„Kategória:Pterocactus” változatai közötti eltérés
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 14. sor: | 14. sor: | ||
<span id="típuspéldány"></span> | <span id="típuspéldány"></span> | ||
=== Típuspéldány === | |||
''Pterocactus kuntzei'' K.Schum. | |||
'''Első leírása:''' Schumann, 1897. | '''Első leírása:''' Schumann, 1897. | ||
<span id="alaktani-morfológiai-jellemzők"></span> | <span id="alaktani-morfológiai-jellemzők"></span> | ||
== Alaktani, morfológiai jellemzők == | == Alaktani, morfológiai jellemzők == | ||
A lap 2025. december 7., 00:16-kori változata
Tudományos név
Pterocactus K.Schum. in Monatsschr. Kakteenk. 7: 6. 1897. Sec. Hunt (2016)
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév jelentése: szárnyas kaktusz, amely a nemzetségre jellemző szárnyas magvakra utal.
Típuspéldány
Pterocactus kuntzei K.Schum.
Első leírása: Schumann, 1897.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Geofita törpe növények nemzetsége, nagy gumós gyökerekkel.
A szárak szegmentáltak, gömbölyűek vagy hengeresek, könnyen törnek és gyökeresednek, gyakran szemölcsösek (papillose), és a száraz évszakban gyakran eltűnnek.
A levelek aprók, hamar lehullók.
Szemölcsök
A szárak gyakran szemölcsösek (papillose).
Areolák
Az areolákon a fajtól függően lehetnek tövisek és glochidiák is, vagy hiányozhatnak.
Tövisek
- Tövisek: A tövisek finoman tűszerűek ('aciculate) vagy ár alakúak (subulate), görbültek, néha papírszerűek (papery).
Generatív test
Virág
- A virágok nappaliak (diurnálisak), önmeddők, közvetlenül a szárvégekből bújnak elő.
- Színük sárga és vöröses vagy vörösesbarna között változik.
- A perikarpelluma enyhén szemölcsös (tuberculate) és finom töviseket visel.
- A beporzást hártyásszárnyúak (hymenoptera) végzik.
- A porzószálak érintésre érzékenyek.
Termés
A termések szárazak, tokszerűek, oldalról nyílók, és sűrűn tövisekkel borítottak.
- Magja: A magok nagyok, halványsárgák vagy világosbarnák, többé-kevésbé kör alakúak, tipikusan papírszerű szárnyas hártyával rendelkeznek.
Könnyűek, a szél általi terjedéshez (anemophiliay) alkalmazkodtak.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: A nemzetség lényegében Patagóniától Észak-Argentínáig nő. Populációkat fedeztek fel Dél-Chilében (Kiesling 2002) is.
- Argentína: Buenos Aires, Catamarca, Chubut, Cordoba, Jujuy, La Pampa, La Rioja, Mendoza, Neuquen, Rio Negro, Salta, San Juan, Santa Cruz, Tucuman.
- Chile: Aisen.
Élőhely: Kisebb kolóniákban nőnek homokos vagy agyagos talajokon, néha sós síkságokon, enyhe lejtőkön, továbbá sziklás talajokon is, a tengerparthoz közel.
- Éghajlati tényezők: Egyes régiókban a Pterocactus erős fagyokat is képes elviselni.
- Növénytársulás, életmód: Tengerszint feletti magasság: Gyakorlatilag a tengerszinttől (P. valentinii) akár 3050 m-es magasságig (P. megliolii).
Egyéb
Eredeti endemizmus: A nemzetséget eredetileg Argentína endemikusának tartották.
Szerzők és forrás
A(z) „Pterocactus” kategóriába tartozó lapok
A kategóriában csak a következő lap található.