„Epiphyllum oxypetalum” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| (3 közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{Taxonbox | accepted = Epiphyllum oxypetalum (DC.) Haw. in Philos. Mag. Ann. Chem. 6: 109. 1829 sec. Korotkova & al. 2017 | synonym = | |||
}} | |||
<span id="a-név-eredete-etimológia"></span> | |||
=== A név eredete, etimológia === | |||
== | * A '''nemzetségnév''' ''Epiphyllum'' ógörög szóösszetétel: ''epi'' = rajta (valamin), ''phyllon'' = levél. Arra utal, hogy a nemzetség fajainak virágai a levélszerűen lapos hajtásokon fejlődnek. | ||
* ''' | * A '''fajnév''' ''oxypetalum'' szintén görög eredetű: ''oxys'' = hegyes, ''petalon'' = szirom vagy lepellevél; a lepellevelek hegyes alakjára utal. | ||
* ''' | |||
* ''' | <span id="típuspéldány"></span> | ||
* '''Forrás | === Típuspéldány === | ||
* Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: - | |||
* '''Első leírás:''' ''Prodromus Systematis Naturalis Regni Vegetabilis'' 3: 470. 1828. | |||
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezés:''' ''Philosophical Magazine'' 109. 1829. | |||
[[Fájl:Epiphyllum oxypetalum-000.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]] | |||
{{Kaktusz szinonimák}} | |||
<span id="alaktani-morfológiai-jellemzők"></span> | |||
== Alaktani, morfológiai jellemzők == | |||
<span id="vegetatív-test"></span> | |||
=== Vegetatív test === | |||
[[Fájl:Epiphyllum oxypetalum-001.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]] | |||
<span id="hajtás-szár"></span> | |||
==== Hajtás, szár ==== | |||
Hajtásai merevek vagy felfelé állók, gyakran kapaszkodók vagy elterülők, gazdagon elágaznak. Az elsődleges hajtások hengeresek, rendszerint 2–3 m hosszúak, de kedvező körülmények között ennél hosszabbra is megnőhetnek. Az idősebb részek alapjuknál fásodnak, majd oldalirányban lapított formába mennek át. | |||
<span id="szemölcsök"></span> | |||
==== Szemölcsök ==== | |||
A lapos hajtások levélszerűek, ellipszis alakúak vagy hegyes végűek, legfeljebb 30 cm hosszúak és 10–12 cm szélesek, zöld színűek. Szegélyük sekélyen vagy mélyebben csipkézett, gyakran hullámos. | |||
<span id="axillák"></span> | |||
==== Axillák ==== | |||
Az axillák a hajtások szegélyén helyezkednek el. | |||
[[Fájl:Epiphyllum oxypetalum-002.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]] | |||
<span id="areolák"></span> | |||
==== Areolák ==== | |||
Az areolák aprók, a hajtások szélén sorakoznak. | |||
<span id="tövisek"></span> | |||
==== Tövisek ==== | |||
A tövisek többnyire hiányoznak vagy igen rövidek és jelentéktelenek. | |||
<span id="generatív-test"></span> | |||
=== Generatív test === | |||
<span id="virág"></span> | |||
==== Virág ==== | |||
A virágok a lapos hajtásokból fejlődnek, nagy méretűek és feltűnőek. Hosszuk elérheti a 30 cm-t, átmérőjük 12–17 cm. Éjszaka nyílnak és erősen illatosak. | |||
* '''Magház:''' csupasz, enyhén szögletes, zöld, rövid pikkelylevelekkel | |||
* '''Vacok:''' 13–20 cm hosszú, kb. 1 cm vastag, barnás színű és erősen meggörbült, keskeny pikkelylevelekkel | |||
[[Fájl:Epiphyllum oxypetallum.Faragó 01.jpg|bélyegkép|Fotó: Faragó Judit]] | |||
* '''Külső lepellevelek:''' keskenyek, hosszúak, hegyesek, 8–10 cm hosszúak, színük vörösestől borostyánsárgáig változik | |||
* '''Belső lepellevelek:''' fordított lándzsa alakúak vagy párhuzamosak, hegyben végződnek, 8–10 cm hosszúak és kb. 2,5 cm szélesek, színük fehéres | |||
* '''Porzószálak:''' zöldesfehérek vagy fehérek, nagyon vékonyak és törékenyek | |||
* '''Bibeszál:''' zöldesfehér vagy fehér, kb. 4 mm vastag, hossza a belső lepellevelekével megegyező | |||
* '''Bibe:''' sokágú, halványsárga vagy fehér | |||
