„Kategória:Pelargonium” változatai közötti eltérés
Címke: Kézi visszaállítás |
|||
| (4 közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{ | {{Taxonbox | ||
| accepted = Pelargonium (L’Héritier) L’Héritier ex Aiton, 1789 | |||
}} | |||
=== A név eredete, etimológia === | === A név eredete, etimológia === | ||
A nemzetség neve a görög ''pelargos'' (πελαργός) szóból származik, ami gólyát jelent. Ez a növény termésének alakjára utal, amely egy gólya csőrére emlékeztet. '''Charles Louis L’Héritier de Brutelle''' különítette el a ''Geranium'' nemzetségtől a virágok zigomorf (részarányos) szerkezete alapján. | * A nemzetség neve a görög ''pelargos'' (πελαργός) szóból származik, ami gólyát jelent. Ez a növény termésének alakjára utal, amely egy gólya csőrére emlékeztet. '''Charles Louis L’Héritier de Brutelle''' különítette el a ''Geranium'' nemzetségtől a virágok zigomorf (részarányos) szerkezete alapján. | ||
=== Típus === | === Típus === | ||
| 58. sor: | 56. sor: | ||
* '''Földrajzi elterjedés:''' A fajok túlnyomó többsége (kb. 90%) a '''Dél-afrikai Köztársaság''' területén, azon belül is a Fokföldi flórabirodalomban honos. Kisebb számban előfordulnak '''Namíbia''', '''Zimbabwe''', '''Etiópia''', '''Madagaszkár''', '''Ausztrália''', '''Új-Zéland''', valamint az '''Atlanti-óceán''' szigetein (pl. Szent Ilona-sziget) és a '''Közel-Keleten''' (Törökország, Irak). | * '''Földrajzi elterjedés:''' A fajok túlnyomó többsége (kb. 90%) a '''Dél-afrikai Köztársaság''' területén, azon belül is a Fokföldi flórabirodalomban honos. Kisebb számban előfordulnak '''Namíbia''', '''Zimbabwe''', '''Etiópia''', '''Madagaszkár''', '''Ausztrália''', '''Új-Zéland''', valamint az '''Atlanti-óceán''' szigetein (pl. Szent Ilona-sziget) és a '''Közel-Keleten''' (Törökország, Irak). | ||
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Legtöbbjük a mediterrán típusú éghajlatot kedveli (téli csapadék, nyári szárazság), gyakran találhatók meg a fynbos növénytársulásban vagy sziklás hegyoldalakon. Vannak köztük '''geofiton''' és szukkulens életmódú fajok is, amelyek a félsivatagi körülményekhez alkalmazkodtak. | * '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' Legtöbbjük a mediterrán típusú éghajlatot kedveli (téli csapadék, nyári szárazság), gyakran találhatók meg a fynbos növénytársulásban vagy sziklás hegyoldalakon. Vannak köztük '''geofiton''' és szukkulens életmódú fajok is, amelyek a félsivatagi körülményekhez alkalmazkodtak. (A fynbos (afrikaans nyelven: „finom bozót”) a dél-afrikai Fokföld (Western Cape) jellegzetes, rendkívül fajgazdag mediterrán típusú cserjés növénytársulása.) | ||
== Kultúrában tartás == | == Kultúrában tartás == | ||
| 66. sor: | 64. sor: | ||
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok == | == Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok == | ||
Gyakran összetévesztik a ''Geranium'' (gólyaorr) nemzetséggel. A ''Pelargonium'' virága azonban zigomorf (a ''Geranium''é aktinomorf/sugaras), és rendelkezik a kocsányhoz nőtt nektárcsatornával (''hypanthium''), ami a ''Geranium'' nemzetségnél hiányzik. | Gyakran összetévesztik a ''[[:Kategória:Geranium|Geranium]]'' (gólyaorr) nemzetséggel. A ''[[:Kategória:Pelargonium|Pelargonium]]'' virága azonban zigomorf (a ''[[:Kategória:Geranium|Geranium]]''é aktinomorf/sugaras), és rendelkezik a kocsányhoz nőtt nektárcsatornával (''hypanthium''), ami a ''[[:Kategória:Geranium|Geranium]]'' nemzetségnél hiányzik. | ||
== Szukkulens taxonok == | == Szukkulens taxonok == | ||
A nemzetségen belül számos szukkulens faj található, főként az ''Otidia'' és ''Cortusina'' szekciókban. Ezek vastag, víztároló szárral vagy gumós gyökérrel rendelkeznek. Ilyen például a ''Pelargonium carnosum'', amelynek ágai pozsgásak, vagy a ''Pelargonium crithmifolium'', amely pachycaul felépítésű. | A nemzetségen belül számos szukkulens faj található, főként az ''Otidia'' és ''Cortusina'' szekciókban. Ezek vastag, víztároló szárral vagy gumós gyökérrel rendelkeznek. Ilyen például a ''[[Pelargonium carnosum]]'', amelynek ágai pozsgásak, vagy a ''[[Pelargonium crithmifolium]]'', amely pachycaul felépítésű. | ||
== Taxonómia és filogenetika == | == Taxonómia és filogenetika == | ||
A Geraniaceae ( | A [[:Kategória:Geraniaceae|Geraniaceae]] (gólyaorrfélék) családjába tartozik. Az APG IV osztályozás szerint a [[:Kategória:Geraniales|Geraniales]] rend tagja. A nemzetség monofiletikus, de belső rendszerezése (szekciókra bontása) folyamatos kutatás tárgya a molekuláris genetikai adatok alapján. | ||
== Forrás == | == Forrás == | ||
| 84. sor: | 82. sor: | ||
* https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/ | * https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/ | ||
[[Kategória: | [[Kategória:Geranieae]] | ||
A lap jelenlegi, 2026. március 23., 10:19-kori változata
| Pelargonium | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Rosids |
| Klád | Malvids |
| Rend | Geraniales |
| Család | Geraniaceae |
| Nemzetség- csoport |
Geranieae |
| Nemzetség | Pelargonium |
Tudományos név
- Pelargonium (L’Héritier) L’Héritier ex Aiton, 1789
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetség neve a görög pelargos (πελαργός) szóból származik, ami gólyát jelent. Ez a növény termésének alakjára utal, amely egy gólya csőrére emlékeztet. Charles Louis L’Héritier de Brutelle különítette el a Geranium nemzetségtől a virágok zigomorf (részarányos) szerkezete alapján.
