„Kategória:Uebelmannia” változatai közötti eltérés
Visszavontam Jokhel Csaba (vita) szerkesztését (oldid: 3201) Címke: Visszavonás |
Visszavontam Jokhel Csaba (vita) szerkesztését (oldid: 3206) Címke: Visszavonás |
||
| 44. sor: | 44. sor: | ||
==== Szemölcsök ==== | ==== Szemölcsök ==== | ||
Egyes taxonoknál a bordákon '''szemölcsszerű dudorok''' képződnek. | Egyes taxonoknál a bordákon '''szemölcsszerű dudorok'''képződnek. | ||
<span id="areolák"></span> | <span id="areolák"></span> | ||
==== Areolák ==== | ==== Areolák ==== | ||
A lap 2025. december 7., 09:45-kori változata
Tudományos név
Uebelmannia Buining 1967
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
Az Uebelmannia nemzetségnév Werner J. Uebelmann, svájci kaktuszgyűjtő és kereskedő tiszteletére született.
Típuspéldány
- Uebelmannia pectinifera Buining 1967
Első leírása: Buining, 1967.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Kemény szárú, kis számú fajt tartalmazó nemzetség. A szár magános, fiatalon gömbölyű, később megnyúlt, akár hengeres, kifejlett korban (5)30–100 cmmagas és 6–17 cmszéles lehet.
A növények színe a hamvasszürkétőla feketésvörösigváltozhat. 15–40 függőleges bordajellemző, amelyek idős korban sem hajlanak torzulásra. A bordák élesek, vagy egyes taxonoknál szemölcsszerű dudorokjelennek meg rajtuk.
Az areolák erősen gyapjasak, tövisesek; a virágzó areola dúsan gyapjas. A tövisek fajonként karakterisztikusak: mereven elállók, lefelé ívelők, vagy a szárra simulók.
Az epidermisz lehet sima, dudoros, érdes, néha viaszos redőkkelborított. A sejtek a bőrszövet alatt gumiszerű nedvveltelítettek.
Szemölcsök
Egyes taxonoknál a bordákon szemölcsszerű dudorokképződnek.
Areolák
Az areolák erősen gyapjasak, virágzáskor még dúsabban szőrözöttek.
Tövisek
A tövisek fajonként eltérően fésűszerűen elállók, lefelé ívelőkvagy meggörbülve simulóka bordákra.
Generatív test
Virág
- A virágok csúcsi állásúak, rövid tölcsér alakúak, kicsik.
- Színük fajonként változó sárga árnyalatú.
- Nappal nyílnak, illatuk nem érzékelhető.
- A virágcső és a termés pikkelyei tövisben végződnek.
Termés
A termések formája a gömbölyűtőla hengeresigváltozik. Színük csíkosan vörös, felül gyapjas, felületük fényes, vékony falú, húsos, éréskor széteső, kevés magot tartalmaznak.
- Mag:* A mag gömbölyű, tojásdad, körtevagy sapka alakú, mérete 1,3–2,1 × 0,8–1,7 mm.
Színe barna, vörösesbarna, feketésbarna; felülete ráncos, laposvagy lapítottan boltozatos.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: A nemzetség Kelet-Brazíliában, főként Minas Geraisállam területén őshonos.
- Élőhely:
- A *pectinifera* csoport tagjai Diamantinakörnyékén, a Serra do Espinhaçoterületén, 1000–1200 mmagasságban élnek, humusszal feltöltődött sziklák hézagaiban, sziklarepedésekben.
- A *gummifera* forma tagjai Itamarandibától délre, fehér kvarchomokbanélnek, ahol a gyökerek mélyen elágaznak a hűvös és nyirkos talajban.
- Éghajlati tényezők: A sötét sziklák nappali felmelegedése és éjszakai hőleadása segíti a túlélést.
- Növénytársulás, életmód: Száraz szavannák, kőzethasadékok, kvarchomokos területek.
Egyéb
Szinonima: *Parodia*
Történeti háttér: A nemzetséget Buining írta le 1967-ben. A nemzetség korábbi eleme, a *Parodia gummifera*, 1938-ban került elő először. Horst számos felfedezése (6 taxonból 5) hozzájárult az *Uebelmannia* csoport kialakításához.
Megjegyzés: 1995-ben Braun és Esteveskét alnemzetségre osztotta:
- Uebelmannia subgen. Uebelmannia* és
- Uebelmannia subgen. Leopoldohorstia*.
Ezt eltérő morfológiai jegyek és élőhelyi különbségek indokolták.
Gondozás: Nyáron napos, párás környezetet igényel. Talaj: savas, kavicsos, kevés humusszal. Tél: 8–10 °C, száraz tartás. Szaporítás: magvetéssel.
Szerzők és forrás
- Forrás: A megadott szöveg alapján készült.
A(z) „Uebelmannia” kategóriába tartozó lapok
A kategóriában csak a következő lap található.