„Kategória:Nolinoideae” változatai közötti eltérés

Nolinoideae
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Monocots
Rend	Asparagales
Család	Asparagaceae
Alcsalád	Nolinoideae

• Nolinoideae (Burnett) Carswell, 1835

A szubfamília nevét a típusnemzetség, a Nolina után kapta. A Nolina nemzetségnevet Abbé P. C. Nolin francia botanikus és kertészeti szakíró tiszteletére vezették be (Genaust, Stearn). A latin -oideae végződés a botanikai nomenklatúrában az alcsalád (subfamilia) rangját jelöli.

• Nolina Michaux; André Michaux gyűjtése, Észak-Amerika, típuspéldány: Muséum National d’Histoire Naturelle (P).
• Első leírása: Burnett, Outlines of Botany, 1835.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: James Carswell, 1835.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Asparagaceae subfam. Nolinoideae
• Convallariaceae Horaninow
• Dracaenaceae Salisbury
• Eriospermaceae Endlicher
• Ruscaceae M. Roemer

Változatos megjelenésű csoport, amelybe lágyszárú évelők, kúszónövények és fatermetű szukkulensek is tartoznak. A gyökérrendszer gyakran rizómás vagy gumós (például Eriospermum). A szárak lehetnek fásodók, gyakran jelentős másodlagos vastagodással (anomális szekunder növekedés), mint a Dracaena vagy Beaucarnea nemzetségeknél.

A levelek elhelyezkedése spirális vagy kétoldali (distichous). A levéllemez általában párhuzamos erezetű, széle épp vagy aprón fogazott. Bizonyos taxonoknál a levelek redukáltak, és a fotoszintézist ellaposodott szárképletek, cladodium-ok végzik (például Ruscus).

A virágzat általában fürtös vagy bugás. A virágok hímnősek vagy egyivarúak (kétlakiak vagy poligámok). A lepellevelek száma 6, két körben helyezkednek el, színük gyakran fehér, zöldes vagy krémszínű. A porzótájat 6 porzó alkotja, amelyek a lepel alapjához nőhetnek. A magház felső vagy középső állású (superus vagy semi-inferus), 3 termőlevélből forrt össze (syncarp).

A termés lehet húsos bogyó (bacca), mint a Convallaria vagy Ruscus esetében, vagy száraz, szárnyas toktermés, esetleg fel nem nyíló aszmag-szerű termés.

• Magja: A magvak gömbölydedek vagy szögletesek, a maghéj gyakran phytomelan-mentes. Az endospermium kemény, hemicellulózt tartalmaz.

• Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedt, de súlyponti területei az északi mérsékelt öv, Európa, Ázsia, valamint Mexikó, az Amerikai Egyesült Államok déli része és Afrika déli, illetve trópusi területei.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Igen tág tűrésű csoport; megtalálhatók a mérsékelt övi erdők aljnövényzetében (gyöngyvirágfélék), a félsivatagi és arid területeken (kaudexes szukkulensek) és a trópusi esőerdőkben egyaránt.

Az alcsalád számos szukkulens tagot számlál, különösen a korábban Nolinaceae és Dracaenaceae családba sorolt nemzetségek között. Ide tartoznak a palacktörzsű fák (Beaucarnea), amelyek megvastagodott törzsükben (kaudex) vizet raktároznak, valamint a xerofita Nolina és Dasylirion fajok. A Sansevieria (ma már a Dracaena része) fajok pozsgás leveleikkel alkalmazkodtak a szárazsághoz.

Az APG IV rendszer szerint a Nolinoideae az Asparagaceae család egyik alcsaládja. Korábban sok nemzetségét külön családokba (pl. Ruscaceae, Convallariaceae, Dracaenaceae) sorolták, de a molekuláris filogenetikai vizsgálatok megerősítették ezek közös származását. A klád monofiletikus egységet alkot az Asparagales renden belül.

A Nolinoideae alcsalád (korábban Ruscaceae néven ismert klád) a spárgafélék (Asparagaceae) családjának egyik legdiverzebb csoportja. Filogenetikai helyzete és belső rendszertana az elmúlt két évtized molekuláris vizsgálatainak köszönhetően jelentősen átalakult.

A molekuláris adatok (főként a kloroplasztisz rbcL és matK génszekvenciái) alapján a Nolinoideae az Asparagaceae családon belül az úgynevezett “mag-csoport” tagja. Legközelebbi rokoncsoportja az Asparagoideae alcsalád (pl. spárga).

A korábban önálló családként kezelt taxonok (pl. Ruscaceae, Convallariaceae, Nolinaceae, Dracaenaceae, Eriospermaceae) ma már mind ebbe az alcsaládba tagozódnak be, mivel kiderült, hogy közös evolúciós őstől származnak, és külön családként kezelve őket parafiletikus csoportokat alkotnának.

A 2010 utáni filogenetikai kutatások (pl. Chase et al., 2009; Seberg et al., 2012) az alcsaládon belül több jól elkülöníthető ágat azonosítottak:

Ez az ág képviseli az alcsalád legkorábban kivált vonalát. Egyetlen nemzetsége az Eriospermum, amely Dél-Afrikában endemikus. Különlegességük a gumós gyökérzet és a magvakon található hosszú, fehér szőrök, amelyek a széllel való terjedést segítik.

Ide tartoznak a sivatagi alkalmazkodású, gyakran caudex-et nevelő nemzetségek:

• Nolina
• Beaucarnea
• Dasylirion
• Calibanus

Ezek a növények evolúciósan az amerikai kontinens szárazabbá válásával párhuzamosan különültek el.

A sárkányfák (Dracaena) és a szanzavérák (Sansevieria) csoportja. A legfrissebb filogenetikai adatok alapján a korábban különálló Sansevieria nemzetséget beolvasztották aDracaena nemzetségbe, mivel a molekuláris markerek szerint a szanzavérák valójában a sárkányfák egyik speciális fejlődési ágát képviselik.

Ez a klád tartalmazza az európai erdők jól ismert növényeit:

• Rusceae: Ruscus (csodabogyó) – különleges, levélszerű szárukkal (phyllocladium) tűnnek ki.
• Convallarieae: Convallaria (gyöngyvirág), Polygonatum (salamonpecsét), Aspidistra. Itt a filogenetika megerősítette a bogyótermésű, rizómás életmód közös eredetét.

A filogenetikai fák elemzése rávilágított arra, hogy az alcsaládon belül a morfológia rendkívül plasztikus:

• Életforma-váltás: A lágyszárú erdei növényektől (gyöngyvirág) a fásodó szárú sivatagi óriásokig (Nolina) minden forma megtalálható.
• Másodlagos vastagodás: A Nolinoideae egyes tagjai (pl. Dracaena) képesek az egyszikűekre nem jellemző másodlagos vastagodásra, ami egy konvergens evolúciós eredmény.
• Termés: A bogyótermés többször is megjelent egymástól függetlenül a különböző kládokban, mint a madarak általi terjesztéshez való alkalmazkodás eszköze.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Nolinoideae
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/
• Angiosperm Phylogeny Group (APG IV, 2016)
• Chase, M. W. et al. (2009): A subfamilial classification for the expanded asparagalean families.
• Kim, J. H. et al. (2010): Molecular phylogenetics of Ruscaceae sensu lato.
• Plants of the World Online (POWO) - Asparagaceae phylogenetics section.