„Kategória:Frailea” változatai közötti eltérés

• Frailea (Britton & Rose) Britton & Rose, 1922
• A tudományos név státusza: érvényes

A nemzetség neve Manuel Fraile (1850–?) tiszteletére lett elnevezve. Fraile spanyol születésű szakember volt, aki a 19. század végén az Amerikai Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának (USDA) kaktuszgyűjteményéért felelt.

• Frailea cataphracta (Dampiere) Britton & Rose; Gyűjtő: Manuel Fraile (kultúrából), típuspéldány helye: US National Herbarium.
• Első leírása: Echinocactus cataphractus néven Dampiere által, 1905-ben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, 1922-ben.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Astrophytum (részben)
• Echinocactus (részben)

Törpe növekedésű növények, általában magányosak, de néha sarjadva kisebb csoportokat alkotnak. A test alakja a gömbölydedtől a rövid oszloposig terjedhet. Alacsony termetűek, a száraz időszakban hajlamosak visszahúzódni és szinte teljesen eltűnni a talajszint alatt.

A bordák és a szemölcsök kevésbé fejlettek, de láthatóak. Az areolák kicsik, rajtuk a tövisek igen aprók és egyáltalán nem agresszívek. A peremtövisek és az esetleges középtövisek finomak, gyakran a testre simulnak.

Nappal nyíló, öntermékeny virágok, amelyek mindig halványsárga színűek és a szárak csúcsán (apex) jelennek meg. Gyakran cleistogamia (kleisztogámia) jellemzi őket, azaz a virágok kinyílás nélkül, zárt állapotban is megtermékenyülnek, de kedvező körülmények között kinyílnak a rovarok (főleg méhek) általi keresztbeporzáshoz. A virágcső sűrűn gyapjas és sörtés (setosus).

A termésfal vékony, a virágmaradványok tartósan megmaradnak rajta. A termés szabálytalanul felnyíló vagy nem felnyíló (indehiscens), és tele van magvakkal.

• Magja: Fényes, sisak alakú vagy ovális, színük a barnától a feketésbarnáig terjed. Felületük finoman szemölcsös (papillosus). Méretük fajfüggő. Úszóképesek, terjedésüket az esővíz segíti (hidrochoria).

• Földrajzi elterjedés: Argentína (Corrientes, Entre Rios, Misiones, Santa Fe), Bolívia (Santa Cruz, Tarija), Brazília (Mato Grosso do Sul, Rio Grande do Sul), Kolumbia (Dagua – azóta nem találták), Paraguay (Alto Paraguay, Asuncion D.C., Boqueron, Concepcion, Cordillera, Guaira, Itapua, Misiones, Paraguari), Uruguay (Artigas, Cerro Largo, Colonia, Durazno, Flores, Florida, Lavalleja, Maldonado, Paysandu, Rivera, Rocha, Salto, Sori1ano, Tacuarembo, Treinta y Tres).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Széles földrajzi elterjedésű nemzetség. Általában cserjék árnyékában, fűfélék között nőnek, de előfordulnak napos helyeken is, síkságokon, köves vagy homokos talajon, kavicsos hordalékon vagy sziklakibúvásokon. Megtalálhatók finom homokkal telt mélyedésekben, mohák és zuzmók között, néha gombákkal együtt élve. Tengerszint feletti magasságuk 20 métertől 900 méterig terjed. Gyakran társulnak más kaktuszokkal, például Notocactus, Echinopsis és Opuntia fajokkal.

A Frailea fajok vadon élő státusza bizonytalan. Az élőhelyek pusztulása és a legeltetés több fajt veszélyeztet, amelyek elterjedési területe korlátozott lehet. A virágok gyakran nem nyílnak ki láthatóan (kleisztogámia), mégis termés képződik, és a magok a növény körül csíráznak indulnak, így a magoncok megjelenése meglepetésszerűvé válik a gyűjtő számára.

A Frailea nemzetséget 1922-ben Britton és Rose állította fel. Sokáig a Notocacteae tribuszba sorolták őket, közeli rokonságban a Parodia (korábban Notocactus) és a Wigginsia nemzetségekkel.

• Törpeség: A legtöbb faj kifejlett állapotban is csak néhány centiméteres.
• Kleisztogámia: Ez a legfontosabb taxonómiai bélyegük. A virágok gyakran ki sem nyílnak, hanem zárt állapotban, önmegtermékenyítéssel hoznak magot. Ez megnehezíti a fajok elkülönítését a morfológia alapján, mivel a genetikai izoláció rendkívül magas az egyes populációk között.
• Rövid életciklus: Sok kaktusszal ellentétben viszonylag rövid ideig (10-15 évig) élnek, de gyorsan ivarérettek lesznek.

A modern molekuláris biológiai vizsgálatok (DNS-szekvenálás) alaposan átrendezték a Frailea helyét a kaktuszok családfáján.

Bár korábban a Notocacteae tribuszba sorolták, a legfrissebb filogenetikai kutatások (például Nyffeler és Eggli munkássága) rávilágítottak, hogy a Frailea egy monofiletikus (egy közös őstől származó) csoport, de evolúciósan távolabb áll a klasszikus Notocactus fajoktól, mint azt hitték.

• A filogenetikai fák alapján a Frailea a Cactoideae alcsaládon belül helyezkedik el.
• Egyes kutatások szerint a Frailea egyfajta “testvércsoportot” alkot a Blossfeldia nemzetséggel, amely szintén extrém módon redukált morfológiájú kaktusz.
• A DNS-vizsgálatok megerősítették, hogy a nemzetség belső tagozódása rendkívül komplex a nagyfokú endemizmus (helyi elszigeteltség) miatt.

A Frailea taxonómiájában két iskola csap össze:

1. Splitterek (szétválasztók): Minden apró morfológiai eltérést (tövisezettség, szín) külön fajként írnak le. Emiatt régebben akár 40-50 fajról is beszéltek.
2. Lumperek (összevonók): A modern rendszerek (mint az International Cactaceae Systematics Group) jelentősen lecsökkentették a fajok számát, sok korábbi fajt csak alfajként vagy variánsként ismernek el. Jelenleg kb. 15-20 elismert fajt tartanak számon.

• Frailea castanea (talán a legikonikusabb, lapított gömb alakú faj)
• Frailea pumila (széles körben elterjedt, változékony fajkomplexum)
• Frailea gracillima (oszloposabb növekedésű típus)

A filogenetikai kutatások rávilágítottak egy érdekes evolúciós irányra: a Frailea a “menekülő” stratégiát választotta. Mivel apró termetük miatt a fűfélék és egyéb növények könnyen elnyomják őket, a gyors generációváltással és a kleisztogámiával (biztos magprodukció beporzók nélkül is) válaszoltak a környezeti kihívásokra. Ez a genetikai sodródás (genetic drift) miatt rengeteg lokális változat kialakulásához vezetett, ami a rendszertanászok “rémálmává” teszi a nemzetséget.

• https://thelastcactusclassification.top/category/Frailea
• https://caryophyllales.org/
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• http://www.frailea.com