Ugrás a tartalomhoz

„Rebutia archibuiningiana” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „ll”
 
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
ll
{{Speciesbox|taxon= Rebutia archibuiningiana}}
<span id="tudományos-név"></span>
== Tudományos név ==
* ''[[Aylostera deminuta]]'' (F.A.C.Weber) Backeb., Kaktus-ABC: 274. 1936 ["1935"] sec. Ritz & al. 2016
** A tudományos név státusza: érvényes
* ''Rebutia archibuiningiana'' Ritter, 1978
** '''A tudományos név státusza''': szinonima
<span id="a-név-eredete-etimológia"></span>
=== A név eredete, etimológia ===
 
A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő és kaktuszgyűjtő volt, valamint pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa Lyon közelében, Chazay d’Azergues-ben.<br />
A fajnév eredetileg Albert F. H. Buining holland köztisztviselő nevéhez kapcsolódik, aki brazíliai utazásai során a térség kaktuszflórájának szakértőjévé vált. Mivel azonban Rausch évekkel korábban már leírt egy ''Rebutia'' taxont ezen a néven, Ritter az ''archi-'' előtagot alkalmazta. Ez az ógörög ''archaios'' = régi, korábbi jelentésű szóból származik, utalva az előbb leírt névhasználatra.
 
<span id="szinonimák"></span>
=== Szinonimák ===
 
* ''Rebutia buiningiana'' Ritter non Rausch n.n.
* [https://kaktuszgyujtok.hu/cactaceae-checklist/?search=Rebutia%20archibuiningiana Érvényes név és szinonimák a Rebutia archibuiningiana taxonnál]
 
<span id="alaktani-morfológiai-jellemzők"></span>
== Alaktani, morfológiai jellemzők ==
 
<span id="vegetatív-test"></span>
=== Vegetatív test ===
 
<span id="hajtás-szár"></span>
==== Hajtás, szár ====
 
Apró termetű növény, fiatal korban egyhajtású, később gyakran kisebb, alacsony csoportokat képez. A csoportok legfeljebb 15 cm átmérőjűek. Kultúrában a sarjadási hajlam erősebb lehet. Az egyes hajtások gömbölydedek, idősebb korban kissé megnyúltak, hajtáscsúcsuk benyomott. Átmérőjük és magasságuk egyaránt 50–60 mm, színük sötétzöld.
 
<span id="szemölcsök"></span>
==== Szemölcsök ====
 
A hajtások Mammillaria-szerűen szemölcsösek. A szemölcsök mintegy 5–6 mm magasak, kúposak, és körülbelül 18 spirálisan lefutó bordába rendeződnek.
 
<span id="axillák"></span>
==== Axillák ====
 
Az axillákban jelentéktelen mennyiségű gyapjú található.
 
<span id="areolák"></span>
==== Areolák ====
 
Az areolák ellipszis alakúak, fehér gyapjasak.
 
<span id="tövisek"></span>
==== Tövisek ====
 
* '''Középtövis:''' 2–5 db, sörteszerű, finom, lágy; hosszuk elérheti a 20 mm-t, színük üvegfehér, krémsárga vagy vörösesbarna
* '''Peremtövis:''' számos, 10 mm-nél rövidebb, finom, sörteszerű, hasonló színű
 
<span id="generatív-test"></span>
=== Generatív test ===
 
<span id="virág"></span>
==== Virág ====
 
A virágok a hajtás oldalán, középtájon vagy annál lejjebb fejlődnek, felfelé állók. Színük általában fénylő narancssárga, ritkábban cinóbervörös. Hosszuk 25–40 mm, szélességük körülbelül 40 mm.
 
* '''Lepellevelek:''' '''csésze''' és '''párta''' élénk narancssárga vagy vöröses árnyalatú
* '''Ivarlevelek:''' '''porzószálak''' fehérek, '''portokok''' aranysárgák, '''bibeszál''' fehér, kissé a porzók fölé emelkedik, '''bibe''' fehér
 
<span id="termés"></span>
==== Termés ====
 
A termés 5 mm átmérőjű, zöldes vagy vöröses színű bogyó, fehér gyapjúval és sörtékkel borítva.
 
* '''Magja:''' fekete, sisak alakú, 0,83 × 0,65 mm méretű
 
<span id="elterjedés-és-élőhely"></span>
== Elterjedés és élőhely ==
 
* '''Földrajzi elterjedés:''' '''Bolívia''', Tarija tartomány, Aniceto Arce tartomány, Padcaya település környéke; további populációk ugyanebben a tartományban
* '''Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód:''' 2200–3800 m tengerszint feletti magasságban, az Andok sziklás lejtőin elterülő gyérfüves lejtős sztyeppeken és sziklagyepekben él; gyakran mohákkal, zuzmókkal és ritkás pázsitfűfélékkel borított környezetben, rendkívül erős napsugárzásnak kitéve
 
<span id="kultúrában-tartás"></span>
== Kultúrában tartás ==
 
Sűrű tövisei és ragyogó narancsszínű virágai miatt a nemzetség különleges dísze. Fényigényes faj, hazai körülmények között árnyékolás nélkül is tartható, ekkor tövisei a legszebbek. A nagy magasságból származó példányoknál a nyári hőség okozhat problémát, ezért javasolt szabadban tartani. Ilyen körülmények között nyár elején és nyár végén is virágzik.
 
<span id="megkülönböztető-bélyegek-hasonló-fajok"></span>
== Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok ==
 
Gyakran azonosnak tekintik a ''Rebutia spinossima'' fajjal, de ez nem bizonyított. A ''spinossima'' élőhelyeként Salta megye szerepel. Jelenleg mindkét taxont a ''Rebutia fiebrigii'' faj formáinak tekintik.
 
