Ugrás a tartalomhoz

„Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
 
(5 közbenső módosítás ugyanattól a felhasználótól nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
{{Speciesbox
|taxon=Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii
}}
== Tudományos név ==
== Tudományos név ==
* Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii (Rausch) Schlumpb. in Willdenowia 51: 264. 2021. Sec. Schlumpberger (2021) <br> '''A tudományos név státusza:''' érvényes
* Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii (Rausch) Schlumpb. in Willdenowia 51: 264. 2021. Sec. Schlumpberger (2021)
* ''Echinopsis thionantha'' subsp. ''ferrarii'' (Rausch) Lowry, 2002 <br> '''A tudományos név státusza:''' szinonima
** '''A tudományos név státusza:''' érvényes
'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae)
* ''Echinopsis thionantha'' subsp. ''ferrarii'' (Rausch) Lowry, 2002
** '''A tudományos név státusza:''' szinonima
 


=== A név eredete, etimológia ===
=== A név eredete, etimológia ===
A nemzetségnevet az ógörög "''echinos''"=sün szóból képezték az "-''opsis''" képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű ("''echinopsis''"=sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A szár tövises voltát jellemzi. A fajnév ógörög szóösszetétel, a virág sajátosan sárga színét jellemzi: "''theion''"=kén, "''anthos''"=virág. Az alfaj egy argentin agrármérnök és kaktuszgyűjtő, '''Omar Ferrari''' nevét őrzi, aki 1975 és 1994 között aktív terepi gyűjtőmunkát végzett.
* Az ''Acanthocalycium'' nemzetségnév etimológiája két ógörög szó összetételéből származik, amelyek a növények egyik legszembetűnőbb morfológiai sajátosságára utalnak:
 
** '''akantha (ἄκανθα):''' jelentése '''tövis''' vagy '''tüske'''.
=== Szinonimák ===
** '''kalyx (κάλυξ):''' jelentése '''kehely''', a botanikában a '''virágkehely'''.
[https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search=Echinopsis_thionantha_subsp._ferrarii Érvényes név és szinonimák a Echinopsis thionantha subsp. ferrarii taxonnál]
: A név szó szerinti jelentése tehát '''„tövises kehely”'''.
* A nemzetségnevet az ógörög "''echinos''"=sün szóból képezték az "-''opsis''" képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű ("''echinopsis''"=sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A szár tövises voltát jellemzi.
* A fajnév ógörög szóösszetétel, a virág sajátosan sárga színét jellemzi: "''theion''"=kén, "''anthos''"=virág.
* Az alfaj egy argentin agrármérnök és kaktuszgyűjtő, '''Omar Ferrari''' nevét őrzi, aki 1975 és 1994 között aktív terepi gyűjtőmunkát végzett.


* ''Acanthocalycium ferrarii'' Rausch, 1976
{{Kaktusz szinonimák}}
* ''Acanthocalycium variiflorum'' Backeberg
* ''Acanthocalycium aurantiacum'' Rausch, 1968
* ''Echinopsis aurantiaca'' (Rausch) H. Friedrich & G. D. Rowley, 1974
* ''Lobivia thionantha'' var. ''munita'' Rausch, 1985
* ''Lobivia thionantha'' var. ''erythrantha'' Rausch, 1985
* ''Lobivia thionantha'' var. ''ferrari'' (Rausch) Rausch, 1985
* ''Lobivia thionantha'' var. ''variiflora'' (Backeb.) Rausch, 1985
* ''Lobivia thionantha'' var. ''aurantiaca'' (Rausch) Rausch, 1985


== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
66. sor: 66. sor:


