„Kategória:Deamia” változatai közötti eltérés

Selenicereus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Hylocereinae
Nemzetség	Selenicereus

Deamia Britton & Rose, Cactaceae
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Selenicereus
Rendszertani besorolás
Faj	Deamia Britton & Rose, Cactaceae

A Deamia nemzetségnevet Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose hozta létre, a nevet Charles Clemon Deam (1865–1953) amerikai botanikus, Indiana állam első erdőmérnöke tiszteletére adták, aki kiterjedt növénygyűjtéseket végzett Közép-Amerikában és Mexikóban, hozzájárulva a kaktuszfélék megismeréséhez.

• Deamia testudo (Karw. ex Zucc.) Britton & Rose
• Első leírása: Britton & Rose, Cactaceae 2: 212. 1920.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A nemzetség leírói Britton & Rose (1920).

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Deamia

Kapaszkodó, kúszó vagy lecsüngő növények, amelyek gyakran epifiton vagy litofiton életmódot folytatnak. A szár fásodó, szegmentált, a hajtások többnyire 3-4 vagy több szárnyas bordával rendelkeznek, felületükön sűrűn helyezkednek el az areolák. A kapaszkodást léggyökérzet (léggyökerek) segíti. A halvány, filces areolákból számos sárgás vagy barna, vékony tövisek (perem- és középtövisek vegyesen) fejlődnek.

A virág rendkívül nagy, tölcsér alakú, éjszakai virágzású, többnyire fehér szirmokkal. A virágcső külső felszínét pikkelyek és gyapjúszőrök vagy sörteszerű tövisek borítják.

• Takarólevelek: A külső lepellevél zöldes vagy vöröses árnyalatú, a belső lepellevél tiszta fehér, széles, kiterülő sziromlevélszerű pártát alkotva.
• Ivarlevelek: Számos sárgás porzószálak alkotják a porzótömeget, a sárga portokok a belső lepel levelek magasságában állnak; a termő alsó állású, hosszú bibeszál végén sokágú bibe található.

Gömbölyded vagy ovális, éretten gyakran pirosas vagy színes bogyótermés, amelynek felületén sörték vagy tövisek maradványai láthatók.

• Magja: Kicsi, sötétbarna vagy fekete, fényes felületű.

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, Közép-Amerika, Kolumbia.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Trópusi esőerdőkben, lombhullató erdőkben élnek, fák törzsén és sziklafalakon kapaszkodó epifiton és litofiton kaktuszok.

Melegigényes, fagyérzékeny növények. A termesztés során jó vízáteresztő, humuszban gazdag talajt és a közvetlen, perzselő napfénytől védett, félárnyékos elhelyezést igényelnek. Magas páratartalmat és a növekedési időszakban rendszeres öntözést, télen mérsékelt szárazságot kívánnak.

A Deamia egy hálózatos, kúszó növekedésű, erdei szukkulens nemzetség, amely morfológiailag a nagyméretű, éjszaka nyíló virágairól és erőteljes kapaszkodó hajtásrendszeréről ismerhető fel.

A nemzetséget Natalia Korotkova és munkatársai állították vissza jogaiba 2017-ben (Korotkova et al. 2017). Molekuláris filogenetikai kutatások kimutatták, hogy a korábban a Strophocactus nemzetségbe sorolt Strophocactus testudo (mely a Deamia testudo típusfajon alapul) és a Strophocactus chontalensis egy magasan támogatott kládot alkotnak (1 PP, 98% MLBS, 99% JK). Ez a klád a Pachycereinae szubtribusz testvércsoportja (sister group), és nincs közeli rokonságban a Strophocactus nemzetség típusfajával. [Korotkova (2021)]. A 2025-ös Vos és mtsai kutatási eredménye ezt felülírták.

A modern nukleáris genomikai vizsgálatok (Angiosperms353 markerkészlet) megerősítették, hogy a korábban önállóként kezelt Deamia nemzetség nem tartható fenn önálló taxonként.

• Rendszertani státusz: a Selenicereus nemzetség alatti szinonima lett.
• A vizsgált faj új nómenklatúrája: Selenicereus-Deamia testudo (korábban Deamia testudo).

A tanulmány által javasolt teljesen átdolgozott osztályozás szerint a korábbi Deamia (ma Selenicereus) tagjai a Cactoideae alcsaládon belül az alábbi tribuszba és szubtribuszba tartoznak:

A tribuszon belül négy jól elkülöníthető kládot (szubtribuszt) azonosítottak. A törzsfejlődési fa bazális részén egy morfológiailag jellemezhető, de parafiletikus csoport (*Corryocactinae) található, amelyet három monofiletikus szubtribusz követ.

A Selenicereus testudo (korábban Deamia testudo) közvetlenül ebben a monofiletikus szubtribuszban helyezkedik el.

• Közvetlen rokon nemzetségek a szubtribuszban: Acanthocereus, Aporocactus, Disocactus, Epiphyllum, Hylocereus, Kimnachia, Pseudorhipsalis, Selenicereus, Weberocereus.
• Közeli klád-kapcsolat: A törzsfejlődési fán a Selenicereus-Deamia testudo a Weberocereus-Werckleocereus tonduzii és az Epiphyllum phyllanthus ágakkal mutat közvetlen filogenetikai rokonságot a Hylocereinae kládon belül.

Megjegyzés
A Cactaceae checklist-ben a következő karakterek a növénytani nomenklatúra szinonimáihoz kapcsolódó jelentéssel bírnak:

• „≡” (háromvonalas egyenlőségjel): ez a jel a nomenklaturális szinonimát jelöli. Azt jelenti, hogy a két név ugyanarra a típuspéldányra (type specimen) vonatkozik, azaz formálisan ugyanaz a név, csak át lett sorolva egy másik nemzetségbe vagy más rangra.
• „=” (egyenlőségjel): ez a jel egy taxonómiai szinonimát jelöl. Azt jelenti, hogy a két név külön típuspéldányhoz tartozik, de a jelenlegi taxonómiai értelmezés szerint ugyanazt a fajt vagy taxont képviselik.
• A „–” (kötőjel) azt jelzi, hogy az adott név „excluded” vagy „unplaced” státuszú:
  • nem fogadják el érvényes névként,
  • nem lehet egyértelműen besorolni,
  • bizonytalan eredetű,
  • vagy nem tartozik a családba.

Forrás: A Cactaceae checklist a https://caryophyllales.org/ 2021-es kiadásakori adatokat tartalmazza.

• Korotkova & al. (2021): Synthesis of Cactaceae. Willdenowia 51
• Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes