„Neowerdermannia chilensis” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{Taxonbox | |||
| accepted = Neowerdermannia chilensis Backeb. in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 8: 73. 1936 sec. Hunt 2006 | |||
| synonym = | |||
}} | |||
<span id="a-név-eredete-etimológia"></span> | |||
=== A név eredete, etimológia === | |||
* A '''nemzetségnév''' [[Erich Werdermann]] (1892–1959) német botanikus professzor nevét viseli, aki a kaktuszok rendszertanának szakértője, a Berlin-Dahlemi Botanikus Kert és Múzeum igazgatója, valamint több dél-amerikai expedíció résztvevője volt. A név ógörög előtagja („neo” = új) a káposztafélék családjába tartozó ''Werdermannia'' nemzetségtől való megkülönböztetést szolgálja. | |||
* A '''fajnév''' Chile északi területeire, a faj természetes előfordulására utal. | |||
<span id="típuspéldány"></span> | |||
=== Típuspéldány === | |||
* '''Típusélőhely:''' Észak-Chile, a bolíviai határ közelében, kb. 3600 m tengerszint feletti magasságban | |||
* '''Első leírása:''' ''Cactus and Succulent Journal'' (Los Angeles) 8: 73. 1936. | |||
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' [[Curt Backeber]] 1936 | |||
[[Fájl:Neowerdermannia_chilensis_01_(1)-0.jpg|bélyegkép|Fotó: Kiss László]] | |||
[[Fájl:Neowerdermannia_chilensis_01_(1)-1.jpg|bélyegkép|Fotó: Kiss László]] | |||
[[Fájl:Neowerdermannia_chilensis_01_(1)-2.jpg|bélyegkép|Fotó: Kiss László]] | |||
[[Fájl:Neowerdermannia_chilensis_01_(1)-3.jpg|bélyegkép|Fotó: Kiss László]] | |||
[[Fájl:Neowerdermannia_chilensis_02_(1)-0.jpg|bélyegkép|Fotó: Kiss László]] | |||
[[Fájl:Neowerdermannia_chilensis_02_(1)-1.jpg|bélyegkép|Fotó: Kiss László]] | |||
[[Fájl:Neowerdermannia_chilensis_02_(1)-2.jpg|bélyegkép|Fotó: Kiss László]] | |||
{{Kaktusz szinonimák}} | |||
<span id="alaktani-morfológiai-jellemzők"></span> | |||
== Alaktani, morfológiai jellemzők == | |||
<span id="vegetatív-test"></span> | |||
=== Vegetatív test === | |||
<span id="hajtás-szár"></span> | |||
==== Hajtás, szár ==== | |||
A hajtás gömbölyű vagy megnyúlt gömb alakú, sötét kékeszöld színű. Vastag répagyökere hegyben végződik. Bordáinak száma körülbelül 15, amelyeket széles areolák és erősen fejlett szemölcsök tagolnak. | |||
<span id="areolák"></span> | |||
==== Areolák ==== | |||
Az areolák szélesek, a bordák mentén helyezkednek el. A fiatal areolák világosabb színűek, később szürkésebb árnyalatot vesznek fel. | |||
<span id="tövisek"></span> | |||
==== Tövisek ==== | |||
* '''Középtövis:''' 1 db, merev, egyenes, nem horgas, színe lilásbarnától feketéig változó | |||
* '''Peremtövis:''' kb. 20 db, rugalmasak, enyhén íveltek, a legalsó hosszabb és néha horgas | |||
A fiatal tövisek lilásszürke árnyalatúak, alsó részük világosabb, csúcsuk sötétebb barnáslila. Az idősebb tövisek fokozatosan szürkésebb, lilásabb árnyalatot vesznek fel. Hosszuk 8–22 mm. | |||
<span id="generatív-test"></span> | |||
=== Generatív test === | |||
<span id="virág"></span> | |||
==== Virág ==== | |||
Virágai fehérek vagy halvány sárgásfehérek, 2–2,5 cm átmérőjűek és 2,4–2,8 cm magasak. | |||
* '''Belső lepellevelek:''' halvány sárgásfehérek, fénylők, két sorban helyezkednek el, felső részük félköríves és szabálytalanul fogazott | |||
* '''Külső lepellevelek:''' lándzsa alakúak, felső részük sötétbarna vagy barna középcsíkos, alsó részük halvány sárgásfehér, néha zöldes árnyalattal | |||
* '''Porzók:''' porzószálai fehéresek, a portokok fehérek | |||
* '''Bibeszál:''' halvány sárgászöldes-fehéres, a bibeágak száma 5–7 | |||
A bibe általában nem vagy csak alig emelkedik a külső porzósor fölé. | |||
<span id="termés"></span> | |||
==== Termés ==== | |||
Termése gömbölyű, csupasz, kezdetben zöldes, később matt feketéslilás árnyalatú. A termések kiemelkednek a szárból, gyakran hosszanti irányban felrepednek, de a magok rendszerint nem szóródnak ki. | |||