== Elterjedés és élőhely ==
== Elterjedés és élőhely ==
'''Földrajzi elterjedés:''' A típus élőhelye Argentínában, Tucumán tartományban található, a Sierra de Quilmer nevű hegységben. A ''variiflora'' forma Tucuman északnyugati és Salta délnyugati hegyeiben él, 2500 méter felett. Az ''aurantiaca'' forma Catamarca tartományban, Mine Capillitas környékén él. A ''munita'' forma Salta tartományban, Cerro Zorito település közelében honos. Az ''erythrantha'' szintén Salta-beli forma, Abra de Candado és Arca Yaco környékéről.
'''Földrajzi elterjedés:''' A típus élőhelye '''Argentínában''', Tucumán tartományban található, a Sierra de Quilmer nevű hegységben. A '''''variiflora''''' forma Tucuman északnyugati és Salta délnyugati hegyeiben él, 2500 méter felett. Az '''''aurantiaca''''' forma Catamarca tartományban, Mine Capillitas környékén él. A '''''munita''''' forma Salta tartományban, Cerro Zorito település közelében honos. Az '''''erythrantha''''' szintén Salta-beli forma, Abra de Candado és Arca Yaco környékéről.


'''Élőhely:''' Az élőhelyek leggyakrabban alacsony szervesanyag-tartalommal rendelkező, sekély talajú, aprózódott vulkáni kőzetet hordozó sziklagyepek.
'''Élőhely:''' Az élőhelyek leggyakrabban alacsony szervesanyag-tartalommal rendelkező, sekély talajú, aprózódott vulkáni kőzetet hordozó sziklagyepek.
74. sor: 74. sor:


== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
A ''variiflora'' változat hajtásszíne hamvas világoszöld ('''Rausch''' szerint szürkészöld), alakja gömb, idősebb korában kissé megnyúlik, átmérője 8-10 cm, magassága elérheti a 15 cm-t. Szürke areolái kisebbek, mint a típusformáé. Peremtöviseinek száma 5-9 db lehet, középtövise hiányzik vagy 1 db van. A leghosszabb tövise elérheti a 35 mm-t is. A fiatal tövisek feketék, a tövük világosbarna, később megszürkülnek. Virágai a hajtás oldalán, de a csúcs közelében fejlődnek, 4 cm szélesek 4 cm hosszúak. A virágcső pikkelyei sötétbarnák, a szőrzet szürke. A pikkelyek fokozatosan mennek át külső lepellevelekbe, amelyek színe legkívül olívzöld, majd egyre inkább narancsvörös, sötét csúccsal. A belső lepellevelek egyszínű narancsvörösek. A virágtorok világossárga. A porzószálak naracssárgák, a tövüknél halványsárgák. A bibe zöldesfehér. A forma virágszíne azonban a fent leírttól jelentősen eltérhet, a sárgától a vörösig. Ennek megfelelően a bibe színe is lehet sárga és vörös is.
A '''''variiflora''''' változat hajtásszíne hamvas világoszöld ('''Rausch''' szerint szürkészöld), alakja gömb, idősebb korában kissé megnyúlik, átmérője 8-10 cm, magassága elérheti a 15 cm-t. Szürke areolái kisebbek, mint a típusformáé. Peremtöviseinek száma 5-9 db lehet, középtövise hiányzik vagy 1 db van. A leghosszabb tövise elérheti a 35 mm-t is. A fiatal tövisek feketék, a tövük világosbarna, később megszürkülnek. Virágai a hajtás oldalán, de a csúcs közelében fejlődnek, 4 cm szélesek 4 cm hosszúak. A virágcső pikkelyei sötétbarnák, a szőrzet szürke. A pikkelyek fokozatosan mennek át külső lepellevelekbe, amelyek színe legkívül olívzöld, majd egyre inkább narancsvörös, sötét csúccsal. A belső lepellevelek egyszínű narancsvörösek. A virágtorok világossárga. A porzószálak naracssárgák, a tövüknél halványsárgák. A bibe zöldesfehér. A forma virágszíne azonban a fent leírttól jelentősen eltérhet, a sárgától a vörösig. Ennek megfelelően a bibe színe is lehet sárga és vörös is.
Az ''aurantiaca'' forma lapos gömb alakú, átmérője 9 cm lehet. Hajtása matt zöld, erős karógyökere van, bordáinak száma 10-16, tövisei akár 5 cm hosszúak is lehetnek, 1 db középtövise van. A lepellevelek színe a külső sorokban erősebb narancsszín, belül pedig világosabb, vagy sárgás.
Az '''''aurantiaca''''' forma lapos gömb alakú, átmérője 9 cm lehet. Hajtása matt zöld, erős karógyökere van, bordáinak száma 10-16, tövisei akár 5 cm hosszúak is lehetnek, 1 db középtövise van. A lepellevelek színe a külső sorokban erősebb narancsszín, belül pedig világosabb, vagy sárgás.
A ''munita'' forma erősen hasonló a ''variiflora''-hoz, de attól megkülönböztetik 5 cm hosszú, hajlott tövisei és kisebb, zártabb virágai.
A '''''munita''''' forma erősen hasonló a '''''variiflora'''''-hoz, de attól megkülönböztetik 5 cm hosszú, hajlott tövisei és kisebb, zártabb virágai.
Az ''erythrantha'' néven leírt forma ólomszürke színű, a ''variiflora''-hoz hasonló, de annál lényegesen kisebb (25-30 mm) virágú.
Az '''''erythrantha''''' néven leírt forma ólomszürke színű, a '''''variiflora'''''-hoz hasonló, de annál lényegesen kisebb (25-30 mm) virágú.


