Ugrás a tartalomhoz

Pterocactus gonjianii

Innen: MKOE wiki
Pterocactus gonjianii

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Opuntioideae
Nemzetség-
csoport
Pterocacteae
Nemzetség Pterocactus
Faj Pterocactus gonjianii
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Pterocactus gonjianii R.Kiesling in Cact. Succ. J. Gr. Brit. 44(3): 55. 1982 sec. Hunt 2016
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév a görög „pteron” = szárny és a latin „cactus” szavakból származik, a magok széles, hártyás szegélyére utal.
  • A fajnév Barkev Gonjian örmény származású kaktuszgyűjtő és növénykutató nevét őrzi, aki hosszú éveken át tanulmányozta és termesztette a fajt.

Típuspéldány

  • Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Argentína, San Juan tartomány, Iglesia megye, Quebrada del Agua Negra felé vezető út, kb. 2000 m tengerszint feletti magasság, 1971 január, Kiesling 307 (LP).
  • Első leírása: Roberto Kiesling: Cactaceae and Succulent Journal of Great Britain 41(2): 55. 1979.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Roberto Kiesling 1979.
Fotó: Lukoczki Zoltán

A(z) Pterocactus gonjianii szinonimái

  • Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Gyökérzet

Erős, gumós gyökérrel rendelkezik, amely akár 15 cm hosszú és 6 cm átmérőjű is lehet.

Hajtás, szár

Párnás növekedésű faj. Föld alatti hajtásai 2–7 cm hosszúak, krémszínűek, kevés, alig feltűnő areolával, a talajszint közelében elágazók. A föld feletti hajtások hengeresek, többnyire nem ízekre tagoltak, 5–10 cm hosszúak és 1–1,5 cm vastagok. Színük ibolyáslila.

Szemölcsök

A szemölcsök erősen kiemelkedők, rombusz alakúak, kb. 4–6 mm hosszúak és szélesek, 1–2 mm magasak, körülöttük jól látható barázda található.

Areolák

Az areolák a szemölcsök csúcsán helyezkednek el, kör alakúak, kb. 2 mm átmérőjűek, bőséges fehér gyapjúval fedettek.

Tövisek

  • Középtövis: nincs elkülönülő középtövis.
  • Peremtövis: 6–10 db, 3–4 mm hosszú, áttetsző vagy világosbarnás színű.

A glochidiumok számosak, kb. 2 mm hosszúak, az areola felső részén helyezkednek el.

Generatív test

Virág

  • Lepellevelek: a virágok a hajtások csúcsán fejlődnek, magányosan, ülők, tányérszerűen szétterülők, 4–5 cm átmérőjűek. A külső lepellevelek barnás szegélyű krémszínűek, a belsők krémszínűek vagy sárgák, szélesen spatulaszerűek, kb. 2,5 cm hosszúak és 1,5 cm szélesek, szélük enyhén fogazott.
  • Ivarlevelek: a bibeszál hengeres, kb. 1,5 cm hosszú és 2 mm vastag, krémszínű. A bibe 5 ágú, zöld vagy bíbor színű, papillás felszínű.

Termés

Termése száraz, harántirányban felnyíló, a hajtásoknál kissé szélesebb, kb. 2,5 cm hosszú és 2 cm átmérőjű. A termésen az areolák és tövisek hasonlóak a vegetatív hajtásokéhoz.

  • Magja: számos, széles, szabályos szárnnyal rendelkező magot fejleszt. A magok teljes átmérője 5–10 mm, a magtest kb. 4–5 mm széles és 2 mm vastag.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Argentína, San Juan tartomány, Iglesia megye.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1500–2500 méteres tengerszint feletti magasságban él, magashegyi völgyek sík vagy enyhén lejtős területein. A talaj homokos vagy köves, kavicsokkal borított. Élőhelyén együtt fordul elő a Pterocactus reticulatus fajjal.

Kultúrában tartás

Ásványi anyagokban gazdag, kiváló vízáteresztő képességű talajt igényel. Napos vagy enyhén árnyékos helyen fejlődik megfelelően. A növekedési időszakban mérsékelt öntözést kíván, télen teljesen szárazon tartandó. Gumós gyökere miatt mélyebb edény használata ajánlott. A hideget viszonylag jól tűri, ha a közeg száraz.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Legközelebbi rokona a Pterocactus reticulatus, amelyhez hasonló szárszíne és szemölcsezettsége miatt sokáig sorolták. Attól azonban jól elkülöníthető hengeresebb hajtásai, eltérő tövisképlete, hosszú és számos glochidiuma, virágszíne, valamint csúcsi állású termése alapján. A Pterocactus kuntzei fajtól a szemölcsök alakjában, a tövisek számában és elrendezésében, valamint nagyobb virágaiban különbözik.

Taxonómia és filogenetika

A faj a Pterocactus nemzetség tagja, amelyet gumós gyökérzet, glochidiumok és szárnyas magok jellemeznek. Roberto Kiesling hosszabb élőhelyi és termesztési megfigyelések után választotta el önálló fajként a Pterocactus reticulatus-tól.

Egyéb

A faj leírását Roberto Kiesling Barkev Gonjian tiszteletére készítette, aki éveken keresztül gyűjtötte és termesztette a növényt, valamint értékes élőhelyi információkkal segítette a kutatást. A két faj élőhelyén ritkán átmeneti alakok is előfordulnak, amelyek feltehetően hibridek vagy rendellenes példányok.

Szerzők

  • Szöveg:
  • Lektorálta:

Forrás