A beszáradt termés: | |||
* 4,5–6 mm hosszú | |||
* 3–3,5 mm átmérőjű | |||
<span id="mag"></span> | |||
==== Mag ==== | |||
A magok: | |||
* 1,5–1,6 mm hosszúak | |||
* 1–1,2 mm vastagok | |||
* barnás alapszínűek | |||
* felszínük rücskös, kiemelkedő sejtfalakkal | |||
A hilum–csírakapu-régió (HMR) rögbilabda alakú, világos drapp színű. | |||
<span id="elterjedés-és-élőhely"></span> | |||
== Elterjedés és élőhely == | |||
* '''Földrajzi elterjedés:''' Észak-Chile és Dél-Peru magashegységi területei | |||
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' 3600 méter körüli tengerszint feletti magasságban élő magashegyi faj. Élőhelyein aprózott kőzetfelszíneken, ritkás füvekkel és törpecserjékkel tarkított területeken fordul elő. Az erős UV-sugárzás miatt a növények gyakran sziklák vagy cserjék védelmében fejlődnek. | |||
<span id="kultúrában-tartás"></span> | |||
== Kultúrában tartás == | |||
Igényei a többi dél-amerikai magashegységi kaktuszéhoz hasonlóak. Jó vízáteresztő, túlnyomórészt ásványi összetételű, savanyú kémhatású talajban fejlődik megfelelően. Sok fényt és friss levegőt igényel, öntözése óvatosan történjen. | |||
Üvegházi körülmények között virágzása általában április végén vagy május elején kezdődik. A termések július közepére–augusztus elejére érnek be és száradnak be. | |||
Magról nehezen nevelhető faj. A magok csírázási aránya erősen változó, és az optimális csírázási hőmérséklet viszonylag alacsony, kb. 15 °C. A magoncok érzékenyek a túlöntözésre. | |||
A fiatal növények oltására ''Pereskiopsis'' alany használható. Az oltványok leválasztása után a gyökeresedés lassú és bizonytalan lehet. | |||
<span id="megkülönböztető-bélyegek-hasonló-fajok"></span> | |||
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok == | |||
Jellegzetes a sötét kékeszöld test, az erős répagyökér, valamint a sok vékony peremtövis és az egyetlen merev középtövis kombinációja. Virágai világos színűek, többnyire fehérek vagy halvány sárgásfehérek. | |||
<span id="taxonómia-és-filogenetika"></span> | |||
== Taxonómia és filogenetika == | |||
Fajkörében sokáig bizonytalan rendszertani helyzetű taxonnak számított. A korábban önálló fajként leírt ''Neowerdermannia peruviana'' ma többnyire a ''Neowerdermannia chilensis'' egyik formájaként vagy alfajaként szerepel. | |||
<span id="egyéb"></span> | |||
== Egyéb == | |||
A faj természetes élőhelyein az extrém magas UV-sugárzás, az erős napi hőingás és a száraz levegő jelentős szelekciós tényezőt jelentenek. Lassú növekedésű, ritka faj. | |||
<span id="szerzők"></span> | |||
== Szerzők == | |||
* '''Szöveg:''' Kiss László | |||
* '''Kép:''' Kiss László | |||
* '''Lektorálta és kiegészítette:''' Papp László | |||
<span id="forrás"></span> | |||
== Forrás == | |||
* Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – ''Pozsgások'' 593–594. kártya | |||
[[Kategória:Neowerdermannia]] | |||
[[Kategória:Pozsgások kártyák]] | |||
{{Speciesbox | {{Speciesbox | ||
|taxon=Neowerdermannia chilensis | |taxon=Neowerdermannia chilensis | ||
A lap 2026. május 13., 18:21-kori változata
| Neowerdermannia chilensis | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Notocacteae |
| Nemzetség | Neowerdermannia |
| Faj | Neowerdermannia chilensis |
Tudományos név
- Neowerdermannia chilensis Backeb. in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 8: 73. 1936 sec. Hunt 2006
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév Erich Werdermann (1892–1959) német botanikus professzor nevét viseli, aki a kaktuszok rendszertanának szakértője, a Berlin-Dahlemi Botanikus Kert és Múzeum igazgatója, valamint több dél-amerikai expedíció résztvevője volt. A név ógörög előtagja („neo” = új) a káposztafélék családjába tartozó Werdermannia nemzetségtől való megkülönböztetést szolgálja.
