Rebutia violaciflora

Rebutia violaciflora
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Rebutia
Faj	Rebutia violaciflora

Tudományos név

• Rebutia minuscula K.Schum. in Monatsschr. Kakteenk. 5: 102. 1895 sec. Ritz & al. 2007
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Rebutia violaciflora Backeberg, 1935
  • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.

A fajnév (minuscula) jelentése nagyjából: eléggé (meglehetősen) kicsi, kicsinyke, kisded, rövidke, a növény hajtásainak méretét jellemzi.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Az itt bemutatott forma neve ibolyás, lilás virágszínére utal.

Típuspéldány

• Első leírása: Blätter für Kakteenforschung 8. 1935.

Szinonimák

• Lobivia violaciflora (Backeberg) H. P. Kelsey & Dayton, 1942
• Rebutia minuscula f. violaciflora (Backeberg) Buining & Donald, 1963
• Rebutia minuscula subsp. violaciflora (Backeberg) Donald, 1975
• Rebutia knuthiana Backeberg, 1936
• Lobivia knuthiana (Backeberg) H. P. Kelsey & Dayton, 1942
• Rebutia minuscula f. knuthiana (Backeberg) Buining & Donald, 1963
• Rebutia violaciflora var. knuthiana (Backeberg) Donald, 1957
• Érvényes név és szinonimák a Rebutia violaciflora taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Fotó: Bodor János

Vegetatív test

Hajtás, szár

Sarjadó (magános) növény. Színe kékeszöld (sötét sárgászöld). A hajtások 35–40 (20) mm átmérőjűek és 20–25 mm magasak. A hajtáscsúcs besüllyedt, tövistelen, alig vagy egyáltalán nem gyapjas.

Szemölcsök

Mintegy 20 borda spirális lefutású, rombusz alakú, lapos szemölcsökre tagolt.

Areolák

Sárgásfehérek, hosszúkásak, 1 × 2 mm-esek.

Tövisek

• Peremtövis: Sörtevékonyságú, de merev tövisek, változó hosszúságúak, a legrövidebbek 4 mm-esek. Színük halványsárga (sötét aranysárga vagy barna), a középtövisek sötétebbek.

Generatív test

Virág

Oldalt álló virágai 30–35 mm hosszúak és 25–30 mm szélesek. A virágcső kármin rózsaszín, csupasz, lila pikkelyekkel fedett.

• Lepellevelek: lepellevelek lilás rózsaszínűek, spatula alakúak, többé-kevésbé csipkézettek.
• Ivarlevelek: porzószálak rózsaszínűek (fehérek); portokok sárgák; bibeszál rózsaszín; bibe fehér.

Termés

Enyhén lapított gömbölyded, 0,3 cm átmérőjű, vöröses vagy narancsvörös, teljesen éretten megszárad.

• Magja: Fényes fekete, hosszúkás „sapka” alakú, 1 mm hosszú és 0,69 mm széles, felületét alacsony, szemölcsszerű kiemelkedések tarkítják.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Argentína, Salta tartomány délnyugati része; a violaciflora élőhelye kiterjed Catamarca tartományra is. A knuthiana forma szintén Salta tartományból ismert.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1800–3800 m tengerszint feletti magasságban, hegytetőkön, vulkanikus kövek között él, ritkás alacsony pázsitfűfélék, mohák és zuzmók társaságában.

Kultúrában tartás

Különleges virágszíne miatt a nemzetség és a gyűjtemények értékes tagja. Rövid tövisű formák ismertek. A talajkeverék 40%-a savanyú virágföld, a többi mészmentes ásványi anyag. Március végétől október elejéig szabadban tartható csapadék elleni védelemmel és enyhe árnyékolással. Áprilisban virágzik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Rebutia minuscula csoport tagja. Markáns alaktani bélyegei és jellegzetes lilás virágszíne alapján különíthető el más, hasonló termetű Rebutia fajoktól.

Taxonómia és filogenetika

Az eredetileg fajként leírt taxont mintegy 50 éve a Rebutia minuscula faj alá sorolják, előbb formaként, majd alfajként. A jelenleg mértékadó rendszertan a R. minuscula szinonimájaként kezeli.

Egyéb

A kereskedelemben és a gyűjteményekben Rebutia violaciflora és Rebutia minuscula subsp. violaciflora néven egyaránt előfordul. Ismert a Rebutia violaciflora var. knuthiana taxon is, amelynek virágszíne mély rózsaszínes kárminvörös.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán (1.), Bodor János (2.)
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 624. kártya