Euphorbia balsamifera

Euphorbia balsamifera
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Rosids
Klád	Fabids
Rend	Malpighiales
Család	Euphorbiaceae
Alcsalád	Euphorbioideae
Nemzetség- csoport	Euphorbieae
Alnemzetség-csoport	Euphorbiinae
Nemzetség	Euphorbia
Faj	Euphorbia balsamifera

Tudományos név

• Euphorbia balsamifera Aiton
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév az ógörög „euphorbos” szóból ered, jelentése „jól táplált”, „kövérkés”. A név II. Juba mauretániai király udvari orvosára, Euphorbosra utal, aki tejnedvű növényeket használt gyógyításra.
• A fajnév görög–latin eredetű, a „balsamum” (balzsam, gyógyír) és a „-fer” (hordozó) szavakból áll, a növény tejnedvére utal.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: nem ismert

• Első leírása: Aiton, Hortus Kewensis 2: 137 (1789)

• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Aiton

Fotó: Kajdacsi János

Fotó: Kajdacsi János

Fotó: Kajdacsi János

Fotó: Kajdacsi János

Fotó: Kajdacsi János

Fotó: Kajdacsi János

Szinonimák

• Euphorbia rogeri N. E. Brown (1911)
• Euphorbia balsamifera subsp. rogeri (N. E. Brown) Maire (1938)
• Euphorbia sepium N. E. Brown (1911)
• Euphorbia balsamifera subsp. sepium (N. E. Brown) Maire (1938)
• Euphorbia capazii Caballero (1935)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Erősen változékony megjelenésű, kuszán elágazó cserje vagy kisebb fa. Magassága néhány centimétertől akár 5 méterig terjedhet. Hajtásai húsosak, pozsgásak, tövistelenek, görcsösek, az ágvégeken kb. 1 cm átmérőjűek, idősebb korban jelentősen megvastagodnak. Felületükön a lehullott levelek ovális hegei figyelhetők meg. Színük szürkés vagy terrakotta árnyalatú. Sérülés hatására fehér, erős szagú tejnedvet bocsátanak ki.

Generatív test

Virág

A hajtásvégeken fejlődő, a családra jellemző cyathium virágzatok, általában egyesével vagy rövid kocsányon. Átmérőjük kb. 6 mm, sárgászöld fellevelek között helyezkednek el.

• Lepellevelek: a cyathium virágzatban valódi csésze- és pártalevelek nincsenek, helyettük ötosztatú álcsésze (involucrum) és nektáriummirigyek találhatók
• Ivarlevelek: a cyathiumban egy központi, háromágú bibéjű női virág található, amelyet több, egyetlen porzóból álló hímvirág vesz körül

Termés

Gömbölyded, 8–10 mm átmérőjű, kezdetben zöld, majd vöröses színű, ragadós tapintású toktermés, sekély barázdákkal tagolt.

• Magja: gömbölyded, 2,5–3 mm-es, sima felszínű

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Kanári-szigetek, valamint Nyugat-Afrika (Mauritánia, Szenegál, Niger térsége)
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 800 m alatt, szukkulens növénytársulásokban, sziklás és homokos, félsivatagos területeken. Gyakran együtt fordul elő Euphorbia canariensis, Euphorbia aphylla és Ceropegia fusca fajokkal.

Kultúrában tartás

Könnyen nevelhető faj, kezdőknek is ajánlható. Cserépben tartva mérete kordában tartható, metszéssel jól formálható, akár bonsai jellegű példányok is kialakíthatók. Jó vízáteresztő talajt igényel, a talaj kémhatására nem érzékeny. Télen teljesen szárazon tartandó, még szobai körülmények között is. Tavasszal fokozatos öntözést igényel, tápoldatozás nem szükséges. Nyáron kerülni kell a pangó vizet és a teljes kiszáradást is. Fényigényes, a tűző napot jól tűri.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Kuszán elágazó habitusa, levélrozettái és tejnedves hajtásai jól elkülönítik más fajoktól. Gyakran összetévesztik az Euphorbia obtusifolia néven említett növényekkel, amelyek valójában az Euphorbia regis-jubae fajhoz tartoznak.

Taxonómia és filogenetika

Az Euphorbiaceae családba tartozik. A fajnak egy elfogadott alfaja ismert: Euphorbia balsamifera subsp. adenensis, amely az Arab-félszigeten és Kelet-Afrikában fordul elő.

Egyéb

Tejnedve enyhén mérgező, de kevésbé maró, mint sok más Euphorbia fajé. Hagyományosan gyógyászati célokra is használják, például fogfájás csillapítására. A növényt sövényként alkalmazzák, valamint a futóhomok megkötésére is alkalmas. Takarmánynövényként is hasznosítják.

Szerzők

• Szöveg: Kajdacsi János és Lukoczki Zoltán
• Kép: Kajdacsi János
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 366–367. kártya