- A fajnév Chile északi területeire, a faj természetes előfordulására utal.
Típuspéldány
- Típusélőhely: Észak-Chile, a bolíviai határ közelében, kb. 3600 m tengerszint feletti magasságban
- Első leírása: Cactus and Succulent Journal (Los Angeles) 8: 73. 1936.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Curt Backeber 1936







A(z) Neowerdermannia chilensis szinonimái
- ≡ Weingartia chilensis, ≡ Sulcorebutia chilensis
- = Neowerdermannia peruviana, ≡ Neowerdermannia chilensis subsp. peruviana
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
A hajtás gömbölyű vagy megnyúlt gömb alakú, sötét kékeszöld színű. Vastag répagyökere hegyben végződik. Bordáinak száma körülbelül 15, amelyeket széles areolák és erősen fejlett szemölcsök tagolnak.
Areolák
Az areolák szélesek, a bordák mentén helyezkednek el. A fiatal areolák világosabb színűek, később szürkésebb árnyalatot vesznek fel.
Tövisek
- Középtövis: 1 db, merev, egyenes, nem horgas, színe lilásbarnától feketéig változó
- Peremtövis: kb. 20 db, rugalmasak, enyhén íveltek, a legalsó hosszabb és néha horgas
A fiatal tövisek lilásszürke árnyalatúak, alsó részük világosabb, csúcsuk sötétebb barnáslila. Az idősebb tövisek fokozatosan szürkésebb, lilásabb árnyalatot vesznek fel. Hosszuk 8–22 mm.
Generatív test
Virág
Virágai fehérek vagy halvány sárgásfehérek, 2–2,5 cm átmérőjűek és 2,4–2,8 cm magasak.
- Belső lepellevelek: halvány sárgásfehérek, fénylők, két sorban helyezkednek el, felső részük félköríves és szabálytalanul fogazott
- Külső lepellevelek: lándzsa alakúak, felső részük sötétbarna vagy barna középcsíkos, alsó részük halvány sárgásfehér, néha zöldes árnyalattal
- Porzók: porzószálai fehéresek, a portokok fehérek
- Bibeszál: halvány sárgászöldes-fehéres, a bibeágak száma 5–7
A bibe általában nem vagy csak alig emelkedik a külső porzósor fölé.
Termés
Termése gömbölyű, csupasz, kezdetben zöldes, később matt feketéslilás árnyalatú. A termések kiemelkednek a szárból, gyakran hosszanti irányban felrepednek, de a magok rendszerint nem szóródnak ki.
A beszáradt termés:
- 4,5–6 mm hosszú
- 3–3,5 mm átmérőjű
Mag
A magok:
- 1,5–1,6 mm hosszúak
- 1–1,2 mm vastagok
- barnás alapszínűek
- felszínük rücskös, kiemelkedő sejtfalakkal
A hilum–csírakapu-régió (HMR) rögbilabda alakú, világos drapp színű.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Észak-Chile és Dél-Peru magashegységi területei
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 3600 méter körüli tengerszint feletti magasságban élő magashegyi faj. Élőhelyein aprózott kőzetfelszíneken, ritkás füvekkel és törpecserjékkel tarkított területeken fordul elő. Az erős UV-sugárzás miatt a növények gyakran sziklák vagy cserjék védelmében fejlődnek.
Kultúrában tartás
Igényei a többi dél-amerikai magashegységi kaktuszéhoz hasonlóak. Jó vízáteresztő, túlnyomórészt ásványi összetételű, savanyú kémhatású talajban fejlődik megfelelően. Sok fényt és friss levegőt igényel, öntözése óvatosan történjen.
Üvegházi körülmények között virágzása általában április végén vagy május elején kezdődik. A termések július közepére–augusztus elejére érnek be és száradnak be.
Magról nehezen nevelhető faj. A magok csírázási aránya erősen változó, és az optimális csírázási hőmérséklet viszonylag alacsony, kb. 15 °C. A magoncok érzékenyek a túlöntözésre.
A fiatal növények oltására Pereskiopsis alany használható. Az oltványok leválasztása után a gyökeresedés lassú és bizonytalan lehet.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Jellegzetes a sötét kékeszöld test, az erős répagyökér, valamint a sok vékony peremtövis és az egyetlen merev középtövis kombinációja. Virágai világos színűek, többnyire fehérek vagy halvány sárgásfehérek.
