Ugrás a tartalomhoz

„Kategória:Stenocactus” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
1. sor: 1. sor:
<span id="tudományos-név"></span>
{{Speciesbox
|taxon=Stenocactus
}}
== Tudományos név ==
== Tudományos név ==
* ''Stenocactus'' (K. Schumann) A. Berger ex A. W. Hill
** '''A tudományos név státusza:''' érvényes
* ''Echinofossulocactus'' (Lawrence) Lawrence, 1841
** '''A tudományos név státusza:''' szinonima


''Stenocactus'' K.Schum. 1898
=== A név eredete, etimológia ===
 
A ''Stenocactus'' nemzetségnév etimológiája két görög szó összetételéből ered, amelyek pontosan leírják a növények egyik legjellegzetesebb morfológiai tulajdonságát.
 
==== A név összetevői ====
 
* '''steno- (στενός, stenos):''' Görög eredetű előtag, amelynek jelentése '''szűk''', '''keskeny''' vagy '''vékony'''.
* '''cactus (κάντος, kaktos):''' Eredetileg a görög nyelvben egy tüskés bogáncsfélét jelölt, majd Linné óta a kaktuszfélék családjának általános megnevezése.
 
==== Jelentéstartalom ====
 
A név szó szerinti jelentése: '''„keskeny kaktusz”'''. Ez azonban nem a növény teljes testalkatára (ami általában gömbölyded), hanem a kaktusztest felszínén található '''bordákra''' utal.


'''A tudományos név státusza:''' érvényes
A ''Stenocactus'' fajok (korábbi nevükön ''Echinofossulocactus'') legfőbb ismertetőjegye a rendkívül nagy számú, néha akár a százat is meghaladó, papírvékony és hullámos borda. A „steno” jelző tehát ezeknek a bordáknak a különlegesen vékony, lemezszerű felépítését emeli ki, amely megkülönbözteti őket a többi kaktusznemzetség vastagabb, húsosabb bordázatától.


'''Rendszertani besorolás:''' Kaktuszfélék (Cactaceae)
==== Névtani háttér ====


<span id="a-név-eredete-etimológia"></span>
A nevet eredetileg '''Karl Moritz Schumann''' vezette be alnemzetségként (''Echinocactus'' subg. ''Stenocactus'') 1898-ban, majd később '''Alwin Berger''' emelte nemzetségi rangra. Bár sokáig az ''Echinofossulocactus'' név volt használatban, a modern botanikai nevezéktan a rövidebb, görög gyökerű ''Stenocactus'' nevet tekinti érvényesnek.
=== A név eredete, etimológia ===
 
A szinonima elnevezés a görög ''echinos'' (sündisznó vagy tengeri sün) és a latin ''fossula'' (kis árok, barázda) szavak összetételéből származik, utalva a nemzetség tövises jellegére, valamint a rendkívül sűrűn barázdált bordákra.
 
=== Típusfaj ===
 
* ''Echinofossulocactus coptonogonus'' (Lemaire) Lawrence; gyűjtő: Galeotti, Mexikó, San Luis Potosí, típuspéldány: herbaria Kew (K).
* '''Első leírása:''' George Lawrence írta le a ''Loudon’s Gardener’s Magazine''-ban 1841-ben.
* '''Az aktuális nemzetségbe helyezte:''' George Lawrence, 1841.
 
{{Típusfaj|Echinofossulocactus coptonogonus}}
 
=== Szinonimák ===
* '''''Echinocactus''''' subg. '''''Stenocactus''''' K. Schumann
* '''''Efossulocactus''''' Knuth
* '''''Efossus''''' Orcutt
 
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
 
=== Vegetatív test ===
 
==== Hajtás, szár ====
 
Alacsony növésű, viszonylag kisméretű növények. Alakjuk a belapult gömbtől a rövid oszloposig terjed. Általában magányosak, de néha gyengén sarjadók (''caespitose'').
 
==== Bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek ====
 
A '''bordák''' száma gyakran igen magas (akár 120 is lehet), vékonyak és hullámos lefutásúak. Az '''areolák''' száma kevés, és általában egymástól távol helyezkednek el. A '''tövisek''' két típusra különülnek el: a felső '''tövisek''' vastagabbak, hosszabbak, gyakran tőrszerűek, míg az alsó '''tövisek''' kisebbek és gyakran üvegszerűek (''hyaline'').
 
=== Generatív test ===


A '''nemzetségnév''' a görög ''stenos'' (keskeny, szoros) és ''kaktos'' (kaktusz) szavakból származik, és a nemzetségre jellemző, rendkívül keskeny, sűrűn álló, mélyen barázdált bordákra utal. A név egyben utal a növények „sündisznószerű” megjelenésére és erősen tagolt felszínére.
==== Virág ====


<span id="leírás"></span>
Nappal nyíló (''diurnal''), viszonylag kisméretű virágok, amelyek a szár csúcsán fejlődnek. A virágcső rövid. Színük fehéres, sárga, vagy gyakrabban rózsaszínes-bíbor, illetve lilás-ibolya, gyakran barna vagy lila csíkozással. Megporzásukat rovarok, különösen méhek (például ''Ceratina'' sp.) végzik.
=== Leírás ===


Alacsony termetű, viszonylag kis méretű növények nemzetsége. A növények többnyire magányosak, ritkábban gyengén sarjképzők. '''Testük''' gömbölyded, gyakran lapított, ritkán röviden hengeres. A szár csúcsa többnyire enyhén beesett.
==== Termés ====


A '''bordák''' száma nagy, gyakran rendkívül magas (akár 100–120), keskenyek, finomak és hullámosak, közöttük mély barázdák húzódnak. Az '''areolák''' viszonylag ritkák és többnyire távol állnak egymástól.
A termések viszonylag kicsik, gömbölydedek, pikkelyekkel borítottak, oldal irányban felrepedők (''laterally dehiscent'').


A '''tövisek''' két jól elkülöníthető típusra oszthatók: a felső tövisek vastagabbak, hosszabbak, gyakran tőrszerűek; az alsó tövisek rövidebbek, vékonyabbak, sok esetben hialin (áttetsző) jellegűek. A tövisek színe és hossza fajonként változó.
* '''Magja:''' Alig gömbölyded, feketésbarna, fényes, hálózatos felületű (''reticulate''); a magok terjesztését valószínűleg hangyák végzik (''myrmecophilous'').


A '''virágok''' nappal nyílnak, viszonylag kisméretűek, a hajtáscsúcson jelennek meg. A '''virágcső''' rövid, a lepellevelek fehérek, sárgák, de leggyakrabban rózsaszínes-lilás, bíboros vagy ibolyás árnyalatúak, gyakran sötétebb csíkozással. A beporzást elsősorban rovarok, különösen méhek (pl. ''Ceratina'' spp.) végzik.
== Elterjedés és élőhely ==


A '''termések''' kisméretűek, gömbölydedek, pikkelyes felszínűek, oldalirányban nyílnak fel. A '''magok''' közel gömb alakúak, feketés-barnák, fényesek, hálózatos felszínűek. A magterjedés elsősorban mirmekokóriával (hangyák közvetítésével) történik.
* '''Földrajzi elterjedés:''' '''Mexikó''' (Aguascalientes, Chihuahua, Coahuila, Durango, Guanajuato, Hidalgo, Jalisco, Mexico DF, Nuevo Leon, Oaxaca, Puebla, Queretaro, San Luis Potosi, Tlaxcala, Zacatecas).
* '''Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:''' A nemzetség tagjai többnyire talajszinten nőnek, rejtőzködő életmódot folytatnak, gyakran füvek, bokrok és cserjék árnyékában. Megtalálhatóak hegyvidékeken, köves síkságokon, humuszban gazdag gyepekben az esős évszak idején, valamint sziklás talajokon és mészkősziklák repedéseiben. Gazdag pozsgás flóra (más kaktuszok, ''Bromeliaceae'', ''Agave'' fajok stb.) társaságában élnek 600 és 2800 méter közötti tengerszint feletti magasságban.