A virág illatának egyik fontos összetevője a benzil-szalicilát, amelyet illatanyagként kozmetikai készítményekben és egyes napvédő termékekben is használnak. | |||
[[Fájl:Epiphyllum oxypetalum.Solti 01.jpg|bélyegkép|Fotó: Dr. Solti Ádám]] | |||
<span id="termés"></span> | |||
==== Termés ==== | |||
A termés hosszúkás, kb. 8–12 cm-es, lilásvörös színű. | |||
* '''Magja:''' a termés húsa fehér. | |||
<span id="elterjedés-és-élőhely"></span> | |||
== Elterjedés és élőhely == | |||
* '''Földrajzi elterjedés:''' eredeti élőhelye Brazíliában és Suriname területén található. Emellett Mexikó Chiapas és Veracruz államaiban, valamint Guatemalában (Izabal) is előfordul. Számos trópusi és szubtrópusi területre betelepítették, így Ázsia egyes részein és az Egyesült Államok melegebb vidékein is megtalálható. | |||
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' köves talajokon vagy epifita életmódban él, fák ágain megtelepedve. | |||
<span id="kultúrában-tartás"></span> | |||
== Kultúrában tartás == | |||
Gyors növekedésű és viszonylag könnyen tartható növény. Talajába célszerű bőségesen szerves anyagot – például komposztot – keverni. A nyári időszakban rendszeres nedvességet igényel, és ilyenkor félárnyékos, szabad levegőn lévő helyen jól fejlődik. | |||
A tűző napot is elviseli, bár ilyenkor a hajtások sárgás árnyalatot vehetnek fel. Virágzása rendszerint nyár elején történik, de idősebb példányok több virágzási hullámot is hozhatnak. A virágok éjszaka nyílnak. | |||
Télen legalább 10 °C hőmérsékletű helyen teleltessük. A téli időszakban is mérsékelt öntözést igényel, általában havonta egyszer elegendő enyhén meglocsolni. A teleltetés alatt is növekedhet, főként az elsődleges, hengeres hajtásrészek fejlődnek. | |||
<span id="megkülönböztető-bélyegek-hasonló-fajok"></span> | |||
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok == | |||
Az ''Epiphyllum oxypetalum'' az egyik legismertebb epifita kaktuszfaj. Hatalmas, éjszaka nyíló, erősen illatos fehér virágai és nagy, levélszerű hajtásai alapján könnyen felismerhető. | |||
<span id="taxonómia-és-filogenetika"></span> | |||
== Taxonómia és filogenetika == | |||
A fajt eredetileg kertészeti példány alapján írták le, és természetes élőhelye hosszú ideig ismeretlen maradt. Az első dokumentált élőhelyi begyűjtés '''Karl Theodor Purpus''' nevéhez fűződik, aki 1909-ben Mexikóban gyűjtötte. Az akkor leírt forma ''Phyllocactus purpusii'' néven vált ismertté, amelyet ma az ''Epiphyllum oxypetalum'' szinonimájaként kezelnek. | |||
<span id="szerzők"></span> | |||
== Szerzők == | |||
* '''Szöveg:''' Lukoczki Zoltán | |||
* '''Kép:''' Lukoczki Zoltán | |||
* '''Lektorálta:''' Papp László | |||
<span id="forrás"></span> | |||
== Forrás == | |||
* Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – ''Pozsgások'' 300. kártya | |||
[[Kategória:Epiphyllum]] | [[Kategória:Epiphyllum]] | ||
[[Kategória:Pozsgások kártyák]] | |||
A lap jelenlegi, 2026. március 14., 15:06-kori változata
| Epiphyllum oxypetalum | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség-csoport | Hylocereinae |
| Nemzetség | Epiphyllum |
| Faj | Epiphyllum oxypetalum |
Tudományos név
- Epiphyllum oxypetalum (DC.) Haw. in Philos. Mag. Ann. Chem. 6: 109. 1829 sec. Korotkova & al. 2017
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév Epiphyllum ógörög szóösszetétel: epi = rajta (valamin), phyllon = levél. Arra utal, hogy a nemzetség fajainak virágai a levélszerűen lapos hajtásokon fejlődnek.
- A fajnév oxypetalum szintén görög eredetű: oxys = hegyes, petalon = szirom vagy lepellevél; a lepellevelek hegyes alakjára utal.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: -
- Első leírás: Prodromus Systematis Naturalis Regni Vegetabilis 3: 470. 1828.
- Az aktuális nemzetségbe helyezés: Philosophical Magazine 109. 1829.