Taxonómia és filogenetika
Fajkörében sokáig bizonytalan rendszertani helyzetű taxonnak számított. A korábban önálló fajként leírt Neowerdermannia peruviana ma többnyire a Neowerdermannia chilensis egyik formájaként vagy alfajaként szerepel.
Egyéb
A faj természetes élőhelyein az extrém magas UV-sugárzás, az erős napi hőingás és a száraz levegő jelentős szelekciós tényezőt jelentenek. Lassú növekedésű, ritka faj.
Szerzők
- Szöveg: Kiss László
- Kép: Kiss László
- Lektorálta és kiegészítette: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 593–594. kártya
| Neowerdermannia chilensis | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Notocacteae |
| Nemzetség | Neowerdermannia |
| Faj | Neowerdermannia chilensis |

Tudományos név
- Neowerdermannia chilensis Backeb.
- A tudományos név státusza: érvényes
Szinonimák
- Rebutia chilensis (Backeb.)
- Sulcorebutia chilensis (Backeb.) F.H.Brandt
- Weingartia chilensis (Backeb.) Backeb.
- Érvényes név és szinonimák a Neowerdermannia chilensis taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Gömbölydedtől a lapított gömbölydedig, magányos vagy csoportos, sötétkékeszöld, a csúcsán nemez nélküli. Fiatalon a főgyökér összehúzódása a téli időszakban annyira a talajba húzza a növényt, hogy az szinte láthatatlan. Gyakran, ahogy a növény idősödik, a szár megnyúlik.
Szemölcsök
Szélesen háromszögletűek.
Areolák
A szemölcsök felső oldalának tövében.
Tövisek
- Peremtövis: Legfeljebb 20, vékony, hajlékony, egyenes vagy kissé görbült, a legalsó hosszú és néha horgas, fakósárga-rózsásszürke, idősödve sötétebbé válik, 8-22 mm hosszú.
- Középtövis: Egy, merev, felálló, nem horgas, barna-fekete.
Generatív test
Virág
- Lepellevelek: Krémes-fehér, rózsaszín árnyalattal.
- Porzószálak: A porzószálak fehérek, rövidek, és az alján a torok falához nőnek.
- Portokok: A portokok fehérek.
- Bibeszál: A bibeszál rövid, halványrózsaszín.
- Bibe: A bibe 4-6 ágú, rózsaszín vagy fehéres.
Termés
Vöröses, kicsi.
- Magja: A magok feketék.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: A Neowerdermannia chilensis a chilei Andok előhegyeinek magasabb régióiban (Iquire, Arica és Parinacota) az argentin határig és Peruban (Moquegua) található. Az előfordulási terület kevesebb, mint 5000 km2. Kevesebb, mint 5 lelőhelye ismert. Valószínűleg nem több, mint öt lelőhelye van.
Élőhely: A faj az andoki cserjésekben él, sziklás és homokos talajon, meredek lejtőkön. A faj nem túl feltűnő, ezért tűnik ritkának, azonban széles körben elterjedt, bőségesen fordul elő, különösen sűrű bozótosokban, és a populációja stabil. Nincsenek jelentős veszélyeztető tényezők, de a chilei elterjedési területének egy részét potenciálisan veszélyezteti a bányászat.
- Növénytársulás, életmód: A faj csak magokkal szaporodik, amelyek a termésből egy bazális póruson (lyukon) keresztül esnek ki, amely az areoláról való leválással nyílik meg. A magok általában az anyanövény közelében maradnak.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Neowerdermannia chilensis egy kisméretű, sötét testű növény, karcsú tövisekkel és krémesfehér virágokkal, amelyek első pillantásra nagyon hasonlítanak egy Neoporteria-ra. A test egy hatalmas karógyökérben végződik, anélkül a szűkült nyak nélkül, amely elválasztja a testet és a karógyökeret, ami a Wilcoxiáknál és egyes Thelocactus-oknál megtalálható. Nagyon lassan növekszik, és a magassága kevesebb, mint a fele az átmérőjének. A Neowerdermannia-k szorosan rokonok a Gymnocalyciumokkal, de a Gymno-kra jellemző "áll" nem mutatkozik, és soha nem lehetne összetéveszteni egy Gymnocalycium-al.
Neowerdermannia chilensis képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Egyéb
Vastag karógyökér.
Szerzők és forrás
- Szöveg: Jokhel Csaba
- Kép: Nyúl Gábor
- Forrás: https://www.llifle.com/