Ugrás a tartalomhoz

„Kategória:Browningia” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
 
(2 közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
== Morfológia és jellemzők ==
{{Speciesbox
A Browningia nemzetségbe tartozó növények magas, oszlopos növekedési szokásukról ismertek, egyes fajok akár 15 méteres magasságot is elérhetnek. Vastag száraik vannak, amelyeket kiemelkedő tövisek borítanak, és általában magányosak, bár egyes fajoknál elágazások is előfordulhatnak. A Browningia virágai a növény tetejéből nőnek, általában fehérek vagy sárgák, tölcsér alakúak. A termés egy bogyó, amelynek színe zöldtől pirosig változhat, és apró tövisei vannak. Ezek a kaktuszok alkalmazkodtak a száraz környezethez, tövises külső felületük segít megelőzni a vízveszteséget és védelmet nyújt a növényevők ellen. Egyes Browningia fajok természetvédelmi szempontból aggályosak az élőhelyük pusztulása és a kertészeti célú túlzott gyűjtés miatt.
|taxon=Browningia
}}
== Tudományos név ==


== Taxonómia és osztályozás ==
* ''Browningia'' (Britton & Rose) Britton & Rose, 1920
A Browningia a kaktuszok családjába tartozik, amely a szegfűfélék (Caryophyllales) rendjébe sorolható. A család jellegzetes bimbóudvarokkal rendelkező pozsgás növényeiről ismert, ezekből nőnek a tövisek, ágak és virágok. A Browningia a Cactoideae alcsaládba tartozik, más oszlopos kaktuszokkal, például a Carnegiea, Pachycereus és Stenocereus mellett. A nemzetségen belül jelenleg körülbelül 30 elismert faj található, amelyeket két csoportba sorolnak: Browningia és Gymnanthocereus. Rokonságban állnak a Cephalocereus, Echinocactus és Ferocactus nemzetségekkel.
* '''A tudományos név státusza:''' érvényes
 
=== A név eredete, etimológia ===
 
A nemzetség nevét '''Webster E. Browning''' (1869–1942) tiszteletére adták, aki a chilei Santiago-i Angol Intézet (Instituto Inglés) igazgatója volt. '''Britton''' és '''Rose''' a protológusban (The Cactaceae, 1920) kifejezetten megemlíti, hogy a névadással Browning úrnak a gyűjtőútjaik során nyújtott értékes segítségét kívánták elismerni.
 
A név a latin ''-ia'' képzővel ellátott tulajdonnév.
 
=== Típusfaj ===
 
* ''Browningia candelaris'' (Meyen) Britton & Rose; Meyen, F. J. F., Peru, Arequipa és Tacna közötti területek, 1833.
* '''Első leírása:''' N. L. Britton és J. N. Rose: The Cactaceae; descriptions and illustrations of plants of the cactus family 2: 63, f. 92–94. 1920.
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, 1920.
 
{{Típusfaj|Browningia candelaris|limit=10}}
 
=== Szinonimák ===
 
* ''Azureocereus'' Akers & P.R.Johnson
* ''Gymnanthocereus'' Backeberg
* ''Gymnocereus'' Backeb.
 
=== Alaktani, morfológiai jellemzők ===
 
==== Vegetatív test ====
 
A nemzetség tagjai általában fatermetűek és elágazóak, hengeres szárúak. Megjelenésük lehet kandeláber-szerű vagy oszlopos. Egyes fajoknál megfigyelhető, hogy a törzs sűrűn tövises, míg a felső, reproduktív hajtásokról hiányoznak a '''tövisek'''. A növények víznedvűek.
 
==== Bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek ====
 
A szárakon '''bordák''' találhatóak. A törzsön az '''areolák''' gyakran sűrűn helyezkednek el és erőteljesen felfegyverzettek. A '''tövisek''' mérete és száma változó, egyes fajoknál a '''középtövisek''' és a '''peremtövisek''' élesen elválnak egymástól a törzsi részen, míg a virágzó hajtásokon a '''tövisek''' redukálódhatnak vagy teljesen hiányozhatnak.
 
=== Generatív test ===
 
==== Virág ====
 
A virágok éjszakaiak, de reggel is nyitva maradnak, önmeddők. Alakjuk csőszerű vagy tölcsér alakú, a virágcső enyhén visszahajló és pikkelyekkel borított. Színük a fehértől és a krémszíntől a narancsvörösig terjed. A beporzást denevérek (''Platalina genovensium'') és kolibrik (''Rhodopis vesper'') végzik.
 
