Echinopsis aurea subsp. dobeana

Echinopsis aurea subsp. dobeana
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Echinopsis
Faj	Echinopsis aurea subsp. dobeana

Tudományos név

• Echinopsis aurea subsp. dobeana (Dölz) Lodé in Cact.-Avent. Int. 98(Suppl.): 3. 2013. Sec. Schlumpberger (2021)

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnevet az ógörög “echinos” = sün szóból képezték az “-opsis” képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű (”echinopsis” = sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A növényhajtás tövises voltát jellemzi.
• A faj és az alfaj neve (latin) a virág színére utal: “aureus” = sárga, aranysárga. Az itt tárgyalt forma régebben a Lobivia nemzetségbe tartozott, ez a név Bolívia nevéből alkotott anagramma. Az e nemzetségbe tartozó fajok nagy része ebben az országban él.
• A dobeana alfajnév eredete nem ismert, valószínűleg Dölz egy barátját örökítette meg benne.

Típuspéldány

• Első leírása: Beitr. zur Sukkulentenkunde 1939/1.

A(z) Echinopsis aurea subsp. dobeana szinonimái

• (A keresett Lobivia dobeana ennek a taxonnak a szinonimája)*

• ≡ Lobivia dobeana, ≡ Lobivia aurea var. dobeana, ≡ Echinopsis aurea var. dobeana, ≡ Echinopsis dobeana

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár , levél, gyökér

A növény magános, vagy kis csoportokat alkot. A hajtás színe sötétzöld, alakja kissé lapított gömb, magassága 40 mm, átmérője 50-55 mm. A hajtás csúcsa egy kissé bemélyedt és enyhén gyapjas.

10-13 db bordák találhatók rajta, melyek viszonylag magasak, élesek (más leírások szerint lekerekítettek), tagolatlanok. Az areolák kerekek, vagy kissé háromszög formájúak, kezdetben a szélességük nagyobb, mint a magasságuk, később azonban hosszúkássá válnak, címerpajzs alakot vesznek fel, méretük 2×3 mm. A barnás gyapjú idővel megszürkül.

A peremtövis száma általában 6-7, de legfeljebb 10 db, hosszuk elérheti a 9 mm-t. Ezek a szár-hoz simulók, vagy mereven elállók, egyenesek. Színük fiatal korukban gesztenyebarna, fekete csúccsal, később sötétszürkére változnak. Idősebb növényeknél a tövisek tövén gömbszerű megvastagodás figyelhető meg, ami a középtövis-nél sokkal erőteljesebb.

Generatív test

Virág

Tölcsér alakú virág-ai az oldalsó areolák-on fejlődnek. Hosszuk 60 mm, átmérőjük 40 mm. A világoszöld virágcsövön barnás pikkelyek találhatók, amelyeknek a csúcsa sárgás. A virágcső szürke, esetleg vegyesen található fehéres és fekete szálakból álló ritkás szőrrel fedett. Élénkvörös virág-ának belső részei szélesebbek.

• Takarólevelek: A belső lepellevelek szélesebbek és kis fehér csúcsban végződnek, míg a külső lepellevelek keskenyebbek és zöldes középcsík található rajtuk.

• Ivarlevelek: A porzószálak (porzói) két sorban állnak, kárminvörösek, a portokok krémsárgák. A bibeszál barnás, a bibe 9-11 ágú, zöld (más leírás szerint sárga).

Termés

A termés 10-14 mm átmérőjű, gömb vagy lapított gömb alakú.

-Magja: A magok sötétbarnák, 1,0-1,1 mm átmérőjűek.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Argentína Catamarca tartományában, a Sierra de Ancasti (Ancasti-hegység) területén él.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: Vulkánikus kőzeten él. A közzétett gyűjtések 1200-2000 méteres magasságokban történtek. Gyakran lejtőssztyep-szerű füves domboldalakon, sziklagyepekben, más kaktuszok (pl. Parodia, Gymnocalycium, Echinopsis) társaságában található.

Kultúrában tartás

Szép tövisű, formájú, élénkszínű virágú faj. Tartásmódja nem tér el az aurea fajcsoport többi tagjáétól. Laza, jól drénezett, ásványi anyagokban gazdag, mészmentes talajban tartandó. Magasabb szerves anyag tartalommal sarjadzási hajlandósága növelhető. Nyáron szeret szabadban lenni, részben napos fekvésben, de a túlzott csapadéktól ilyenkor védeni kell. Télen szárazon, gond nélkül telel, nyugalmi állapotban a fagypont körüli hőmérséklet sem árt neki. Virágzása késő tavasszal, vagy a nyár első felében várható. Szaporítása főként magról történhet, esetleg gyéren nevelt sarjainak leválasztásával.

Egyéb

A taxont elsőként Rausch sorolta az aurea fajhoz. Ezzel az álláspontjával a mai napig sem ért egyet minden szakember. Az eltérő tövisezet és virágszín, valamint a virág rövidebb mérete, zömökebb alakja miatt többen külön fajnak tekintik. A ma mértékadó rendszertan azonban Rausch álláspontját fogadja el.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektor: Papp László
• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 436. kártya