„Rebutia canigueralii” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 9. sor: | 9. sor: | ||
=== A név eredete, etimológia === | === A név eredete, etimológia === | ||
[[Fájl:Rebutia canigueralii pasopayana-000.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]] | [[Fájl:Rebutia canigueralii pasopayana-000.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]] | ||
A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.<br /> | A '''nemzetségnév''' a francia '''Pierre Rebut''' (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.<br /> | ||
A fajt a bolíviai Sucre város La Recoleta nevű kolostorának egyik papjáról, Juan Cañigueral atyáról, a faj felfedezőjéről nevezték el.<br /> | A '''fajt''' a bolíviai Sucre város La Recoleta nevű kolostorának egyik papjáról, Juan Cañigueral atyáról, a faj felfedezőjéről nevezték el.<br /> | ||
Az itt tárgyalt forma egykor a ''Sulcorebutia'' nemzetségbe tartozott; a nemzetségnév a latin ''sulcus'' = barázda szóból ered, és a szemölcsök tetején található barázdás areolákra utal.<br /> | Az itt tárgyalt forma egykor a ''Sulcorebutia'' '''nemzetségbe''' tartozott; a nemzetségnév a latin ''sulcus'' = barázda szóból ered, és a szemölcsök tetején található barázdás areolákra utal.<br /> | ||
Az egykor fajként leírt ''pasopayana'' taxon nevét a Pasopaya településről kapta, amelynek közelében az élőhelye található. | Az egykor '''fajként''' leírt ''pasopayana'' taxon nevét a Pasopaya településről kapta, amelynek közelében az élőhelye található. | ||
<span id="típuspéldány"></span> | <span id="típuspéldány"></span> | ||
=== Típuspéldány === | === Típuspéldány === | ||
[[Fájl:Rebutia canigueralii pasopayana-001.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]] | [[Fájl:Rebutia canigueralii pasopayana-001.jpg|bélyegkép|Fotó: Lukoczki Zoltán]] | ||
A lap 2026. január 27., 16:28-kori változata
| Rebutia canigueralii | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség- csoport |
Rebutiinae |
| Nemzetség | Rebutia |
| Faj | Rebutia canigueralii |
Tudományos név
- Rebutia canigueralii Cárdenas, 1964
- A tudományos név státusza: érvényes
A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
A fajt a bolíviai Sucre város La Recoleta nevű kolostorának egyik papjáról, Juan Cañigueral atyáról, a faj felfedezőjéről nevezték el.
Az itt tárgyalt forma egykor a Sulcorebutia nemzetségbe tartozott; a nemzetségnév a latin sulcus = barázda szóból ered, és a szemölcsök tetején található barázdás areolákra utal.
Az egykor fajként leírt pasopayana taxon nevét a Pasopaya településről kapta, amelynek közelében az élőhelye található.
Típuspéldány

- Első leírása: Kakteen und Orchideen Rundschau 1984(3): 54, 1984
Szinonimák
- Sulcorebutia pasopayana (F. H. Brandt) Gertel, 1991
- Weingartia pasopayana F. H. Brandt, 1984
- Sulcorebutia canigueralii subsp. pasopayana (F. H. Brandt) J. de Vries, 2002, nomen inval.
- Érvényes név és szinonimák a Rebutia canigueralii taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test
Hajtás, szár
Vaskos, répaszerű, elágazó főgyökere akár 130 mm hosszú is lehet. Többnyire sarjadó növény, ritkábban egyhajtású példányok is előfordulnak. A hajtások színe szürkészöld, mélyzöld vagy vöröses-lilás árnyalatú. Magasságuk és szélességük 10–30 mm.
Szemölcsök
Nem részletezettek külön, a hajtás felszínét a Sulcorebutia típusra jellemző szemölcsei (tuberkulum-ai) alkotják.
Axillák
Nem említettek.
Areolák
Hosszúkásak, 2–5 mm hosszúak és 0,5–0,8 mm szélesek, barázdás jellegűek.
Tövisek
- Peremtövis: 6–12 db, fésűszerűen rendezettek, erősen a hajtásra simulók, 4–6 mm hosszúak, színük világosabb vagy sötétebb barna, tövüknél megvastagodottak és sötétebb árnyalatúak
Generatív test
Virág
A virágbimbók a hajtás alsó részén, gyakran a talajszint alatt fejlődnek, színük mélyzöld vagy vörösesbarna. Gazdagon virágzó faj. A virágok hossza és szélessége egyaránt 25–35 mm. Illatuk általában nincs, ritkán enyhén kellemetlen szag észlelhető.
- Lepellevelek: külső lepellevelek halványabb vagy sötétebb kárminvörösek, külső oldaluk gyakran zöldes; belső lepellevelek fénylő kárminvörösek, gyakran nagyon sötét árnyalatúak, a torok felé narancssárga vagy sárga átmenettel
- Ivarlevelek: porzószálak sötét vöröseslilák; bibeszál zöld; bibe sárga
Termés
Kb. 6 mm átmérőjű, barnás vagy olivazöld termések, hasonló színű pikkelyekkel fedettek, kevés fehér hajjal.
- Magja: 1,2–1,5 mm-es, tompa fekete, kerekded, kucsma alakú
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Bolívia, Chuquisaca megye, Presto és Pasopaya települések közötti terület, 2700–3200 m tengerszint feletti magasságban
- Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: magashegyi fennsíki lankás dombok köves legelői, vulkanikus vagy üledékes kőzeten kialakult puna növényzet, sziklagyepek; élőhelyén alacsony pázsitfűfélék, mohák, zuzmók és kistermetű kétszikűek társaságában él; a száraz időszakban a növény szinte teljesen a talajba húzódik, így alig észrevehető
Kultúrában tartás
Lassan növekvő taxon. Megfelelő gondozás mellett már kisebb csoportok is virágzanak, az idősebb példányok májusban különösen gazdagon nyílnak. Gondozása megegyezik a Sulcorebutia fajok többségéével: szerves anyagban szegény, ásványi összetételű, alacsony pH-jú talaj, nagyon óvatos öntözés és állandó légmozgás a fejlődési időszakban, hűvös és száraz pihentetés a nyugalmi időszakban. A nyári kánikulát nehezen viseli, amelyet szabadban tartással és szellőztetéssel lehet enyhíteni, csapadék elleni védelemmel.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Apró termete, erősen a hajtásra simuló, fésűszerű peremtövisei és sötét kárminvörös virágai különítik el a közeli rokon Sulcorebutia és Rebutia fajoktól.
Taxonómia és filogenetika
A taxont először Lau gyűjtötte 1970-ben L 387 gyűjtőszámon Sulcorebutia pulchra néven. Később Brandt új fajként írta le Weingartia pasopayana néven, Lau növényét jelölve típusként. A későbbi rendszertani értelmezések a taxont a Rebutia canigueralii körébe vonták, míg a Sulcorebutia nemzetség státusza ma már vitatott.
Egyéb
Rausch WR 593 gyűjtőszámú növénye a gyűjteményekben viszonylag gyakori, kissé nagyobb hajtásaival tér el a Lau-féle típusformától.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 809. kártya