==== Termés ====
 
A termések viszonylag kicsik, gömbölyűek vagy tojásdadok, többé-kevésbé húsosak, de érett állapotban kiszáradnak. Felületüket lehulló pikkelyek borítják.
 
* '''Magja:''' Változatos formájú, általában ovoid, néha ráncos, fényes, barnásfekete. A magok terjesztését denevérek (''Platalina genovensium'') és madarak (például ''Phyllotis darwinii'' rágcsáló, de a forrás szerint madarak és kisemlősök is érintettek) végzik.


== Elterjedés és élőhely ==
== Elterjedés és élőhely ==
A Browningia Dél-Amerikában őshonos, főként Peruban, Bolíviában, Chilében és Argentínában. Élőhelyei közé tartoznak a száraz sivatagok, sziklás hegyoldalak és magashegyi területek, akár 4000 méter tengerszint feletti magasságig. Egyes fajok elterjedése korlátozott, így különösen érzékenyek az élőhelyük elvesztésére. A nemzetséget nem termesztik széles körben, de egyes fajok népszerűek a gyűjtők körében lenyűgöző termetük és feltűnő megjelenésük miatt.


== Termesztés és gondozás ==
* '''Földrajzi elterjedés:''' '''Bolívia''', '''Chile''' északi része (Arica, Tarapacá), '''Kolumbia''' (Boyacá területén diszjunkció), '''Ecuador''' (Cañar, Loja), '''Peru''' (Amazonas, Ancash, Apurimac, Arequipa, Ayacucho, Cajamarca, Ica, La Libertad, Lambayeque, Lima, Moquegua, Pasco, Tacna).
A Browningia fajok lassan növekvő, érettségük eléréséhez évek szükséges. Termesztésük során fontos a jó vízelvezetésű talaj és a napos, szellős hely biztosítása. A növényeket csak alkalmanként kell öntözni a vegetációs időszakban; a túlöntözés gyökérrothadáshoz vezethet. A Browningia fajok télállóak, széles hőmérséklet-tartományt tolerálnak, de hidegebb éghajlaton fagytól való védelem szükséges lehet. Szaporításuk magról vagy szárdugványozással történhet; a magok csírázása lassú és kiszámíthatatlan lehet. Egyes fajok törvényi védelem alatt állnak, gyűjtésük vagy exportálásuk engedélyköteles.
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: A nemzetség hegyvidékeken, domboldalakon, gyakran meredek terepviszonyok között, sziklás területeken nő. Megtalálhatóak xerofita vegetációban a cserjék között, vagy szélsőségesen száraz (arid) területeken, 400 métertől egészen 3000 méteres tengerszint feletti magasságig.
 
== Taxonómia és filogenetika ==
 
A '''J. M. de Vos''' és munkatársai által jegyzett, ''Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes'' (2025) című tanulmány a kaktuszfélék valaha készült egyik legrészletesebb törzsfáját vázolja fel.
 
=== Rendszertani elhelyezkedés ===
 
A ''Browningia'' a '''Cactoideae''' alcsaládon belül a '''Cereeae''' tribuszba (nemzetségcsoportba) tartozik. A korábbi morfológiai alapú rendszerekkel ellentétben a modern kutatások rávilágítottak, hogy a nemzetség hagyományos lehatárolása parafiletikus volt (vagyis nem minden leszármazottat tartalmazott egy közös őstől, vagy éppen ide nem illő csoportokat is magában foglalt).
 
=== Filogenetikai kapcsolatok ===
 
A 2025-ös adatok és a megelőző molekuláris vizsgálatok az alábbi fontos megállapításokat tették:
 
* '''A “Browningia-klád”:''' A nemzetség szoros rokonságban áll a ''Rebutia'', ''Weingartia'' és egyes dél-amerikai oszlopkaktuszok (példányul a ''Gymnocalycium'' távolabbi rokonai) csoportjaival.
* '''Parafília feloldása:''' A korábban különállóként kezelt kisméretű nemzetségeket, mint az '''''Azureocereus''''', '''''Castellanosia''''' és '''''Gymnanthocereus''''', a filogenetikai bizonyítékok alapján beolvasztották a ''Browningia'' nemzetségbe. Ezek a csoportok genetikailag nem mutattak elegendő különbséget ahhoz, hogy önálló nemzetségként tartsák fenn őket.
* '''Helyzete a fán:''' A ''Browningia'' egy viszonylag korán elkülönült ágat képvisel a dél-amerikai oszlopos kaktuszok fejlődéstörténetében. A kutatások szerint a nemzetség központja az Andok középső vonulataiban található, és fejlődése szorosan összefügg a hegység kiemelkedésével.
 
