Ugrás a tartalomhoz

„Rebutia crassa” változatai közötti eltérés

Innen: MKOE wiki
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései)
71. sor: 71. sor:
== Kultúrában tartás ==
== Kultúrában tartás ==


Igényei nem különböznek a ''Rebutia pygmaea'' és annak különféle formáinak igényeitől. Fontos az erősen ásványi túlsúlyú, savanyú, vulkáni eredetű talaj, a friss levegő biztosítása, valamint a tekintélyes karógyökeret befogadni képes, mély ültetőedény.
Igényei nem különböznek a ''[[Rebutia pygmaea]]'' és annak különféle formáinak igényeitől. Fontos az erősen ásványi túlsúlyú, savanyú, vulkáni eredetű talaj, a friss levegő biztosítása, valamint a tekintélyes karógyökeret befogadni képes, mély ültetőedény.


<span id="egyéb"></span>
<span id="egyéb"></span>
== Egyéb ==
== Egyéb ==



A lap 2026. január 14., 17:26-kori változata

Rebutia crassa
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-
csoport
Rebutiinae
Nemzetség Rebutia
Faj Rebutia crassa
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Aylostera pygmaea (R. E. Fries) Britton & Rose, 1922
    • A tudományos név státusza: érvényes
  • Rebutia crassa (Rausch) Šida, 1997
    • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
A fajnév ógörög–latin eredetű. Az ógörög pygmaios, latinosított formában pygmaeus jelentése öklömnyi, arasznyi, ujjnyi, törpe növésű, törpe, nagyon kicsi, a faj apró termetére utal.
Az itt tárgyalt, eredetileg fajként leírt forma latin nevének itt alkalmazható jelentése: vastag; a hajtás méretét jellemzi a típusformához képest (crassus = erős, vastag, tömött, sűrű, durva, átvitt értelemben kövér).

Típuspéldány

Fotó: Lukoczki Zoltán
  • Első leírása: Rausch: Lobivia 85: 140, 56., 1987
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Šida, 1997

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A taxon a típusformánál valamivel nagyobb testű. Pilbeam szerint hajtásainak átmérője elérheti a 3 cm-t.

Szemölcsök

Erősebb dudorok jellemzik a típusformához képest.

Areolák

Fehér gyapjasak.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Tövisek

  • Peremtövis: 11–13 db, üvegfehérek, a tövüknél barnás színeződéssel

Generatív test

Virág

A típusformánál nagyobbak, kb. 4 cm hosszúak és szélesek. Színük vöröses–narancsos.

Termés

A termése és magjai nagyjából megegyeznek a Rebutia pygmaea egyéb formáinak terméseivel és magjaival.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Bolívia (Tarija megye, Iscayachi környéke, Cuesta de Sama hágó)
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: magashegységi, gyér növényzetű sziklagyepekben él; alacsony pázsitfűfélék, mohák, zuzmók és lombhullató törpecserjék társaságában, gyakran aprózódott kőzeten és agyagos, sekély talajfelszínen, kövek és sziklák között

Kultúrában tartás

Igényei nem különböznek a Rebutia pygmaea és annak különféle formáinak igényeitől. Fontos az erősen ásványi túlsúlyú, savanyú, vulkáni eredetű talaj, a friss levegő biztosítása, valamint a tekintélyes karógyökeret befogadni képes, mély ültetőedény.

Egyéb

Rausch szerint lehetséges, hogy a taxon azonos a Backeberg által 1935-ben Lobivia pectinata néven, élőhely-megjelölés nélkül leírt fajjal. Backeberg rendszerében ez később Mediolobivia pectinata lett, és monográfiájában a Mediolobivia pygmaea-hoz hasonló növényként jellemzi, amely csak sugarasabb állású peremtöviseivel és erősebb, vörös színű virágaival tér el attól.
A taxont a mértékadó rendszerezők ma a Rebutia pygmaea szinonimájának tekintik. Mivel egyes rendszerezők a Rebutia pygmaea-t a Mediolobivia nemzetségbe sorolják, az itt tárgyalt taxon a kereskedők listáin Mediolobivia crassa vagy Mediolobivia pygmaea var. crassa néven is előfordul, noha ezeken a neveken soha nem rendszerezték érvényesen.

Szerzők

  • Szöveg: Lukoczki Zoltán
  • Kép: Lukoczki Zoltán
  • Lektorálta: Papp László

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete - Pozsgások, 716. kártya