A gyűjteményben nevelt két, virágzóképes példány egyike ''ferrari'', a másik ''variiflora'' néven került a gyűjtőhöz. Jelentős különbséget nem lát közöttük. A ''ferrari'' nevűnek a virágai vörösebbek, nagyobbak és a növény oldalán, a hajtás félmagassága környékén fejlődnek. A ''variiflora'' virágai kisebbek, inkább narancsosak, mint vörösek és a csúcshoz közelebb nyílnak. A hajtásszíne mindkettőnek erősen hamvas szürke, leginkább az ''erythrantha'' formánál említett ólomszürkéhez hasonló. A bibe mindkettőnél krémsárga.
A gyűjteményemben nevelt két, virágzóképes példány egyike '''''ferrari''''', a másik '''''variiflora''''' néven került hozzám. Jelentős különbséget nem látok közöttük. A '''''ferrari''''' nevűnek a virágai vörösebbek, nagyobbak és a növény oldalán, a hajtás félmagassága környékén fejlődnek. A '''''variiflora''''' virágai kisebbek, inkább narancsosak, mint vörösek és a csúcshoz közelebb nyílnak. A hajtásszíne mindkettőnek erősen hamvas szürke, leginkább az '''''erythrantha''''' formánál említett ólomszürkéhez hasonló. A bibe mindkettőnél krémsárga.


== Egyéb ==
== Egyéb ==

A lap jelenlegi, 2026. január 14., 10:21-kori változata

Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-
csoport
Trichocereinae
Nemzetség Acanthocalycium
Faj Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii (Rausch) Schlumpb. in Willdenowia 51: 264. 2021. Sec. Schlumpberger (2021)
    • A tudományos név státusza: érvényes
  • Echinopsis thionantha subsp. ferrarii (Rausch) Lowry, 2002
    • A tudományos név státusza: szinonima


A név eredete, etimológia

  • Az Acanthocalycium nemzetségnév etimológiája két ógörög szó összetételéből származik, amelyek a növények egyik legszembetűnőbb morfológiai sajátosságára utalnak:
    • akantha (ἄκανθα): jelentése tövis vagy tüske.
    • kalyx (κάλυξ): jelentése kehely, a botanikában a virágkehely.
A név szó szerinti jelentése tehát „tövises kehely”.
  • A nemzetségnevet az ógörög "echinos"=sün szóból képezték az "-opsis" képzővel, amely valamihez hasonló, valamiszerű ("echinopsis"=sünszerű) jelentést ad a képzett szónak. A szár tövises voltát jellemzi.
  • A fajnév ógörög szóösszetétel, a virág sajátosan sárga színét jellemzi: "theion"=kén, "anthos"=virág.
  • Az alfaj egy argentin agrármérnök és kaktuszgyűjtő, Omar Ferrari nevét őrzi, aki 1975 és 1994 között aktív terepi gyűjtőmunkát végzett.