=== Belső struktúra ===
 
A filogenomikai adatok megerősítik, hogy a nemzetségen belül két fő evolúciós vonal különíthető el:
 
# '''Peru és Chile északi területeinek fajai:''' Ide tartozik a típusfaj, a ''Browningia candelaris'' is. Ezekre jellemző a masszív, gyakran kandeláber-szerű elágazás és az extrém szárazsághoz való alkalmazkodás.
# '''Bolíviai és keletebbi vonal:''' Ide tartoznak a korábban ''Bolivicereus'' vagy ''Castellanosia'' néven leírt taxonok, amelyek morfológiailag némileg eltérnek, de genetikai szinten a ''Browningia'' klád szerves részét képezik.


== Gazdasági és ökológiai jelentőség ==
A 2025-ös kutatás kiemeli, hogy a ''Browningia'' kiváló példája az adaptív radiációnak, ahol a különböző beporzókhoz (denevérek, kolibrik) való alkalmazkodás gyors morfológiai változásokat idézett elő a virágszerkezetben, miközben a magszintű genetikai állomány egységes maradt.
A Browningia kaktuszok fontos ökológiai szerepet töltenek be: élőhelyet és táplálékforrást biztosítanak a helyi vadon élő állatok számára. Néhány fajukat a hagyományos orvoslásban is használják. Bár kereskedelmi termesztésük korlátozott, egyes fajok népszerűek a gyűjtők körében. Az élőhelyek pusztulása és a kertészeti túlzott gyűjtés miatt számos faj veszélyeztetett vagy kihalás szélén áll, ezért természetvédelmi és élőhely-helyreállítási erőfeszítések szükségesek.


== Nevezetes fajok ==
== Forrás ==
* Browningia candelaris – gyertyakaktusz; oszlopos, akár 15 m magas, Peruban és Bolíviában őshonos. Töviseit apró fehér szőrök borítják; virágai fehérek vagy sárgák, éjszaka nyílnak.
* Browningia hertlingiana – Észak-Chile; élénkzöld szár, krémszínű tövisek, nagy piros gyümölcs.
* Browningia albiceps – Bolívia elszigetelt területei; magas, elágazó, nagy fehér virágok rózsaszínes árnyalattal, kékeszöld szár.


* https://thelastcactusclassification.top/category/browningia/
* https://caryophyllales.org/
* https://www.ipni.org/
* https://powo.science.kew.org/
* https://www.biodiversitylibrary.org/


[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Rebutiinae]]

A lap jelenlegi, 2025. december 30., 11:57-kori változata

Browningia
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-
csoport
Rebutiinae
Nemzetség Browningia

Tudományos név

  • Browningia (Britton & Rose) Britton & Rose, 1920
  • A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetség nevét Webster E. Browning (1869–1942) tiszteletére adták, aki a chilei Santiago-i Angol Intézet (Instituto Inglés) igazgatója volt. Britton és Rose a protológusban (The Cactaceae, 1920) kifejezetten megemlíti, hogy a névadással Browning úrnak a gyűjtőútjaik során nyújtott értékes segítségét kívánták elismerni.

A név a latin -ia képzővel ellátott tulajdonnév.

Típusfaj

  • Browningia candelaris (Meyen) Britton & Rose; Meyen, F. J. F., Peru, Arequipa és Tacna közötti területek, 1833.
  • Első leírása: N. L. Britton és J. N. Rose: The Cactaceae; descriptions and illustrations of plants of the cactus family 2: 63, f. 92–94. 1920.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, 1920.
Browningia candelaris képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Azureocereus Akers & P.R.Johnson
  • Gymnanthocereus Backeberg
  • Gymnocereus Backeb.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

A nemzetség tagjai általában fatermetűek és elágazóak, hengeres szárúak. Megjelenésük lehet kandeláber-szerű vagy oszlopos. Egyes fajoknál megfigyelhető, hogy a törzs sűrűn tövises, míg a felső, reproduktív hajtásokról hiányoznak a tövisek. A növények víznedvűek.

Bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek

A szárakon bordák találhatóak. A törzsön az areolák gyakran sűrűn helyezkednek el és erőteljesen felfegyverzettek. A tövisek mérete és száma változó, egyes fajoknál a középtövisek és a peremtövisek élesen elválnak egymástól a törzsi részen, míg a virágzó hajtásokon a tövisek redukálódhatnak vagy teljesen hiányozhatnak.

