„Draba lasiocarpa” változatai közötti eltérés
| 75. sor: | 75. sor: | ||
== Egyéb == | == Egyéb == | ||
A faj leírója, Rochel Antal (1770–1847) orvos és botanikus volt, aki jelentős szerepet játszott a történelmi Magyarország flórájának kutatásában. A bánsági flóra egyik első feldolgozójaként több növényföldrajzi művet publikált. Nevét a Tátrában található Rochel-csúcs is őrzi. | A faj leírója, '''Rochel Antal''' (1770–1847) orvos és botanikus volt, aki jelentős szerepet játszott a történelmi Magyarország flórájának kutatásában. A bánsági flóra egyik első feldolgozójaként több növényföldrajzi művet publikált. Nevét a Tátrában található Rochel-csúcs is őrzi. | ||
<span id="szerzők"></span> | <span id="szerzők"></span> | ||
== Szerzők == | == Szerzők == | ||
* '''Szöveg és kép:''' Lukoczki Zoltán | * '''Szöveg és kép:''' Lukoczki Zoltán | ||
A lap 2026. február 15., 08:15-kori változata
| Draba lasiocarpa | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Campanulids |
| Rend | Asterales |
| Család | Brassicaceae |
| Nemzetség- csoport |
Arabideae |
| Nemzetség | Draba |
| Faj | Draba lasiocarpa |
 
| |
Tudományos név
- Draba lasiocarpa Rochel ex DC., Syst. Nat. [Candolle] 2, 334 (1821)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév az ógörög „drabe” (vagy „drümis”) szóból származik, amelynek jelentése erős, csípős. A név a nemzetség fajainak csípős ízű leveleire utal, amelyeknek a népi gyógyászatban gyógyhatást tulajdonítottak.
- A fajnév az ógörög „lasios” = bozontos, szőrös, gyapjas és „karpos” = termés szavakból áll. A név a faj jellegzetesen szőrözött terméseire utal.
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Magyar Királyság területe, pontos adatok nem ismertek
- Első leírása: Rochel, Schedulae ad plantas Hungariae exsiccatas, 1810
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív jellemzők
Nagyon kis termetű, évelő, tőlevélrózsát fejlesztő növény. A félgömb alakú levélrózsák átmérője 2–7 cm.
A levelek merevek, húsosak, hosszúkás-lándzsás vagy keskenyen szálas alakúak, színük szürkészöld. A levélszélek jellegzetesen pillásak, finom szőrökkel szegélyezettek, ami fontos határozóbélyeg.
Generatív jellemzők
Virágzat és virág
A virágzat levéltelen száron fejlődik, amely virágzáskor kb. 10 cm magas, később a termés érésével tovább megnyúlik.
A virágzat tömött, rövid fürt, amely számos apró virágból áll.
A virágok keresztesek, a Brassicaceae családra jellemző felépítésűek.
- Sziromlevelek: 4 db, aranysárga színűek, 4–6 mm hosszúak
- Csészelevelek: zöldes árnyalatúak
- Porzók: 6 db, a családra jellemző tetradinamikus elrendezésben
- Termő: felső állású magház
Termés és mag
A termések becőkék, elliptikus alakúak, kb. 7 mm hosszúak és 3 mm szélesek. Felületük jellegzetesen serteszőrös, ami a faj egyik legfontosabb bélyege.
A magok aprók, a becőkékben fejlődnek.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Közép- és Délkelet-Európa. Előfordul a Kárpátok és a Balkán hegységeiben, valamint Ausztria, Magyarország, Szlovákia, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Albánia, Bulgária, Görögország és Észak-Macedónia területén.
- Magyarországi előfordulás: szórványosan megtalálható a mészkő- és dolomithegységekben, többek között a Vértes hegységben is.
- Élőhely, éghajlat, életmód: mészkő- és dolomit-sziklagyepekben él, elsősorban napos, déli kitettségű lejtőkön. Gyakran rendkívül vékony talajréteggel borított sziklákon telepszik meg. Alacsony termete miatt virágzás nélkül nehezen észrevehető, gyakran más évelők között rejtőzik.
Fenológia
Virágzási ideje február végétől áprilisig tart, csúcsa március–április hónapokra esik.
Kultúrában tartás
Megfelelő körülmények között sziklakerti növényként nevelhető, különösen mészkőalapú, jó vízáteresztő talajban.
Napfényigényes faj, ezért déli fekvésű, napsütötte hely ideális számára. Kiváló drenázs szükséges, mivel természetes élőhelyén is gyors vízelvezetésű talajban él.
Megjelenése némileg hasonlíthat egyes pozsgás növényekhez, például kövirózsákhoz, azonban keresztes virágzata és pillás levélszéle egyértelműen megkülönbözteti azoktól.
Magyarországon védett növény, ezért természetes élőhelyéről történő begyűjtése tilos.
Taxonómia és rendszertan
A fajt Rochel Antal írta le 1810-ben.
Egy dél-balkáni elterjedésű formáját később önálló alfajként írták le:
- Draba lasiocarpa subsp. dolichostyla (1986)
Egyéb
A faj leírója, Rochel Antal (1770–1847) orvos és botanikus volt, aki jelentős szerepet játszott a történelmi Magyarország flórájának kutatásában. A bánsági flóra egyik első feldolgozójaként több növényföldrajzi művet publikált. Nevét a Tátrában található Rochel-csúcs is őrzi.
Szerzők
- Szöveg és kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta és kiegészítette: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 243. kártya