Stenocactus coptonogonus

Stenocactus coptonogonus
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség- csoport	Ferocactinae
Nemzetség	Stenocactus
Faj	Stenocactus coptonogonus

Tudományos név

• Stenocactus coptonogonus (Lem.) Hill, 1933
• A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

• A nemzetség neve az ógörög stenos = keskeny, vékony és cactus = kaktusz szavakból származik, a növény vékony, lemezszerű bordázatára utal.
• A fajnév az ógörög koptos = vert, apróra vágott és gonia = szöglet, sarok szavakból ered, utalva a növény bordáinak jellegzetes, szögletes tagolására.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: a típuspéldány adatai nem ismertek; az első leírás (Lemaire, 1838) nem közölte az élőhelyet vagy herbáriumi példányt.
• Első leírása: Echinocactus coptonogonus Lemaire, Cact. Aliq. Nov. 23. 1838.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Hill, 1933

Fotó: Lukoczki Zoltán

Szinonimák

• Echinocactus coptonogonus Lemaire, 1838
• Echinofossulocactus coptonogonus Lawrence, 1841
• Ferocactus coptonogonus N. P. Taylor, 1980
• Érvényes név és szinonimák a Stenocactus coptonogonus taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

• Egyedül álló, lapított gömb vagy gömb alakú, idősebb korában kissé hengeres. Átmérő: 5–10 cm, magasság: 7–15 cm. Színe szürkés- vagy kékeszöld.

Szemölcsök

• Bordák élesek, areolák fölötti bevágásokkal szemölcsökre tagoltak. Areolák 2 cm távolságra.

Areolák

• Areolák fiatal korban gyapjasak lehetnek, felnőttkorban csupaszok.

Tövisek

• Peremtövis: 3–5 db, rövid, felső-oldalsó pár felfelé, alsó pár lefelé mutat, nem lapított, négyszögletes keresztmetszetű, eleinte vöröses, később krémszínű, majd szürke.
• Középtövis: legfelső hosszabb (25–35 mm), szélesebb, az areola síkjából kiemelkedik.

Generatív test

Virág

Fotó: Lukoczki Zoltán

• A növény csúcsán nyílnak. Átmérő: 3–4 cm, hossz: legfeljebb 3 cm, virágcső rövid, barnás, apró pikkelyekkel. Lepellevelek: alapszín fehér, közepén rózsaszín, bíborszínű vagy lilás csík.
• Lepellevelek: alapszín fehér, középen rózsás vagy bíborsávval
• Ivarlevelek: porzószálak száma és színe nem részletezett, porzó sárga, bibe információ nem szerepel

Termés

• Gömbölyű, oldalt nyíló, szürkés pikkelyekkel. Átmérő: 8–10 mm.
• Magja: sötétbarna vagy szürkésfekete, kb. 1 mm széles.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó középső államai: Aguascalientes, Guanajuato, Hidalgo, Jalisco, San Luis Potosi, Zacatecas.
• Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: 1800–2300 m magaslat, mész köves és füves területek, sziklagyepek, ritkán lombhullató cserjék részleges árnyékában, több kaktuszfaj társaságában.

Kultúrában tartás

• Kis termetű, lassan növő. Mérsékelt nyári öntözés, száraz teleltetés. Jó vízelvezetésű talaj, szellőző helyen, néhány óra közvetlen napfény. Bimbók február–március, teleltetés 2–10 °C.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

• Bordái felülről nézve egyedülállóan nem hullámosak a Stenocactus nemzetségen belül, ezért könnyen felismerhető.

Taxonómia és filogenetika

Eredetileg az Echinocactus nemzetségbe sorolták, később Echinofossulocactus, majd Ferocactus néven szerepelt. A 20. század végén a nemzetség hivatalosan Stenocactus néven vált elfogadottá, N. P. Taylor 1980-ban ismét a Ferocactus-ból a fajokat ismét a Stenocactus nemzetségbe helyezte.

Egyéb

• Történeti taxonómiai áttekintés szerint az első leíráskor Lemaire nem jelölte a típuspéldányt, a faj egyetlen egyedei alapján írták le.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Pozsgásgyűjtők és Kaktuszgyűjtők kiadványai
• Papp László: Gyűjteményes és taxonómiai adatok