Pediocactus bradyi subsp. winkleri

Pediocactus bradyi subsp. winkleri
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség- csoport	Cactinae
Nemzetség	Pediocactus
Faj	Pediocactus bradyi subsp. winkleri

Tudományos név

• Pediocactus bradyi subsp. winkleri (Heil) Hochstätter, 1994
• A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév az ógörög pedion szóból származik, melynek jelentése sík, síkság, alföld, folyó menti síkság. A név megalkotása téves földrajzi elképzelésen alapult, mivel kezdetben úgy vélték, hogy az ide tartozó növények síkságokon tenyésznek.
• A fajnév az alapfaj felfedezőjéről, L. F. Brady (1880–1963) geológusról, botanikusról és paleontológusról kapta nevét, aki az Észak-Arizonai Múzeum munkatársa, majd igazgatója volt.
• Az alfaj nevét felfedezőjéről, Agnes Winklerről nevezték el, aki fiával együtt, kempingezés során fedezte fel a taxont Utah államban, a San Rafael Swell nyugati részén az 1960-as évek elején.

Típuspéldány

• Első leírása: Pediocactus winkleri Heil, K. D., Cactus & Succulent Journal of the USA 51: 25–30, 1979.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Fritz Hochstätter, 1994.

Fotó: Balázs Zoltán

A(z) Pediocactus winkleri szinonimái

• (A(z) Pediocactus bradyi subsp. winkleri a(z) Pediocactus winkleri szinonimája)*

• ≡ Pediocactus bradyi var. winkleri, ≡ Pediocactus bradyi subsp. winkleri, ≡ Pediocactus simpsonii var. winkleri, ≡ Puebloa bradyi subsp. winkleri, ≡ Puebloa bradyi var. winkleri, − Pediocactella bradyi subsp. winkleri

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magános növekedésű, ritkán sarjad. Színe zöldesszürkés, esetenként kékes árnyalatú. Hajtása gömbölyded, lapított vagy nyújtott gömb alakú, 3,5–7 cm hosszú és 2,5–5 cm magas. A növekedési periódusban a test 4–5 cm-re emelkedik ki a talajból.

Szemölcsök

A bordák spirális lefutásúak és szemölcsökre osztottak. A szemölcsök 4–6,5 mm hosszúak, 5–7 mm szélesek, hengeres alakúak.

Fotó: Balázs Zoltán

Areolák

Az areolák elliptikus vagy kör alakúak, középen fehéren gyapjasak, ritkán csupaszok. Ez az alfaj fő megkülönböztető bélyege a faj többi alfajától. A növény csúcsán a fiatal areolák tömeges gyapjúzottsága fehér színűvé teszi a csúcsot, elfedve a töviseket. A gyapjúzottság mértéke populációnként változik, és a növény korával növekszik.

Tövisek

• Középtövis: hiányzik, ritkán 1 db képződik, erősebb, felfelé irányuló, sárgás színű
• Peremtövis: 8–16 db areolánként, sugárirányban szétállók, fehérek, világosszürkék vagy sárgásak, tűszerűek; hosszuk 1,5–4,5 mm; a frissen kihajtott tövisek világosabbak vagy rózsás árnyalatúak

Generatív test

Virág

A bimbók a gyapjas csúcson jelennek meg, általában többesével, számuk 1–8 db. A bimbók gömbölydedek, a külső lepellevelek pikkelyessé teszik megjelenésüket, fényesek, bordó színűek. A virág kehely alakú, meleg, napos időben szélesre nyílik, illatos. A virág színe változatos: világos vagy mélyrózsaszín, lazacrózsaszín, ritkábban sárgás vagy krémszínű. Átmérője 1,8–3 cm, hossza 1,8–2,2 cm.

• Lepellevelek: külső lepellevelek szélesebbek, lazac- vagy sötétrózsaszínűek, sötétebb, bordó-barnás középsávval; belső lepellevelek világos rózsaszínűek vagy krémszínűek
• Ivarlevelek: porzók sárgák; bibe zöldessárga, nem emelkedik ki a virágból; bibefej 4–6 ágú

Termés

A termés vöröses-zöld vagy sötétzöld, éretten világos vagy sötétbarnás, bordó árnyalatú. Hossza 0,7–1 cm, átmérője 0,8–1,2 cm, éréskor oldalt felreped, vagy felrepedés nélkül kiszárad.

• Magja: nagy, matt fekete, dudoros, szemölcsös felszínű; 2,8–3 mm hosszú, 1,6–2,2 mm széles; köldöke nagy, ferde, fehértől világosbarnáig terjedő színű

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Amerikai Egyesült Államok, Utah állam délkeleti része, kizárólag Emery és Wayne megyék kis területén
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: a Navajo-sivatagban, a Colorado-plató alacsonyabb régióiban, 1400–1650 m magasságban; homokköves-mészköves kevert alapkőzeten, alacsony humusztartalmú, bázikus kémhatású váztalajokban; erodált dombtetőkön, lankás, délies kitettségű lejtőkön; ritkás pázsitfűfélék, alacsony cserjék és kisebb fák között

Kultúrában tartás

Mérsékelt vízigényű, jó vízáteresztő ásványi keverékben nevelendő. A tenyészidőszakban napos, meleg helyet igényel. Magvetéssel szaporítható, de lassú növekedésű. Oltással gyorsítható a fejlődése és növelhető a virágok száma. Télálló alanyra oltva kiváló fagytűrésű, nyugalmi állapotban −30 °C-ig ellenálló.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Pediocactus bradyi subsp. winkleri legfontosabb elkülönítő bélyege a kifejezetten gyapjas areolák jelenléte. Átmeneti alakok ismertek a subsp. despainii és a subsp. bradyi irányába, amelyek nehezítik az egyértelmű elkülönítést.

Taxonómia és filogenetika

A taxon eredetileg Pediocactus winkleri néven került leírásra. Hochstätter 1994-ben alfaji rangra helyezte. Amerikai taxonómiai vélemények szerint a subsp. winkleri a subsp. despainii helyi formájának is tekinthető. A fajnév helyes latin képzése vitatott, a felfedezők többes birtokos alakja alapján a winkleriorum lenne nyelvtanilag helyes.

Egyéb

A nemzetség minden tagja mimikri, geofiton és pozsgás életmódú. A taxon veszélyeztetett és fokozottan védett.

Szerzők

• Szöveg: Varga Zoltán
• Kép: Balázs Zoltán; Bíró Ferenc
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 808. kártya