Rebutia canigueralii

Rebutia canigueralii
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Rebutia
Faj	Rebutia canigueralii

Tudományos név

• Rebutia canigueralii Cárdenas, 1964
• A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

Fotó: Lukoczki Zoltán

A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
A fajt a bolíviai Sucre város La Recoleta nevű kolostorának egyik papjáról, Juan Cañigueral atyáról, a faj felfedezőjéről nevezték el.
Az itt tárgyalt forma egykor a Sulcorebutia nemzetségbe tartozott; a nemzetségnév a latin sulcus = barázda szóból ered, és a szemölcsök tetején található barázdás areolákra utal.
Az egykor fajként leírt pasopayana taxon nevét a Pasopaya településről kapta, amelynek közelében az élőhelye található.

Típuspéldány

Fotó: Lukoczki Zoltán

• Első leírása: Kakteen und Orchideen Rundschau 1984(3): 54, 1984

Szinonimák

• Sulcorebutia pasopayana (F. H. Brandt) Gertel, 1991
• Weingartia pasopayana F. H. Brandt, 1984
• Sulcorebutia canigueralii subsp. pasopayana (F. H. Brandt) J. de Vries, 2002, nomen inval.
• Érvényes név és szinonimák a Rebutia canigueralii taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Fotó: Lukoczki Zoltán

Vegetatív test

Hajtás, szár

Vaskos, répaszerű, elágazó főgyökere akár 130 mm hosszú is lehet. Többnyire sarjadó növény, ritkábban egyhajtású példányok is előfordulnak. A hajtások színe szürkészöld, mélyzöld vagy vöröses-lilás árnyalatú. Magasságuk és szélességük 10–30 mm.

Szemölcsök

Nem részletezettek külön, a hajtás felszínét a Sulcorebutia típusra jellemző szemölcsei (tuberkulum-ai) alkotják.

Axillák

Nem említettek.

Areolák

Hosszúkásak, 2–5 mm hosszúak és 0,5–0,8 mm szélesek, barázdás jellegűek.

Tövisek

• Peremtövis: 6–12 db, fésűszerűen rendezettek, erősen a hajtásra simulók, 4–6 mm hosszúak, színük világosabb vagy sötétebb barna, tövüknél megvastagodottak és sötétebb árnyalatúak

Generatív test

Virág

A virágbimbók a hajtás alsó részén, gyakran a talajszint alatt fejlődnek, színük mélyzöld vagy vörösesbarna. Gazdagon virágzó faj. A virágok hossza és szélessége egyaránt 25–35 mm. Illatuk általában nincs, ritkán enyhén kellemetlen szag észlelhető.

• Lepellevelek: külső lepellevelek halványabb vagy sötétebb kárminvörösek, külső oldaluk gyakran zöldes; belső lepellevelek fénylő kárminvörösek, gyakran nagyon sötét árnyalatúak, a torok felé narancssárga vagy sárga átmenettel
• Ivarlevelek: porzószálak sötét vöröseslilák; bibeszál zöld; bibe sárga

Termés

Kb. 6 mm átmérőjű, barnás vagy olivazöld termések, hasonló színű pikkelyekkel fedettek, kevés fehér hajjal.

• Magja: 1,2–1,5 mm-es, tompa fekete, kerekded, kucsma alakú

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Bolívia, Chuquisaca megye, Presto és Pasopaya települések közötti terület, 2700–3200 m tengerszint feletti magasságban
• Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: magashegyi fennsíki lankás dombok köves legelői, vulkanikus vagy üledékes kőzeten kialakult puna növényzet, sziklagyepek; élőhelyén alacsony pázsitfűfélék, mohák, zuzmók és kistermetű kétszikűek társaságában él; a száraz időszakban a növény szinte teljesen a talajba húzódik, így alig észrevehető

Kultúrában tartás

Lassan növekvő taxon. Megfelelő gondozás mellett már kisebb csoportok is virágzanak, az idősebb példányok májusban különösen gazdagon nyílnak. Gondozása megegyezik a Sulcorebutia fajok többségéével: szerves anyagban szegény, ásványi összetételű, alacsony pH-jú talaj, nagyon óvatos öntözés és állandó légmozgás a fejlődési időszakban, hűvös és száraz pihentetés a nyugalmi időszakban. A nyári kánikulát nehezen viseli, amelyet szabadban tartással és szellőztetéssel lehet enyhíteni, csapadék elleni védelemmel.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Apró termete, erősen a hajtásra simuló, fésűszerű peremtövisei és sötét kárminvörös virágai különítik el a közeli rokon Sulcorebutia és Rebutia fajoktól.

Taxonómia és filogenetika

A taxont először Lau gyűjtötte 1970-ben L 387 gyűjtőszámon Sulcorebutia pulchra néven. Később Brandt új fajként írta le Weingartia pasopayana néven, Lau növényét jelölve típusként. A későbbi rendszertani értelmezések a taxont a Rebutia canigueralii körébe vonták, míg a Sulcorebutia nemzetség státusza ma már vitatott.

Egyéb

Rausch WR 593 gyűjtőszámú növénye a gyűjteményekben viszonylag gyakori, kissé nagyobb hajtásaival tér el a Lau-féle típusformától.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 809. kártya