Leuchtenbergia principis

Leuchtenbergia principis
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Ferocactinae
Nemzetség	Leuchtenbergia
Faj	Leuchtenbergia principis

Tudományos név

• Leuchtenbergia principis Hook. in Bot. Mag. 74: t. 4393. 1848 sec. Vázquez-Sánchez & al. 2013
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév Leuchtenbergia Eugene de Beauharnais Leuchtenberg herceg tiszteletére lett adva, aki Bonaparte Napóleon mostohafia volt, és jelentős növénykedvelő hírében állt.
• A fajnév principis latin szó, jelentése „a legelőkelőbb”, „hercegi”.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: a forrás nem közli
• Első leírása: Curtis’s Botanical Magazine 74: tábla 4393. 1848.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: W. J. Hooker

A(z) Leuchtenbergia principis szinonimái

• Nincsenek szinonimák.

Fotó: Papp László

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magányos, ritkán több hajtású növény. Fiatalon alacsony termetű (20–35 cm), idős példányai akár 70 cm magasak és 30–35 cm átmérőjűek is lehetnek. Az öreg növények alacsony, hengeres, érdes törzset fejlesztenek. Gyökérzete erőteljes, vastag gyökerekből áll.

Szemölcsök

A hajtást a központi törzsből kiinduló, 10–12 cm hosszú, 1,5–2 cm vastag, háromszögletű, prizmaszerű, csavartan lefutó szemölcsök alkotják. Bordák nincsenek. A szemölcsök vastag bőrszövettel fedettek, szürkészöld vagy hamvas kékeszöld színűek, csúcsuk gyakran vörösesre színeződik. Idős korban a szemölcsök vége elszáradhat és letöredezhet, ezért a növény megjelenése némileg egyes Agave-fajokra emlékeztethet.

Fotó: Elhart Zsolt

Axillák

Axillák nem fejlettek, a szemölcsök csúcsán található areolák a fiatal korban gyapjasak.

Areolák

A szemölcsök csúcsán találhatók, kezdetben fehéres, szürkés gyapjú borítja őket, amely később lekopaszodik.

Tövisek

• Középtövis: 1–2 darab, erőteljes, akár 15 cm hosszú, lapított, rugalmas, a peremtövisekhez hasonló szerkezetű
• Peremtövis: 5–15 darab, lapított, papírszerű, tövüknél szélesek, kezdetben sárgásak, később szürkés-sárgák, 5–7 cm hosszúak, gyakran kuszán állnak

Generatív test

Fotó: Jokhel Csaba

Virág

A fiatal szemölcsök areoláinak szélén fejlődik. Nappal nyílik és több napon keresztül nyitva maradhat. Tölcsér alakú, 8–10 cm hosszú és 6–10 cm átmérőjű.

• Lepellevelek: a külsők zöldesek barnás-vörös középsávval, a belsők világos vagy középsárgák, selymes fényűek
• Ivarlevelek:
  • porzószál barnás
  • portok sárga
  • bibeszál sárga
  • bibe sárga

• A magház pikkelyes.

Termés

Ovális vagy megnyúlt ovális alakú, 2–4 cm hosszú. A pikkelyes termésfal és a virágcső sokáig zöld marad, majd a magok beérésekor kezd száradni. A termés az alapjánál válik le a szemölcsről.

• Magja: nagy, kb. 2,4 × 2 mm méretű, fekete vagy barna, szélesen ovális, sapka alakú.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó északi és középső részén, a Chihuahua-sivatag területén; Coahuila, San Luis Potosí, Guanajuato, Zacatecas és Hidalgo államokban.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: kb. 1900 m tengerszint feletti magasságig fordul elő. Leggyakrabban mészkő alapkőzeten kialakult talajokon él, gyér növényzet között, gyakran más növények – például Agave lechuguilla vagy kisebb Yucca-fajok – tövében, fűcsomók közelében.

Kultúrában tartás

Fény- és különösen hőigényes faj. Hosszú töviseit és virágait leginkább 30 °C feletti hőmérsékleten fejleszti, ezért üvegházban célszerű a legmelegebb helyen tartani. Bár természetes élőhelyén gyakran mészkövön nő, kultúrában jól fejlődik enyhén savanyú (kb. pH 6,5), jó vízáteresztő talajban is.

A nagy gyökérzet miatt mély cserépbe és nagyobb talajtérfogatba érdemes ültetni. Vegetációs időszakban kéthetente öntözhető, a két öntözés között a talaj száradjon ki. Magról viszonylag könnyen szaporítható, saját gyökerén jól fejlődik és általában 6–10 év alatt válik virágképessé. Oltása nem ajánlott, mert jellegzetes alakját elveszíti.

Nyugalmi időszakban teljesen szárazon teleltessük 2–10 °C között; rövid ideig tartó fagyokat is elviselhet. A szemölcsök is legyökereztethetők és új növényekké fejlődhetnek.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Hosszú, lapított, papírszerű tövisei és rendkívül hosszú, prizmaszerű szemölcsei alapján könnyen felismerhető. Megjelenése távolról egyes Agave-fajokra emlékeztethet.

Taxonómia és filogenetika

Monotipikus nemzetség, tehát egyetlen fajból áll. Molekuláris vizsgálatok szerint rokonságot mutat többek között a Ferocactus nemzetség fajaival, amelyekkel hibridizálódhat, valamint közelebbi rokonságban áll az Obregonia nemzetséggel.

Egyéb

A növény tövisrendszere gyakran hasonlóvá teszi a fűcsomókhoz, ezért mimikri növénynek is tekinthető. A XIX. század végén már ismert volt főúri növénygyűjteményekben, később ritkábbá vált, majd a XX. század második felében ismét elterjedt a gyűjtők körében. Korábban veszélyeztetettnek tartották, de a mesterséges szaporítások miatt a CITES I. kategóriájából a II. kategóriába került.

Szerzők

• Szöveg: Papp László
• Kép: Papp László; Elhart Zsolt
• Lektorálta: –

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgáslexikon 5. kártya