A(z) Epiphyllum oxypetalum szinonimái
- ≡ Cereus oxypetalus, ≡ Phyllocactus oxypetalus, ≡ Cactus oxypetalus
- = Cereus latifrons, ≡ Epiphyllum latifrons, ≡ Phyllocactus latifrons
- = Phyllocactus grandis, ≡ Epiphyllum grande
- = Phyllocactus guyanensis
- = Epiphyllum acuminatum, ≡ Phyllocactus acuminatus
- = Phyllocactus purpusii, ≡ Epiphyllum purpusii, ≡ Epiphyllum oxypetalum var. purpusii
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test

Hajtás, szár
Hajtásai merevek vagy felfelé állók, gyakran kapaszkodók vagy elterülők, gazdagon elágaznak. Az elsődleges hajtások hengeresek, rendszerint 2–3 m hosszúak, de kedvező körülmények között ennél hosszabbra is megnőhetnek. Az idősebb részek alapjuknál fásodnak, majd oldalirányban lapított formába mennek át.
Szemölcsök
A lapos hajtások levélszerűek, ellipszis alakúak vagy hegyes végűek, legfeljebb 30 cm hosszúak és 10–12 cm szélesek, zöld színűek. Szegélyük sekélyen vagy mélyebben csipkézett, gyakran hullámos.
Axillák
Az axillák a hajtások szegélyén helyezkednek el.

Areolák
Az areolák aprók, a hajtások szélén sorakoznak.
Tövisek
A tövisek többnyire hiányoznak vagy igen rövidek és jelentéktelenek.
Generatív test
Virág
A virágok a lapos hajtásokból fejlődnek, nagy méretűek és feltűnőek. Hosszuk elérheti a 30 cm-t, átmérőjük 12–17 cm. Éjszaka nyílnak és erősen illatosak.
- Magház: csupasz, enyhén szögletes, zöld, rövid pikkelylevelekkel
- Vacok: 13–20 cm hosszú, kb. 1 cm vastag, barnás színű és erősen meggörbült, keskeny pikkelylevelekkel

- Külső lepellevelek: keskenyek, hosszúak, hegyesek, 8–10 cm hosszúak, színük vörösestől borostyánsárgáig változik
- Belső lepellevelek: fordított lándzsa alakúak vagy párhuzamosak, hegyben végződnek, 8–10 cm hosszúak és kb. 2,5 cm szélesek, színük fehéres
- Porzószálak: zöldesfehérek vagy fehérek, nagyon vékonyak és törékenyek
- Bibeszál: zöldesfehér vagy fehér, kb. 4 mm vastag, hossza a belső lepellevelekével megegyező
- Bibe: sokágú, halványsárga vagy fehér
A virág illatának egyik fontos összetevője a benzil-szalicilát, amelyet illatanyagként kozmetikai készítményekben és egyes napvédő termékekben is használnak.

Termés
A termés hosszúkás, kb. 8–12 cm-es, lilásvörös színű.
- Magja: a termés húsa fehér.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: eredeti élőhelye Brazíliában és Suriname területén található. Emellett Mexikó Chiapas és Veracruz államaiban, valamint Guatemalában (Izabal) is előfordul. Számos trópusi és szubtrópusi területre betelepítették, így Ázsia egyes részein és az Egyesült Államok melegebb vidékein is megtalálható.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: köves talajokon vagy epifita életmódban él, fák ágain megtelepedve.
Kultúrában tartás
Gyors növekedésű és viszonylag könnyen tartható növény. Talajába célszerű bőségesen szerves anyagot – például komposztot – keverni. A nyári időszakban rendszeres nedvességet igényel, és ilyenkor félárnyékos, szabad levegőn lévő helyen jól fejlődik.
A tűző napot is elviseli, bár ilyenkor a hajtások sárgás árnyalatot vehetnek fel. Virágzása rendszerint nyár elején történik, de idősebb példányok több virágzási hullámot is hozhatnak. A virágok éjszaka nyílnak.
Télen legalább 10 °C hőmérsékletű helyen teleltessük. A téli időszakban is mérsékelt öntözést igényel, általában havonta egyszer elegendő enyhén meglocsolni. A teleltetés alatt is növekedhet, főként az elsődleges, hengeres hajtásrészek fejlődnek.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Az Epiphyllum oxypetalum az egyik legismertebb epifita kaktuszfaj. Hatalmas, éjszaka nyíló, erősen illatos fehér virágai és nagy, levélszerű hajtásai alapján könnyen felismerhető.
Taxonómia és filogenetika
A fajt eredetileg kertészeti példány alapján írták le, és természetes élőhelye hosszú ideig ismeretlen maradt. Az első dokumentált élőhelyi begyűjtés Karl Theodor Purpus nevéhez fűződik, aki 1909-ben Mexikóban gyűjtötte. Az akkor leírt forma Phyllocactus purpusii néven vált ismertté, amelyet ma az Epiphyllum oxypetalum szinonimájaként kezelnek.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 300. kártya