Acanthocalycium spiniflorum

Tudományos név

• Acanthocalycium spiniflorum (K.Schum.) Backeb., Kaktus-ABC: 226. 1936 ["1935"]. Sec. Hunt (2016)
  A tudományos név státusza: érvényes
• Echinopsis spiniflora (K. Schumann) Backeberg, 1929
  A tudományos név státusza: szinonima

Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A név eredete, etimológia

• Az Acanthocalycium nemzetségnév etimológiája két ógörög szó összetételéből származik, amelyek a növények egyik legszembetűnőbb morfológiai sajátosságára utalnak:
  • akantha (ἄκανθα): jelentése tövis vagy tüske.
  • kalyx (κάλυξ): jelentése kehely, a botanikában a virágkehely.

A név szó szerinti jelentése tehát „tövises kehely”. A névválasztás nem véletlen, hiszen ez a nemzetség az alapján különül el a rokon kaktuszcsoportoktól (például az Echinopsis-tól vagy a Lobivia-tól), hogy a virágcsövet és a magházat borító pikkelyek hónaljából nemcsak szőrök vagy gyapjú, hanem kemény, szúrós, tövisszerű serték vagy valódi tövisek is erednek.

Ez a tulajdonság már a bimbós állapotban is jól látható: a bimbókat gyakran sűrűn borítják ezek a merev pikkelyek és tövisek, ami hatékony védelmet nyújt a növényevők ellen a fejlődő ivarszerveknek.

• A szinonim nemzetségnevet az ógörög "echinos"=sün szóból képezték az "opsis" képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű ("echinopsis"=sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A növénytest tövises voltát jellemzi.
• A fajnév latin szóösszetétel, jelenése: tövises virágú ("spinus" = tövis, "flora" = virág, a virágok istennője). A név a faj virágcsövének erős tövisezettségét jellemzi.

Acanthocalycium spiniflorum képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Acanthocalycium spiniflorum szinonimái

• ≡ Echinocactus spiniflorus, ≡ Echinopsis spiniflora, ≡ Lobivia spiniflora
• = Echinopsis klimpeliana, ≡ Lobivia klimpeliana, ≡ Acanthocalycium klimpelianum, ≡ Lobivia spiniflora var. klimpeliana
• = Echinopsis violacea, ≡ Acanthocalycium violaceum, ≡ Lobivia spiniflora var. violacea, − Acanthocalycium spiniflorum f. violaceum
• = Acanthocalycium peitscherianum, ≡ Echinopsis peitscherana, ≡ Lobivia spiniflora var. peitscheriana, − Acanthocalycium spiniflorum f. peitscherianum
• = Acanthocalycium variiflorum
• = Lobivia spiniflora var. macrantha, ≡ Acanthocalycium klimpelianum var. macranthum

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hajtása félgömb alakú, később hengeres, elérheti a 60 cm magasságot és a 15 cm átmérőt. Színe világosabb, vagy sötétebb zöld, helyenként sárgás, a gyökérnyak lehet szürkésbarna. A csúcs kissé bemélyedt, a fiatal areolákon kevés gyapjúszál előfordulhat.

Areolák

Areolái 1,5-2 cm távol helyezkednek el egymástól, 5-7 mm átmérőjűek, eleinte fehér filcesek, később csupaszok.

Tövisek

Töviseinek száma eleinte 10-12, később 20 db, kezdetben a sárgától a halvány krémszínűig változhatnak, később fehérestől a piszkos szürkésbarnáig, csúcsuk gyakran barna. Ritkán hosszabbak 25 mm-nél, vékonyak, tűszerűek, olykor rendkívül hajlékonyak.

• Peremtövis: Nincs információ.
• Középtövis: Középtöviseinek száma rendszerint 3-5 db, hasonlóak a peremtövisekhez.

• syn. Echinopsis spiniflora
• 
  1.
• 
  2.
• 
  3.

Generatív test

Virág

Nappal nyíló virágai a csúcs közelében fejlődnek. A virágok tölcsérszerűek, felállók, 4-5 cm hosszúak és 4 cm átmérőjűek. A virágcső hosszú, kemény, barnás pikkelyekkel fedett. A virágzati areolák enyhén szőrösek is lehetnek.

• Külső lepellevelek: Nincs információ.
• Belső lepellevelek: A lepellevelek lándzsa alakúak, színük fehértől a rózsaszínen át világos mályvaszínig terjedhet.
• Porzószálak: A porzószálak zöldessárgák.
• Portokok: Sárga virágporral.
• Bibeszál: Nincs információ.
• Bibe: A bibe világos zöldessárga.

Termés

Gömb alakú, bogyószerű, száraz, oldalt felnyílik éréskor.

• Magja: Magjai gömb alakúak, 1 mm nagyságúak, matt feketék, szép dudoros felületűek.

• Acanthocalycium spiniflorum
• 
  1. Fotó: Jokhel Csaba
• 
  2. Fotó: Jokhel Csaba
• 
  3. Fotó: Jokhel Csaba

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína: Catamarca, Cordoba, San Luis, Santiago del Estero tartományban, 1000-1500 m magasságban. Egyes szerzők élőhelyét tévesen Peru Cordoba tartományában adják meg.

Élőhely: Szórtan cserjés sziklagyepekben, főleg ritkás pázsitfüvek között, aprózódott vulkanikus kőzeten kialakult sekély talajú hegyoldalakon, felszíneken.

Kultúrában tartás

Jól fejlődik a termesztésben. Nyáron üvegházban vagy szabadban tartható, de mindenképpen világos és szellős helyen. Talaja homokos és enyhén agyagos, kissé savanyú, pH 4,5- 6 legyen. Fejlődési időszakban rendszeres locsolást igényel, hosszabb időre ne engedjük kiszáradni talaját. Késő tavasszal, vagy nyár elején nyílik. Téli pihenése szárazon, 5-10 °C-on optimális. Magról könnyen szaporítható. A gyűjteményekben különösen a violacea forma népszerű, köszönhetően viszonylag nagy, különleges színű virágának és hosszú, hajlékony töviseinek. Ez a forma virágzik talán a leggazdagabban, a nyár folyamán több virágzási hullámra is számíthatunk. A virágok több napig nyílnak, eleinte kissé illatosak is lehetnek.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Kiterjedt élőhelye miatt változatos megjelenésű faj, ezért sok különböző néven leírták. Az E. violacea néven leírt formánál a virág hossza a 7, átmérője akár a 8 cm-t is elérheti, mindig mályvaszínű. Ennek a tövisei akár 4 cm hosszúak is lehetnek, vékonyak, hajlékonyak. Az E. klimpeliana forma kisebb termetű, legfeljebb 10 cm magasra és szélesre nő, idősebb korában sem oszloposodik. Töviseinek száma legfeljebb 14 db, ezek rövidebbek (max. 15 mm) és vastagabbak, mint a típus esetében. Virága mindig fehér. Az E. peitscheriana forma szintén gömbszerűbb, mint a típus, legfeljebb egy középtövise van, virága nagyon halvány, inkább fehéres-lilás rózsaszín.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Sorin Copăcescu és Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán és Lukoczki Balázs
• Lektorálta: Papp László
• Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 299. kártya