérek, a csúcsuk legvégén apró, barna színeződéssel.
• Ivarlevelek: Porzói egy sort alkotnak, porzószáluk halványzöld, a portokok krémsárgák. A halványzöld, 11 ágú bibe bibeszála zöld.

Termés

A termése kb. 1 cm átmérőjű, megszáradó.

• Magja: Barnásfeketék, kb. 1,2 mm átmérőjűek.

• Acanthocalycium klimpelianum
• 
  1.
• 
  2.
• 
  3.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Argentínában, Córdoba, Catamarca és Santiago del Estero tartományokra terjed ki, a populációk 1000-1500 méteres tengerszint feletti magasságban élnek.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Élőhelyén sok szárazságtűrő lágyszárú található, ritkásan fedve a talaj- ill. kőzetfelületeket, alacsony cserjékkel. A faj nem ritkán ezek némi árnyékolásában nő.

Kultúrában tartás

Jól fejlődik a termesztésben. Nyáron üvegházban, vagy szabadban tartható, de mindenképpen világos és szellős helyen. Talaja homokos és enyhén agyagos, kissé savanyú, pH 4,5-6 legyen. Fejlődési időszakban rendszeres locsolást igényel, hosszabb időre ne engedjük kiszáradni talaját. Késő tavasszal, vagy nyár elején nyílik. Téli pihenése szárazon, 5-10°C-on optimális. Magról könnyen szaporítható.

Egyéb

Rausch az összes Acanthocalycium taxont a Lobivia nemzetségbe sorolta. Fajként csak a spiniflora-t és a thionantha-t ismerte el, az összes többi taxont ezek alá sorolta varietas-ként. A jelenleg érvényes rendszertan ezt az álláspontot elfogadta, bár mind az Acanthocalycium, mind a Lobivia nemzetséget az Echinopsis nemzetség alá vonta alnemzetségként. A thionantha faj alatt három alfajt is megkülönböztet, míg a spiniflora fajnál, elismerve a klimpeliana morfológiai eltéréseit, alfaji rang felállítását nem látta indokoltnak.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán (1.) és Kiss László (2-3.)
• Lektor: Papp László
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 438. kártya