Típus
- Pelargonium cucullatum (L.) L’Héritier; Gyűjtő: Ismeretlen, Hely: Dél-Afrika, Fokföld, Típuspéldány: LINN.
Első leírása: William Aiton: Hortus Kewensis; or, a Catalogue of the Plants Cultivated in the Royal Botanic Garden at Kew 2: 417. 1789.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Charles Louis L’Héritier de Brutelle, 1789.
Pelargonium cucullatum képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Geraniospermum Kuntze
- Grenvillea Sweet
- Hoarea Sweet
- Isopetalum Sweet
- Jenkinsonia Sweet
- Myrrhidium (DC.) Sweet
- Otidia Lindley ex Sweet
- Pelargonium section Seymouria (Sweet) Harvey
- Phymatanthus Sweet
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
A nemzetség tagjai évelő lágyszárúak, cserjék vagy félcserjék, de találhatók köztük pozsgás (szukkulens) szárral rendelkező fajok és geofiton életmódú, gumós gyökérrendszerrel rendelkező növények is.
A szár gyakran fásodó az alapjánál. A levelek általában szórt állásúak, pálhásak, alakjuk a teljes éptől a mélyen szeldeltig változik. Sok fajra jellemző a mirigyszőrök jelenléte a hajtás felületén, amelyek érintésre illóolajokat bocsátanak ki.
Generatív test
Virág
A virágzat általában ernyőszerű álernyő (pseudoumbella), amely hosszú tőkocsányon ül. A virágok zigomorfak (részarányosak).
- Takarólevelek: 5 csészelevél található, melyek közül a felső egy üreges nektártermelő sarkantyúvá alakult, amely a kocsánnyal összenőtt (hypanthium). Az 5 sziromlevél közül a két felső általában nagyobb és eltérő mintázatú, mint a három alsó.
- Ivarlevelek: 10 porzószál van jelen, de ezek közül csak 2–7 hordoz portokokat (sztaminódiumok fordulnak elő). A termő öttagú, a bibeszál végén 5 bibe található.
Termés
A termés gólyacsőrre emlékeztető, ötrekeszű toktermés (schizocarpium), amely éréskor öt részterméskére válik szét.
- Magja: A magokhoz egy-egy tollas vagy csavarodott repítőszerv (a bibeszál maradványa) tartozik, amely segíti a széllel való terjedést és a földbe fúródást.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A fajok túlnyomó többsége (kb. 90%) a Dél-afrikai Köztársaság területén, azon belül is a Fokföldi flórabirodalomban honos. Kisebb számban előfordulnak Namíbia, Zimbabwe, Etiópia, Madagaszkár, Ausztrália, Új-Zéland, valamint az Atlanti-óceán szigetein (pl. Szent Ilona-sziget) és a Közel-Keleten (Törökország, Irak).
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Legtöbbjük a mediterrán típusú éghajlatot kedveli (téli csapadék, nyári szárazság), gyakran találhatók meg a fynbos növénytársulásban vagy sziklás hegyoldalakon. Vannak köztük geofiton és szukkulens életmódú fajok is, amelyek a félsivatagi körülményekhez alkalmazkodtak. (A fynbos (afrikaans nyelven: „finom bozót”) a dél-afrikai Fokföld (Western Cape) jellegzetes, rendkívül fajgazdag mediterrán típusú cserjés növénytársulása.)
Kultúrában tartás
Világszerte az egyik legnépszerűbb dísznövénycsoport. Fényigényesek, a jó vízáteresztő talajt kedvelik. A fagyokra érzékenyek, ezért a mérsékelt égövön teleltetést igényelnek (fagymentes, világos helyen). Szaporításuk magról vagy hajtásdugványról történik.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Gyakran összetévesztik a Geranium (gólyaorr) nemzetséggel. A Pelargonium virága azonban zigomorf (a Geraniumé aktinomorf/sugaras), és rendelkezik a kocsányhoz nőtt nektárcsatornával (hypanthium), ami a Geranium nemzetségnél hiányzik.
Szukkulens taxonok
A nemzetségen belül számos szukkulens faj található, főként az Otidia és Cortusina szekciókban. Ezek vastag, víztároló szárral vagy gumós gyökérrel rendelkeznek. Ilyen például a Pelargonium carnosum, amelynek ágai pozsgásak, vagy a Pelargonium crithmifolium, amely pachycaul felépítésű.
Taxonómia és filogenetika
A Geraniaceae (gólyaorrfélék) családjába tartozik. Az APG IV osztályozás szerint a Geraniales rend tagja. A nemzetség monofiletikus, de belső rendszerezése (szekciókra bontása) folyamatos kutatás tárgya a molekuláris genetikai adatok alapján.
Forrás
A(z) „Pelargonium” kategóriába tartozó lapok
A következő 2 lap található a kategóriában, összesen 2 lapból.