<span id="élőhely"></span>
== Kultúrában tartás ==
=== Élőhely ===


A ''Stenocactus'' fajai többnyire talajszinten növekednek, erősen mimetikus megjelenésűek, gyakran füvek, cserjék és bokrok árnyékában rejtőznek. Előfordulnak hegyvidéki területeken, köves fennsíkokon, humuszban viszonylag gazdag gyepekben, valamint sziklás, mészköves aljzaton, sziklahasadékokban. Gyakran társulnak gazdag pozsgás növényzettel, beleértve más kaktuszokat, broméliákat és agávékat. Előfordulási magasságuk jellemzően 600 és 2800 méter között változik tengerszint felett.
A gyűjteményekben kedvelt növények, de lassú növekedésük és speciális igényeik (például a jó vízáteresztő talaj és a megfelelő fényviszonyok) miatt odafigyelést igényelnek.


<span id="elterjedés"></span>
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
=== Elterjedés ===


'''Mexikó:''' Aguascalientes, Chihuahua, Coahuila, Durango, Guanajuato, Hidalgo, Jalisco, México állam, Nuevo León, Oaxaca, Puebla, Querétaro, San Luis Potosí, Tlaxcala, Zacatecas.
Leginkább a ''Ferocactus'' fajokkal téveszthetők össze fiatalkori alakjukban, de az ''Echinofossulocactus'' egyedülálló, rendkívül sűrű és hullámos '''bordái''' egyértelműen elkülönítik minden más nemzetségtől.


<span id="elfogadott-fajok-száma"></span>
== Taxonómia és filogenetika ==
=== Elfogadott fajok száma ===


A Plants of the World Online (POWO) adatbázisa szerint a ''Stenocactus'' nemzetség közel 20 fajt foglal magába.
'''J. M. de Vos és munkatársai''' (2025-ös kutatásukban, ''Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes'') a nemzetséget a ''Cacteae'' tribuszba sorolják. A molekuláris adatok megerősítik közeli rokonságát a ''Ferocactus'' és ''Leuchtenbergia'' kládokkal.


== Szerzők és forrás ==
== Forrás ==


* '''''Forrás:'''''
* http://www.hajek-kaktusy.cz/
** https://thelastcactusclassification.top/category/echinofossulocactus/
* https://caryophyllales.org/
** https://cactiguide.com/cactus/?genus=stenocactus
* https://www.ipni.org/
* https://powo.science.kew.org/
* https://www.biodiversitylibrary.org/


[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Cactaceae]]
[[Kategória:Ferocactinae]]

A lap jelenlegi, 2025. december 29., 20:52-kori változata

Stenocactus
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cacteae
Alnemzetség-
csoport
Ferocactinae
Nemzetség Stenocactus

Tudományos név

  • Stenocactus (K. Schumann) A. Berger ex A. W. Hill
    • A tudományos név státusza: érvényes
  • Echinofossulocactus (Lawrence) Lawrence, 1841
    • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A Stenocactus nemzetségnév etimológiája két görög szó összetételéből ered, amelyek pontosan leírják a növények egyik legjellegzetesebb morfológiai tulajdonságát.

A név összetevői

  • steno- (στενός, stenos): Görög eredetű előtag, amelynek jelentése szűk, keskeny vagy vékony.
  • cactus (κάντος, kaktos): Eredetileg a görög nyelvben egy tüskés bogáncsfélét jelölt, majd Linné óta a kaktuszfélék családjának általános megnevezése.

Jelentéstartalom

A név szó szerinti jelentése: „keskeny kaktusz”. Ez azonban nem a növény teljes testalkatára (ami általában gömbölyded), hanem a kaktusztest felszínén található bordákra utal.

A Stenocactus fajok (korábbi nevükön Echinofossulocactus) legfőbb ismertetőjegye a rendkívül nagy számú, néha akár a százat is meghaladó, papírvékony és hullámos borda. A „steno” jelző tehát ezeknek a bordáknak a különlegesen vékony, lemezszerű felépítését emeli ki, amely megkülönbözteti őket a többi kaktusznemzetség vastagabb, húsosabb bordázatától.

