Kadenicarpus pseudomacrochele subsp. krainzianus

Kadenicarpus pseudomacrochele subsp. krainzianus
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség- csoport	Cactinae
Nemzetség	Kadenicarpus
Faj	Kadenicarpus pseudomacrochele subsp. krainzianus

Tudományos név

• Kadenicarpus pseudomacrochele subsp. krainzianus (G. Frank) Vázquez-Sánchez in Bot. J. Linn. Soc. 190: 416. 2019 sec. Vázquez-Sánchez & al. 2019
• A tudományos név státusza: érvényes
• Turbinicarpus pseudomacrochele subsp. krainzianus (G. Frank) Glass, 1997
• A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin turbo, turbinis = csiga, valamint az ógörög carpos = termés szavakból ered, a növény terméseinek alakjára utalva.
A fajnév többszörös ógörög szóösszetétel: a pseudo jelentése ál, hamis, arra utalva, hogy a faj hasonlít a Turbinicarpus macrochele fajra. A macrochele jelentése nagy karmú (makros = nagy, chele = karom, köröm), amely a tövisek alakjára és méretére utal.
Az alfaj Hans Krainz (1906–1980) svájci kertész nevét őrzi, aki negyven évig volt a zürichi Állami Szukkulens Gyűjtemény igazgatója.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: a típusélőhely pontosan nem ismert; az első leírás kultúrában nevelt példány alapján készült
• Első leírása: Kakteen And. Sukk. 11: 168–170, 1960
• A Turbinicarpus nemzetségbe helyezte: Glass, 1997
• Az aktuálisnemeztségbe helyezte: Vázquez-Sánchez et al. 2019

Fotó: Szigetvári József

Szinonimák

• Toumeyella krainziana G. Frank, 1960
• Turbinicarpus krainzianus (G. Frank) Backeberg, 1961
• Neolloydia krainziana (G. Frank) A. T. Powell, 1999
• Pediocactus pseudomacrochele subsp. krainzianus (G. Frank) Halda, 1998
• Érvényes név és szinonimák a Turbinicarpus pseudomacrochele taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hengeres növény, körülbelül 4 cm magas és 3 cm átmérőjű, sötétzöld színű. A hajtás csúcsa gyapjas. Kezdetben egyhajtású, később hajlamos a sarjadásra. Gyökere erős, vastag karógyökér.

Szemölcsök

A bordák száma 10–11, szemölcssorokból állnak. A szemölcsei (tuberkulum-ai) csúcsuknál kúposak, alapjuknál rombusz alakúak.

Areolák

Az areolák gyapjasak.

Tövisek

• Peremtövis: areolánként 6–8 db, csavart, 12–30 mm hosszú; fiatalon sárgásbarna, sötétebb csúccsal, később szürke színű
• Középtövis: nem különíthető el a peremtövisektől

A kifejlett, idős hajtásokon jellemző tövisezet eltér a magoncokétól: a fiatal növények éveken át nagyon rövid, hajtásra simuló, fésűszerű vagy sugarasan álló töviseket viselnek, ami a sarjakon is megfigyelhető egy ideig.

Generatív test

Virág

A virág körülbelül 2 cm hosszú és ugyanilyen átmérőjű. Színe általában krémsárga, a külső lepelleveleken gyakran zöldes árnyalattal.

• Lepellevelek: a külsőkön zöldes árnyalat megjelenhet; egyes leírások világos rózsaszín vagy magenta virágú alakokat is említenek
• Ivarlevelek: a porzószálak fehérek, a portokok sárgák; a bibeszál és a 4 ágú bibe fehér vagy halvány krémszínű

Termés

A termés gömb alakú, körülbelül 5 mm széles.

• Magja: vöröses vagy fekete színű, körülbelül 1 mm hosszú

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, Querétaro állam, illetve Hidalgo állam Querétaróval határos területei
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: mészkősziklás élőhelyek 1800–2000 m magasságban, gyakran rendkívül erős napsugárzásnak kitett helyeken, sziklarepedésekben

Kultúrában tartás

Apró termetű növény, egész életét képes egy kis cserépben leélni, de esztétikusabb több példányt egy tálba ültetve nevelni. Megfelelő tartás mellett bőven virágzik, akár évente több hullámban is. Nagyon jó vízáteresztő, bázikus kémhatású talajt igényel, öntözése mérsékelt legyen, mivel gyökérzete érzékeny a túlzott vízre. A növekedési időszakban sok fényt és jól szellőző környezetet igényel. Télen teljesen szárazon, fagymentes helyen tartandó, rövid ideig néhány fokos fagyot is elvisel.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Turbinicarpus pseudomacrochele faj más alfajaitól kisebb termetével, jellegzetes tövisezetével és virágszínével különíthető el. A korábban minimus néven leírt taxonhoz is hasonlít, amelyet régebbi rendszerek változatként vagy formaként kezeltek.

Taxonómia és filogenetika

Régebbi rendszerekben e taxont változatként vagy formaként értelmezték (T. krainzianus f. minimus). A jelenleg elfogadott rendszerben mind a krainzianus, mind a minimus alfaji rangban szerepel a Kadenicarpus (Turbinicarpus) pseudomacrochele faj alatt.

Egyéb

A faj kis mérete és érzékeny gyökérzete miatt különös gondosságot igényel, ugyanakkor rendszeres és látványos virágzásával jelentős díszértéket képvisel.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 431. kártya