Disocactus nelsonii

Tudományos név

Disocactus nelsonii (Britton és Rose) Linding.

A tudományos név státusza: érvényes

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

A Disocactus nemzetségnév a görög dis (διός), azaz "kétszeres" vagy "dupla", és a cactus szavakból származik. Eredetileg tévesen azt feltételezték, hogy a nemzetség fajainak virágtölcsére két részből áll. A nelsonii faji jelzőt a növényt leíró Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose botanikusok Edward William Nelson (1855–1934) amerikai természettudós tiszteletére adták.

Típuspéldány

A típuspéldány a United States National Herbarium gyűjteményében található, 255576-os szám alatt, amit Chicharras közelében, Chiapasban, Mexikóban gyűjtött E. W. Nelson 1896. február 12. és 15. között, 900-1800 méteres tengerszint feletti magasságban.

Első leírása: A fajt eredetileg Britton és Rose írta le 1913-ban, Epiphyllum nelsonii néven. A leírás a Contributions from the United States National Herbarium című folyóirat 16. kötetében jelent meg.

Az aktuális nemzetségbe helyezte: A fajt Lindinger helyezte át a Disocactus nemzetségbe 1942-ben. A publikáció, amelyben a változtatás megjelent, a Beitrag zur Nomenklatur der Kakteen című írás volt.

Szinonimák

• Disocactus nelsonii var. nelsonii
• Chiapasia nelsonii
• Epiphyllum nelsonii
• Phyllocactus chiapensis
• Phyllocactus nelsonii
• Nopalxochia nelsonii
• Érvényes név és szinonimák a Disocactus nelsonii taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Felegyenesedő hajtásrendszerű növény, ágai 1,6 méter hosszúak lehetnek, 70 mm szélesek. A hajtások töve hosszan hengeres, csak a csúcsuk lapított. A másodlagos szárak akár 15 cm hosszúak is lehetnek. A növény lapos, szelvényezett, zöld színű, határozott élű szárakkal rendelkezik, ami halszálkaszerű megjelenést kölcsönöz neki.

Szemölcsök

A növény lapos, szelvényezett hajtásrendszerű, így jellegzetes szemölcsökkel nem rendelkezik.

Tövisek

A hajtásokon lévő areolák apró, finom szőrökkel borítottak.

Generatív test

Virág

A virágok tölcsér alakúak, hozzávetőlegesen 60 mm hosszúak, a pericarpium 20 mm hosszú, kis pikkelyekkel borított, a tölcsér 20 mm hosszú, zöld. A külső szirmok zöldesek, a belsők 20 mm szélesek, lándzsa alakúak, lilás-rózsaszínek vagy pirosak.

• Külső lepellevelek: Zöldesek.
• Belső lepellevelek: 20 mm szélesek, lándzsa alakúak, violaszínűek.
• Porzószálak: Számos porzószála vörös a tövén, csúcsa fehér.
• Portokok: Sárgák.
• Bibeszál: [Leírás]
• Bibe: Rózsaszínű.

• Disocactus nelsonii
• 
  Varga Zsolt

Termés

A termése gömbölyű, sötétvörös bogyó, amely a nyári hónapokban fejlődik.

• Magja: 1,75 mm hosszúak.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Közép-Amerikában, Mexikóban (Chiapas és Guerrero államok) és Guatemalában őshonos.

Élőhely: Trópusi erdőkben, 900–1800 méteres tengerszint feletti magasságban él. Epifitonként fákon vagy más növényeken nő. Élőhelyét magas páratartalom, szűrt fény és meleg hőmérséklet jellemzi.

• Éghajlati tényezők: [Leírás]
• Növénytársulás, életmód: Epifiton, de litofitonként is élhet (sziklákon).

Kultúrában tartás

A növény viszonylag könnyen gondozható, népszerű szobanövény. Nem szereti a szélsőséges meleget és hideget. Az árnyékos, párás környezetet részesíti előnyben, a direkt napsütés megperzselheti. A szaporítás magvakkal és dugványokkal is lehetséges. A jó vízelvezetésű, szerves anyagokban gazdag talajt kedveli.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Halszálkaktuszként is emlegetik jellegzetes lapos, szelvényezett szára miatt, amelyek a hal csontszerkezetére hasonlítanak.

Egyéb

Gazdasági és ökológiai jelentőséggel is bír, mivel népszerű dísznövény, és alapvető szerepet játszik az eredeti élőhelyén, táplálékot és élőhelyet biztosítva a vadon élő állatok számára.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Jokhel Csaba
• Kép: Varga Zsolt
• Lektorálta:
• Forrás: worldofsucculents.com