A(z) Acanthocalycium thionanthum subsp. ferrarii szinonimái

  • Acanthocalycium ferrarii, ≡ Lobivia thionantha var. ferrarii, ≡ Echinopsis thionantha subsp. ferrarii
  • = Lobivia thionantha var. munita, ≡ Acanthocalycium thionanthum var. munitum
  • = Lobivia thionantha var. variiflora


Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Változékony taxon, ez az oka annak, hogy többféle néven leírták. A típusos formák hajtásszíne sötétzöld, alakjuk gömbszerű, 12 cm átmérőt érnek el. A hajtáscsúcs lapos, enyhén gyapjas, tövistelen. 11-15 db lekerekített bordája egyenes lefutású, felül keskenyebb és magasabb, a növény töve felé szélesebb és sekélyebb. A bordák közötti függőleges irányú árok ezért a csúcs közelében mély és keskeny, az alap felé haladva pedig egyre sekélyebb, szinte eltűnik.

Szemölcsök

A bordákat keresztirányú, V-alakú bemetszések függőleges irányban megnyúlt szemölcsökre tagolják.

Areolák

Az ovális areolák 5×7 mm-esek, egymástól 17 mm távolságra állnak, eleinte sárgás, de hamar szürkévé váló gyapjút viselnek.

Tövisek

  • Peremtövis: 7-9 db erős, egyenes peremtövise sugárirányban, vagy enyhén előre áll. Színük fehér vagy rózsaszínes szürkés, a csúcsuk sötét.
  • Középtövis: Az 1-2 db középtövis hossza legfeljebb 20 mm, fiatalon sötétbarnák, a tövük világosabb, később a peremtövisekhez hasonló színt vesznek fel.

Generatív test

Virág

A hajtás oldalán fejlődő virágai 50 mm hosszúak, 60 mm szélesek. A magház 10 mm hosszú, hamvaszöld, a virágcső olívzöld színű, hirtelen szélesedő tölcsér alakú. A cső fehéres szőrrel, valamint apró, zöld pikkelyekkel borított, amelyek hajlott, feketés színű tövisekben végződnek.

  • Külső lepellevelek: A külső lepellevelek olívzöldek, a szegélyük narancssárga, a hegyük sötétbarna, visszahajló.
  • Belső lepellevelek: A közbenső lepellevelek narancsvörösek, zöldes középcsíkkal, sötét csúccsal, a legbelsők pedig narancsvörösek, vörös szegéllyel.
  • Porzószálak: Porzói két sort képeznek, a porzószálak narancsos rózsaszínek.
  • Portokok: A portokok világossárgák.
  • Bibe: A bibeszál zöldes, a bibe sárgás, zöldes, vagy kármin színű.

Termés

Ovális, 10 mm hosszú és 8 mm átmérőjű.

  • Magja: Magvai barnásfeketék, szemölcsösek, kb. 1,1-1,2 mm átmérőjűek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A típus élőhelye Argentínában, Tucumán tartományban található, a Sierra de Quilmer nevű hegységben. A variiflora forma Tucuman északnyugati és Salta délnyugati hegyeiben él, 2500 méter felett. Az aurantiaca forma Catamarca tartományban, Mine Capillitas környékén él. A munita forma Salta tartományban, Cerro Zorito település közelében honos. Az erythrantha szintén Salta-beli forma, Abra de Candado és Arca Yaco környékéről.

Élőhely: Az élőhelyek leggyakrabban alacsony szervesanyag-tartalommal rendelkező, sekély talajú, aprózódott vulkáni kőzetet hordozó sziklagyepek.

