Frailea pumila

Frailea pumila
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Fraileeae
Nemzetség	Frailea
Faj	Frailea pumila

Tudományos név

Frailea pumila (Lem.) Britton & Rose, Cactaceae 3: 209–210, f. 223. 1922 sec. Hunt 2006
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Manuel Fraile (1850–?) spanyol származású amerikai kertészeti szakember nevét őrzi, aki az USA Mezőgazdasági Intézetének kaktuszgyűjteményét gondozta; a nemzetség a Cactaceae családba tartozó Frailea csoport tagja.
A fajnév a latin pumilus (= apró, törpe) szóból származik, utalva a növény kis termetére.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: nem ismert pontosan
Első leírása: Frailea pumila – Cactearum Aliquot Novarum ac Insuetarum in Horto Monvilliano 21 (1838)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton & Joseph Nelson Rose (1922)

A(z) Frailea pumila szinonimái

≡ Echinocactus pumilus, ≡ Astrophytum pumilum
= Echinocactus knippelianus, ≡ Frailea knippeliana, ≡ Astrophytum knippelianum
= Echinocactus colombianus, ≡ Frailea colombiana, ≡ Frailea pumila subsp. colombiana
= Frailea carminifilamentosa, ≡ Astrophytum carminifilamentosum
= Frailea carminifilamentosa var. winkelmanniana
= Frailea hlineckyana, ≡ Frailea pumila subsp. hlineckiana
= Frailea jajoiana, ≡ Frailea pumila subsp. jajoiana
= Frailea albiareolata, ≡ Frailea pumila subsp. albiareolata, ≡ Astrophytum albiareolatum
= Frailea deminuta, ≡ Frailea pumila subsp. deminuta, ≡ Astrophytum deminutum
= Frailea pumila var. maior, ≡ Frailea pumila subsp. maior
= Astrophytum chrysacanthum
− Frailea chrysacantha

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Tőben sarjadó, csoportképző növény. Hajtásai lapított gömb alakúak, csúcsuk lapos és középen bemélyedt. Átmérőjük elérheti az 5 cm-t, magasságuk kb. 2 cm. Színük mélyzöld, gyakran vöröses árnyalattal.

Szemölcsök

A bordák változó mértékben szemölcsökre tagoltak.

Areolák

Aprók, közel kör alakúak.

Tövisek

Középtövis: 1–2, ritkán 3 darab, felálló.
Peremtövis: 9–14 darab, sörteszerűen vékony, 1–5 mm hosszú, többnyire a hajtásra simul.

Színük sárgásbarna; a közép- és peremtövisek elkülönítése nem mindig egyértelmű.

Generatív test

Virág

Kb. 2 cm hosszú, sárga színű.

Lepellevelek: egyszerű felépítésűek, sárgák.
Ivarlevelek: porzók sárgák, porzószál alapi része zöldessárga; bibe halványsárga, általában (9–)10 ágú bibefejjel. A virágok gyakran csak meleg (kb. 28 °C feletti) délutánokon nyílnak ki, egyébként kleisztogám módon termékenyülnek.

Termés

Zöld, éréskor megsárgul, majd kiszárad. Felületét hosszú, fehéres gyapjúszőr és sörték borítják.

Magja: fényes barna, sima felszínű, tojásdad alakú.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína (Entre Ríos), Brazília (Rio Grande do Sul), Paraguay (Paraguarí), Uruguay északi részei (Salto, Tacuarembó, Rivera, Artigas).
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: füves puszták sziklakibúvásain, köves talajokon, kavicsos patakmedrekben él. Gyakran időszakos elárasztás éri. Mohák, zuzmók és füvek között, sziklarepedésekben található. 20–300 m tengerszint feletti magasságban fordul elő.

Kultúrában tartás

Porózus, szerves anyagban gazdag talajt igényel. A vegetációs időszakban szűrt napfényen, rendszeres öntözés mellett fejlődik jól, de a talaj csak rövid időre száradjon ki. Virágai meleg nyári délutánokon nyílnak. Télen szárazon, akár 5 °C-on is teleltethető. Magról könnyen szaporítható, de a magok csíraképessége rövid ideig marad meg.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Jellegzetes a lapított hajtásforma, a viszonylag nagy méret a nemzetségen belül, valamint a sörteszerű, rövid tövisek. Hasonlóságot mutat a Frailea schilinzkyana fajjal, de elkülönítésük nem minden esetben egyértelmű.

Taxonómia és filogenetika

A faj rendszertani helyzete stabil, bár egyes szerzők szerint közeli rokonságban áll a Frailea schilinzkyana taxonnal, és elkülönítésük további vizsgálatokat igényel.

Egyéb

A faj természetes élőhelyén időszakos vízborításnak is ki lehet téve, ami a populációk eloszlásában fontos szerepet játszik. Bár több veszélyeztető tényező ismert, nagy egyedszáma és széles elterjedése miatt nem tekinthető veszélyeztetettnek.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 657. kártya