Weingartia arenacea

Weingartia arenacea
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Weingartia
Faj	Weingartia arenacea

Tudományos név

• Weingartia arenacea (Cárdenas) F. H. Brandt, 1979
• A tudományos név státusza: érvényes
• Rebutia arenacea Cárdenas 1951
• A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A korábban használt Rebutia nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
A latin fajnév arenaceus jelentése homokos, fövényes, és a tövisezet kinézetére utal. A sűrű, apró, a növényre simuló tövisek olyan hatást keltenek, mintha a növényt vékony homokréteg borítaná.

Típuspéldány

• Gyűjtő: Cárdenas
  

Hely: Bolívia, Cochabamba tartomány
Időpont: 1951
Típuspéldány gyűjteményi helye: nem közölt

• Első leírása: Cactus and Succulent Journal (Los Angeles) 23:94 (1951)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: F. H. Brandt, 1979

Fotó: Lukoczki Zoltán

Szinonimák

• Rebutia arenacea Cárdenas, 1951
• Sulcorebutia arenacea (Cárdenas) F. Ritter, 1961
• Sulcorebutia muschii R. Vásquez, 1974
• Weingartia muschii (R. Vásquez) F. H. Brandt, 1977
• Érvényes név és szinonimák a Weingartia arenacea taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Néha magányos, de leggyakrabban csoportképző növény. Hajtásai lapított gömbszerűek, egy-egy hajtás 2–4 cm magas és 2–6 cm átmérőjű. Csúcsuk köldökszerűen besüllyedt. Színük sárgászöldtől barnáig változhat.

Szemölcsök

A bordák erősen spirális lefutásúak és szemölcsösek, a szemölcsök alacsonyak, kb. 3 mm szélesek.

Axillák

Az axillák nem hangsúlyosan fejlettek, külön szőrzet nem jellemző.

Areolák

Hosszúkásak, szürkés krémszínűek, egymástól kb. 3 mm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

• Peremtövis: areolánként 14–16 db; legfeljebb 4–5 mm hosszúak, nagyon vékonyak, sárgásfehérek vagy borostyánsárgák; teljesen a növényre simulnak, sűrűn fésűszerűen rendezettek
  

Középtövissel nem rendelkezik.

Generatív test

Fotó: Lukoczki Zoltán

Virág

Virágai kb. 3 cm hosszúak és hasonló átmérőjűek. Színük sárga vagy sárgás narancsszínű.

Termés

Termése vörösesbarna.

• Magja: nem közölt

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés:
  

Bolívia – Cochabamba tartomány; elterjedése erre a tartományra korlátozódik, 1700–2200 m tengerszint feletti magasságban

• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: vulkanikus kőzeten kialakult sekély, erősen kőzetdarabos talajokban él, lágyszárú növények, főként alacsony pázsitfűfélék között

Kultúrában tartás

Magashegyi faj, gondozását ez alapvetően meghatározza. Vastag karógyökere miatt a túlöntözésre különösen érzékeny. Nagyon jó vízáteresztő, durva, ásványi ültetőközeget igényel. A rothadás megelőzésére a gyökérnyakat durva homokkal vagy murvával célszerű körülvenni. Oltással a gyökérérzékenység elkerülhető, de saját gyökéren nevelve értékesebb. Fontos a jó légmozgás és friss levegő. Csapadéktól védetten, szabadban is tartható, akár teljes napfényen, legfeljebb napi 1–2 órás enyhe árnyékolással. Télen teljesen szárazon és a szokottnál hidegebb körülmények között teleltetendő, akár néhány fokkal fagypont alatt is. Nálunk kora tavasszal virágzik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Sűrű, fésűszerű tövisezetével könnyen felismerhető. Virágzás nélkül is különleges megjelenésű, „homokszórt” hatású faj.

Taxonómia és filogenetika

A fajt 1951-ben Rebutia arenacea néven írták le. Később több nemzetségbe sorolták, köztük a ma már nem elismert Sulcorebutia nemzetségbe is. Jelenleg Weingartia arenacea néven tartják nyilván érvényes taxonként, bár a gyűjtők körében a Sulcorebutia arenacea név ma is elterjedt.

Egyéb

Virágzáskor egyszerre nagy mennyiségű élénksárga virágot fejleszt. Virágok nélkül is dekoratív, különleges hatású növény.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 334. kártya