Kultúrában tartás

Lassan növekvő növények, de virágzásra már 3-4 cm-es korukban is számíthatunk. Sarjnövényt rendes körülmények között egyik forma sem nevel. Változatosságuk miatt akár ebből az alfajból látványos kis gyűjteményt lehetne összeállítani, amelybe különféle árnyalatú zöld, kékes és szürke, többnyire hamvas hajtásszínű példányok kerülhetnének, különböző tövisszínekkel és hosszokkal, valamint a sárga és a vörös között elképzelhető valamennyi árnyalatban ragyogó, élénk színű virágokkal. Tartása nem problémás, nyáron sok levegő, sok fény, porózus, ásványi anyag alapú talaj alkotják a fő igényeit. Télen teljesen szárazon tartandó, a hidegre nem érzékeny, gond nélkül elviseli, ha a növényház 5 °C alá hűl, rövid ideig akár -5 °C-ig is.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A variiflora változat hajtásszíne hamvas világoszöld (Rausch szerint szürkészöld), alakja gömb, idősebb korában kissé megnyúlik, átmérője 8-10 cm, magassága elérheti a 15 cm-t. Szürke areolái kisebbek, mint a típusformáé. Peremtöviseinek száma 5-9 db lehet, középtövise hiányzik vagy 1 db van. A leghosszabb tövise elérheti a 35 mm-t is. A fiatal tövisek feketék, a tövük világosbarna, később megszürkülnek. Virágai a hajtás oldalán, de a csúcs közelében fejlődnek, 4 cm szélesek 4 cm hosszúak. A virágcső pikkelyei sötétbarnák, a szőrzet szürke. A pikkelyek fokozatosan mennek át külső lepellevelekbe, amelyek színe legkívül olívzöld, majd egyre inkább narancsvörös, sötét csúccsal. A belső lepellevelek egyszínű narancsvörösek. A virágtorok világossárga. A porzószálak naracssárgák, a tövüknél halványsárgák. A bibe zöldesfehér. A forma virágszíne azonban a fent leírttól jelentősen eltérhet, a sárgától a vörösig. Ennek megfelelően a bibe színe is lehet sárga és vörös is. Az aurantiaca forma lapos gömb alakú, átmérője 9 cm lehet. Hajtása matt zöld, erős karógyökere van, bordáinak száma 10-16, tövisei akár 5 cm hosszúak is lehetnek, 1 db középtövise van. A lepellevelek színe a külső sorokban erősebb narancsszín, belül pedig világosabb, vagy sárgás. A munita forma erősen hasonló a variiflora-hoz, de attól megkülönböztetik 5 cm hosszú, hajlott tövisei és kisebb, zártabb virágai. Az erythrantha néven leírt forma ólomszürke színű, a variiflora-hoz hasonló, de annál lényegesen kisebb (25-30 mm) virágú.

A gyűjteményemben nevelt két, virágzóképes példány egyike ferrari, a másik variiflora néven került hozzám. Jelentős különbséget nem látok közöttük. A ferrari nevűnek a virágai vörösebbek, nagyobbak és a növény oldalán, a hajtás félmagassága környékén fejlődnek. A variiflora virágai kisebbek, inkább narancsosak, mint vörösek és a csúcshoz közelebb nyílnak. A hajtásszíne mindkettőnek erősen hamvas szürke, leginkább az erythrantha formánál említett ólomszürkéhez hasonló. A bibe mindkettőnél krémsárga.

Egyéb

Az Acanthocalycium aurantiaca forma a jelenleg érvényes rendszertani felosztás szerint ennek az alfajnak a szinonimája. A Pozsgások 390. lapján tévesen szerepeltették a subsp. glauca alfajnál.

Szerzők és forrás

  • Szöveg: Lukoczki Zoltán
  • Kép: Lukoczki Zoltán és Kiss László (7, 8)
  • Lektorálta: Papp László
  • Forrás: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 439. és 440. kártya