Névtani háttér

A nevet eredetileg Karl Moritz Schumann vezette be alnemzetségként (Echinocactus subg. Stenocactus) 1898-ban, majd később Alwin Berger emelte nemzetségi rangra. Bár sokáig az Echinofossulocactus név volt használatban, a modern botanikai nevezéktan a rövidebb, görög gyökerű Stenocactus nevet tekinti érvényesnek.

A szinonima elnevezés a görög echinos (sündisznó vagy tengeri sün) és a latin fossula (kis árok, barázda) szavak összetételéből származik, utalva a nemzetség tövises jellegére, valamint a rendkívül sűrűn barázdált bordákra.

Típusfaj

  • Echinofossulocactus coptonogonus (Lemaire) Lawrence; gyűjtő: Galeotti, Mexikó, San Luis Potosí, típuspéldány: herbaria Kew (K).
  • Első leírása: George Lawrence írta le a Loudon’s Gardener’s Magazine-ban 1841-ben.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: George Lawrence, 1841.
Echinofossulocactus coptonogonus képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Echinocactus subg. Stenocactus K. Schumann
  • Efossulocactus Knuth
  • Efossus Orcutt

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Alacsony növésű, viszonylag kisméretű növények. Alakjuk a belapult gömbtől a rövid oszloposig terjed. Általában magányosak, de néha gyengén sarjadók (caespitose).

Bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek

A bordák száma gyakran igen magas (akár 120 is lehet), vékonyak és hullámos lefutásúak. Az areolák száma kevés, és általában egymástól távol helyezkednek el. A tövisek két típusra különülnek el: a felső tövisek vastagabbak, hosszabbak, gyakran tőrszerűek, míg az alsó tövisek kisebbek és gyakran üvegszerűek (hyaline).

Generatív test

Virág

Nappal nyíló (diurnal), viszonylag kisméretű virágok, amelyek a szár csúcsán fejlődnek. A virágcső rövid. Színük fehéres, sárga, vagy gyakrabban rózsaszínes-bíbor, illetve lilás-ibolya, gyakran barna vagy lila csíkozással. Megporzásukat rovarok, különösen méhek (például Ceratina sp.) végzik.

Termés

A termések viszonylag kicsik, gömbölydedek, pikkelyekkel borítottak, oldal irányban felrepedők (laterally dehiscent).

  • Magja: Alig gömbölyded, feketésbarna, fényes, hálózatos felületű (reticulate); a magok terjesztését valószínűleg hangyák végzik (myrmecophilous).

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Mexikó (Aguascalientes, Chihuahua, Coahuila, Durango, Guanajuato, Hidalgo, Jalisco, Mexico DF, Nuevo Leon, Oaxaca, Puebla, Queretaro, San Luis Potosi, Tlaxcala, Zacatecas).
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A nemzetség tagjai többnyire talajszinten nőnek, rejtőzködő életmódot folytatnak, gyakran füvek, bokrok és cserjék árnyékában. Megtalálhatóak hegyvidékeken, köves síkságokon, humuszban gazdag gyepekben az esős évszak idején, valamint sziklás talajokon és mészkősziklák repedéseiben. Gazdag pozsgás flóra (más kaktuszok, Bromeliaceae, Agave fajok stb.) társaságában élnek 600 és 2800 méter közötti tengerszint feletti magasságban.

Kultúrában tartás

A gyűjteményekben kedvelt növények, de lassú növekedésük és speciális igényeik (például a jó vízáteresztő talaj és a megfelelő fényviszonyok) miatt odafigyelést igényelnek.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Leginkább a Ferocactus fajokkal téveszthetők össze fiatalkori alakjukban, de az Echinofossulocactus egyedülálló, rendkívül sűrű és hullámos bordái egyértelműen elkülönítik minden más nemzetségtől.

Taxonómia és filogenetika

J. M. de Vos és munkatársai (2025-ös kutatásukban, Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes) a nemzetséget a Cacteae tribuszba sorolják. A molekuláris adatok megerősítik közeli rokonságát a Ferocactus és Leuchtenbergia kládokkal.

Forrás

A(z) „Stenocactus” kategóriába tartozó lapok

A következő 2 lap található a kategóriában, összesen 2 lapból.