Rebutia colorea

Rebutia colorea
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Rebutia
Faj	Rebutia colorea

Tudományos név

• Aylostera pygmaea (R. E. Fries) Britton & Rose, 1922
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Rebutia colorea Ritter, 1977
  • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
A fajnév ógörög–latin eredetű, a pygmaeus (pygmaios) jelentése ökölnyi, arasznyi, törpe növésű, törpe, nagyon kicsi, a faj apró termetét jellemzi.
Az itt tárgyalt, eredetileg fajként leírt forma latin nevének jelentése: színes. A névadást Ritter az első leírásban nem indokolta, de valószínűleg a faj színgazdagságára utal, beleértve a hajtások, a tövisek és a virágok élénk színét.

Típuspéldány

• Első leírása: Kakteen und andere Sukkulenten 28(4): 78., 1977
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: nem szerepel adat

Szinonimák

• Lobivia pygmaea var. colorea Rausch, 1985
• Rebutia pygmaea var. colorea (Ritter) Lodé, 1992
• Aylostera colorea (Ritter) Mosti & Papini, 2011
• Érvényes név és szinonimák a Rebutia colorea taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Egyhajtású növény, 1–2 cm vastag és 1–3 cm hosszú. Kultúrában nagyobbra nő és általában gyengén sarjad. Színe sötét olívzöld, az első leírás szerint vöröses árnyalat nélkül, de barnáslilás színű példányokat is találtak. Vastag, fehér karógyökere gyakran nagyobb, mint a növény föld feletti része.

Szemölcsök

9–11 bordája van, amelyek 2–3 mm magasak, alacsonyak, sűrűn álló, kerek dudorokra tagoltak.

Axillák

Nem szerepel adat.

Areolák

1–1,3 mm hosszúak, csaknem csupaszok, kevés fehéres vagy barnás filc előfordulhat. Egymástól 2–3 mm távolságra helyezkednek el, ez a távolság az idősödéssel csökken.

Tövisek

• Peremtövis: 6–8 (11) db, fésűszerűen rendezettek, 1,5–2,5 mm hosszúak, sárgásbarnák, később szürkévé válnak, a megvastagodott tövükön megmarad a sárgásbarna szín

Generatív test

Virág

A hajtás alsó részén fejlődik, 25–35 mm hosszú, illat nélküli. A gömbölyű magház többnyire a talajban található, 1–2 mm-es pikkelyek fedik, színük fehérestől sötétzöldig terjed. A magház areoláin fehér gyapjú és gyakran egy-egy világos sörteszőr is található. A virágcső 5–7 mm hosszú, felül 6–9 mm széles, belül lilás rózsaszín.

• Lepellevelek: tepala spatula alakúak, 10–16 mm hosszúak és 4–6 mm szélesek, lekerekítettek vagy hegyesek, mindig rövid, vékony hegyben végződnek; színük élénk kárminvöröstől rubinvörösig terjed, csúcsuk és tövük bíbor árnyalatú
• Ivarlevelek: filamenta bordók, antherae sárgák, stylus halványzöld, stigma 4–7 ágú, kissé a porzók fölé nyúlik

Termés

Gömbölyű, 0,5–1 cm átmérőjű, vörös színű.

• Magja: sötétbarna, csaknem fekete, kb. 0,8 × 1 mm méretű

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Bolívia (Tarija megye: San Antonio vagy Iscayache környéke; Yunchara közelében is előfordul)
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 3400–3700 m magasságban, meredek sziklagyepes lejtőkön, pázsitfűfélék, mohák, zuzmók és ritkás törpecserjék között; sekély, köves, sziklás talajon, ahol a csapadékvíz gyorsan elfolyik

Kultúrában tartás

Nagyon lassú növekedésű, mérsékelt sarjadás csak hosszú évek után várható. Talaja szerves anyagban szegény, savanyú kémhatású, ásványi összetételű legyen. Igényei egyébként nem térnek el a faj többi formájától. Magashegyi eredete miatt a nyári kánikula elleni védelem fontos, bőséges friss levegő biztosításával tartható életben.

Egyéb

A forma típusos virágszínét az angol nyelvű szakirodalom „electric carmine” kifejezéssel jellemzi, amely élénk, szinte világító lilás árnyalatot jelent. Különböző forrásból származó példányok színe eltérhet, de belefér az első leírásban megadott színtartományba.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete - Pozsgások, 715. kártya