Generatív test

Virág

A virágok éjszakaiak, de reggel is nyitva maradnak, önmeddők. Alakjuk csőszerű vagy tölcsér alakú, a virágcső enyhén visszahajló és pikkelyekkel borított. Színük a fehértől és a krémszíntől a narancsvörösig terjed. A beporzást denevérek (Platalina genovensium) és kolibrik (Rhodopis vesper) végzik.

Termés

A termések viszonylag kicsik, gömbölyűek vagy tojásdadok, többé-kevésbé húsosak, de érett állapotban kiszáradnak. Felületüket lehulló pikkelyek borítják.

  • Magja: Változatos formájú, általában ovoid, néha ráncos, fényes, barnásfekete. A magok terjesztését denevérek (Platalina genovensium) és madarak (például Phyllotis darwinii rágcsáló, de a forrás szerint madarak és kisemlősök is érintettek) végzik.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Bolívia, Chile északi része (Arica, Tarapacá), Kolumbia (Boyacá területén diszjunkció), Ecuador (Cañar, Loja), Peru (Amazonas, Ancash, Apurimac, Arequipa, Ayacucho, Cajamarca, Ica, La Libertad, Lambayeque, Lima, Moquegua, Pasco, Tacna).
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: A nemzetség hegyvidékeken, domboldalakon, gyakran meredek terepviszonyok között, sziklás területeken nő. Megtalálhatóak xerofita vegetációban a cserjék között, vagy szélsőségesen száraz (arid) területeken, 400 métertől egészen 3000 méteres tengerszint feletti magasságig.

Taxonómia és filogenetika

A J. M. de Vos és munkatársai által jegyzett, Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes (2025) című tanulmány a kaktuszfélék valaha készült egyik legrészletesebb törzsfáját vázolja fel.

Rendszertani elhelyezkedés

A Browningia a Cactoideae alcsaládon belül a Cereeae tribuszba (nemzetségcsoportba) tartozik. A korábbi morfológiai alapú rendszerekkel ellentétben a modern kutatások rávilágítottak, hogy a nemzetség hagyományos lehatárolása parafiletikus volt (vagyis nem minden leszármazottat tartalmazott egy közös őstől, vagy éppen ide nem illő csoportokat is magában foglalt).

Filogenetikai kapcsolatok

A 2025-ös adatok és a megelőző molekuláris vizsgálatok az alábbi fontos megállapításokat tették:

  • A “Browningia-klád”: A nemzetség szoros rokonságban áll a Rebutia, Weingartia és egyes dél-amerikai oszlopkaktuszok (példányul a Gymnocalycium távolabbi rokonai) csoportjaival.
  • Parafília feloldása: A korábban különállóként kezelt kisméretű nemzetségeket, mint az Azureocereus, Castellanosia és Gymnanthocereus, a filogenetikai bizonyítékok alapján beolvasztották a Browningia nemzetségbe. Ezek a csoportok genetikailag nem mutattak elegendő különbséget ahhoz, hogy önálló nemzetségként tartsák fenn őket.
  • Helyzete a fán: A Browningia egy viszonylag korán elkülönült ágat képvisel a dél-amerikai oszlopos kaktuszok fejlődéstörténetében. A kutatások szerint a nemzetség központja az Andok középső vonulataiban található, és fejlődése szorosan összefügg a hegység kiemelkedésével.

Belső struktúra

A filogenomikai adatok megerősítik, hogy a nemzetségen belül két fő evolúciós vonal különíthető el:

  1. Peru és Chile északi területeinek fajai: Ide tartozik a típusfaj, a Browningia candelaris is. Ezekre jellemző a masszív, gyakran kandeláber-szerű elágazás és az extrém szárazsághoz való alkalmazkodás.
  2. Bolíviai és keletebbi vonal: Ide tartoznak a korábban Bolivicereus vagy Castellanosia néven leírt taxonok, amelyek morfológiailag némileg eltérnek, de genetikai szinten a Browningia klád szerves részét képezik.

A 2025-ös kutatás kiemeli, hogy a Browningia kiváló példája az adaptív radiációnak, ahol a különböző beporzókhoz (denevérek, kolibrik) való alkalmazkodás gyors morfológiai változásokat idézett elő a virágszerkezetben, miközben a magszintű genetikai állomány egységes maradt.

Forrás

A(z) „Browningia” kategóriába tartozó lapok

A következő 2 lap található a kategóriában, összesen 2 lapból.