„Kategória:Frailea” változatai közötti eltérés

• Frailea Britton & Rose 1920
• A tudományos név státusza: érvényes
• Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)

A nemzetségnév Manuel Fraile spanyol botanikusról kapta a nevét (1850-?), aki az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának kaktuszgyűjteményéért felelt a XIX. század végén. A név jelentése: „Fraile-féle cereus” (cereus: viaszos gyertyaszerű növény, kaktusz).

A Frailea egy kis termetű (dwarf) kaktusznemzetség, amely magányosan vagy csoportosan (clumping) nő, lapított vagy röviden megnyúlt, alacsony szárú, gömb alakú (globose) növényekkel. A bordák és a tuberkulumok (szarvszerű dudorok) kismértékben fejlettek, de jól láthatóak. A tövisek aprók, finoman tűszerűek (aciculárisak), esetenként hiányosak.

• Szárak: kisméretű, gömbös vagy rövid hengeralakú, ritkán 5 cm átmérőnél nagyobb. Bordák száma változó, egyenes vagy hullámos.
• Tüskék: kis méretűek, gyengék, gyakran hiányoznak, nem jelentősek a kéz számára.

• Virágok: napközben nyíló (diurnal), önbeporzó (cleistogám) vagy rovarok által keresztezett porzású (bees – méhek), mindig sárga, a szárak csúcsán jelennek meg. A virágtubus (florális cső) gyapjas és szőrös.
• Termés: virágmaradványokkal tartós, vékony falú, szabálytalanul nyíló (dehiscent) vagy záródó (indehiscent), magvakkal teli.
• Magvak: fényes, sisak alakú vagy ovális, barna vagy sötétbarnás, finoman papillózus (apró dudorokkal borított), méretük fajonként változó, víz által terjesztett (hydrochory).

Dél-Amerika középső és déli része:

• Argentína: Corrientes, Entre Rios, Misiones, Santa Fe
• Bolívia: Santa Cruz, Tarija
• Brazília: Mato Grosso do Sul, Rio Grande do Sul
• Paraguay: Alto Paraguay, Asuncion D.C., Boqueron, Concepcion, Cordillera, Guaira, Itapua, Misiones, Paraguari
• Uruguay: Artigas, Cerro Largo, Colonia, Durazno, Flores, Florida, Lavalleja, Maldonado, Paysandu, Rivera, Rocha, Salto, Soriano, Tacuarembo, Treinta y Tres
• Brazíliában és Kolumbiában (Dagua) bizonytalan előfordulás

A Frailea nemzetség széles elterjedésű, gyakran cserjék árnyékában, füvek között, de napos helyeken is előfordul, síkságokon, köves vagy homokos talajokon, kavicsokon, sziklás kiemelkedéseken, finom homokos zsebekben, mohák és zuzmók között, néha gombákkal együtt (F. cataphracta). A növények hajlamosak a talajba süllyedni és a száraz időszak alatt szinte teljesen eltűnni.

A Frailea fajok vadon élő státusza bizonytalan. Az élőhelyek pusztulása és a legeltetés több fajt veszélyeztet, amelyek elterjedési területe korlátozott lehet. A virágok gyakran nem nyílnak ki láthatóan (kleisztogámia), mégis termés képződik, és a magok a növény körül csíráznak indulnak, így a magoncok megjelenése meglepetésszerűvé válik a gyűjtő számára.

A Frailea nemzetséget 1922-ben Britton és Rose állította fel. Sokáig a Notocacteae tribuszba sorolták őket, közeli rokonságban a Parodia (korábban Notocactus) és a Wigginsia nemzetségekkel.

• Törpeség: A legtöbb faj kifejlett állapotban is csak néhány centiméteres.
• Kleisztogámia: Ez a legfontosabb taxonómiai bélyegük. A virágok gyakran ki sem nyílnak, hanem zárt állapotban, önmegtermékenyítéssel hoznak magot. Ez megnehezíti a fajok elkülönítését a morfológia alapján, mivel a genetikai izoláció rendkívül magas az egyes populációk között.
• Rövid életciklus: Sok kaktusszal ellentétben viszonylag rövid ideig (10-15 évig) élnek, de gyorsan ivarérettek lesznek.

A modern molekuláris biológiai vizsgálatok (DNS-szekvenálás) alaposan átrendezték a Frailea helyét a kaktuszok családfáján.

Bár korábban a Notocacteae tribuszba sorolták, a legfrissebb filogenetikai kutatások (például Nyffeler és Eggli munkássága) rávilágítottak, hogy a Frailea egy monofiletikus (egy közös őstől származó) csoport, de evolúciósan távolabb áll a klasszikus Notocactus fajoktól, mint azt hitték.

• A filogenetikai fák alapján a Frailea a Cactoideae alcsaládon belül helyezkedik el.
• Egyes kutatások szerint a Frailea egyfajta “testvércsoportot” alkot a Blossfeldia nemzetséggel, amely szintén extrém módon redukált morfológiájú kaktusz.
• A DNS-vizsgálatok megerősítették, hogy a nemzetség belső tagozódása rendkívül komplex a nagyfokú endemizmus (helyi elszigeteltség) miatt.

A Frailea taxonómiájában két iskola csap össze:

1. Splitterek (szétválasztók): Minden apró morfológiai eltérést (tövisezettség, szín) külön fajként írnak le. Emiatt régebben akár 40-50 fajról is beszéltek.
2. Lumperek (összevonók): A modern rendszerek (mint az International Cactaceae Systematics Group) jelentősen lecsökkentették a fajok számát, sok korábbi fajt csak alfajként vagy variánsként ismernek el. Jelenleg kb. 15-20 elismert fajt tartanak számon.

• Frailea castanea (talán a legikonikusabb, lapított gömb alakú faj)
• Frailea pumila (széles körben elterjedt, változékony fajkomplexum)
• Frailea gracillima (oszloposabb növekedésű típus)

A filogenetikai kutatások rávilágítottak egy érdekes evolúciós irányra: a Frailea a “menekülő” stratégiát választotta. Mivel apró termetük miatt a fűfélék és egyéb növények könnyen elnyomják őket, a gyors generációváltással és a kleisztogámiával (biztos magprodukció beporzók nélkül is) válaszoltak a környezeti kihívásokra. Ez a genetikai sodródás (genetic drift) miatt rengeteg lokális változat kialakulásához vezetett, ami a rendszertanászok “rémálmává” teszi a nemzetséget.

• Szerkesztette: Jokhel Csaba
• Forrás:
  • https://cactiguide.com/cactus/?genus=Frailea
  • https://powo.science.kew.org
  • https://thelastcactusclassification.top/category/frailea/
  • Hunt, D. et al. (2006): The New Cactus Lexicon
  • Nyffeler, R. & Eggli, U. (2010): A farewell to fragmented taxa
  • Taylor, N. P. (1989): Revision of Frailea
  • Prestlé, K. H. (1997): Die Gattung Frailea