<span id="taxonómia-és-filogenetika"></span>
== Taxonómia és filogenetika ==
 
A taxon rendszertani helyzete vitatott, több szerző a ''Rebutia fiebrigii'' komplex részeként értelmezi. Morfológiai bélyegei alapján azonban jól elkülöníthető forma.
 
<span id="egyéb"></span>
== Egyéb ==
 
A sűrű tövisborítás védelmet nyújt a hajtáscsúcsnak az erős napsugárzás okozta túlmelegedéssel szemben, valamint a magashegyi környezet hideg éjszakáin is jelentős szerepet játszik.
 
<span id="szerzők"></span>
== Szerzők ==
 
* '''Szöveg:''' Lukoczki Zoltán
* '''Kép:''' Lukoczki Zoltán
* '''Lektorálta:''' Papp László
 
<span id="forrás"></span>
== Forrás ==
 
* Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 688. kártya
 
[[Kategória:Cactaceae]]<br />
[[Kategória:Rebutia]]

A lap 2026. január 11., 11:07-kori változata

Rebutia archibuiningiana
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-
csoport
Rebutiinae
Nemzetség Rebutia
Faj Rebutia archibuiningiana
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Aylostera deminuta (F.A.C.Weber) Backeb., Kaktus-ABC: 274. 1936 ["1935"] sec. Ritz & al. 2016
    • A tudományos név státusza: érvényes
  • Rebutia archibuiningiana Ritter, 1978
    • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő és kaktuszgyűjtő volt, valamint pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa Lyon közelében, Chazay d’Azergues-ben.
A fajnév eredetileg Albert F. H. Buining holland köztisztviselő nevéhez kapcsolódik, aki brazíliai utazásai során a térség kaktuszflórájának szakértőjévé vált. Mivel azonban Rausch évekkel korábban már leírt egy Rebutia taxont ezen a néven, Ritter az archi- előtagot alkalmazta. Ez az ógörög archaios = régi, korábbi jelentésű szóból származik, utalva az előbb leírt névhasználatra.

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Apró termetű növény, fiatal korban egyhajtású, később gyakran kisebb, alacsony csoportokat képez. A csoportok legfeljebb 15 cm átmérőjűek. Kultúrában a sarjadási hajlam erősebb lehet. Az egyes hajtások gömbölydedek, idősebb korban kissé megnyúltak, hajtáscsúcsuk benyomott. Átmérőjük és magasságuk egyaránt 50–60 mm, színük sötétzöld.

Szemölcsök

A hajtások Mammillaria-szerűen szemölcsösek. A szemölcsök mintegy 5–6 mm magasak, kúposak, és körülbelül 18 spirálisan lefutó bordába rendeződnek.

Axillák

Az axillákban jelentéktelen mennyiségű gyapjú található.

Areolák

Az areolák ellipszis alakúak, fehér gyapjasak.

Tövisek

  • Középtövis: 2–5 db, sörteszerű, finom, lágy; hosszuk elérheti a 20 mm-t, színük üvegfehér, krémsárga vagy vörösesbarna
  • Peremtövis: számos, 10 mm-nél rövidebb, finom, sörteszerű, hasonló színű

Generatív test

Virág

A virágok a hajtás oldalán, középtájon vagy annál lejjebb fejlődnek, felfelé állók. Színük általában fénylő narancssárga, ritkábban cinóbervörös. Hosszuk 25–40 mm, szélességük körülbelül 40 mm.

  • Lepellevelek: csésze és párta élénk narancssárga vagy vöröses árnyalatú
  • Ivarlevelek: porzószálak fehérek, portokok aranysárgák, bibeszál fehér, kissé a porzók fölé emelkedik, bibe fehér

Termés

A termés 5 mm átmérőjű, zöldes vagy vöröses színű bogyó, fehér gyapjúval és sörtékkel borítva.

  • Magja: fekete, sisak alakú, 0,83 × 0,65 mm méretű

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Bolívia, Tarija tartomány, Aniceto Arce tartomány, Padcaya település környéke; további populációk ugyanebben a tartományban
  • Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: 2200–3800 m tengerszint feletti magasságban, az Andok sziklás lejtőin elterülő gyérfüves lejtős sztyeppeken és sziklagyepekben él; gyakran mohákkal, zuzmókkal és ritkás pázsitfűfélékkel borított környezetben, rendkívül erős napsugárzásnak kitéve

Kultúrában tartás

Sűrű tövisei és ragyogó narancsszínű virágai miatt a nemzetség különleges dísze. Fényigényes faj, hazai körülmények között árnyékolás nélkül is tartható, ekkor tövisei a legszebbek. A nagy magasságból származó példányoknál a nyári hőség okozhat problémát, ezért javasolt szabadban tartani. Ilyen körülmények között nyár elején és nyár végén is virágzik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Gyakran azonosnak tekintik a Rebutia spinossima fajjal, de ez nem bizonyított. A spinossima élőhelyeként Salta megye szerepel. Jelenleg mindkét taxont a Rebutia fiebrigii faj formáinak tekintik.

Taxonómia és filogenetika

A taxon rendszertani helyzete vitatott, több szerző a Rebutia fiebrigii komplex részeként értelmezi. Morfológiai bélyegei alapján azonban jól elkülöníthető forma.

Egyéb

A sűrű tövisborítás védelmet nyújt a hajtáscsúcsnak az erős napsugárzás okozta túlmelegedéssel szemben, valamint a magashegyi környezet hideg éjszakáin is jelentős szerepet játszik.

Szerzők

  • Szöveg: Lukoczki Zoltán
  • Kép: Lukoczki Zoltán
  • Lektorálta: Papp László

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 688. kártya