Ugrás a tartalomhoz

Harrisia bonplandii

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. május 6., 22:11-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Harrisia bonplandii

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-csoport Trichocereinae
Nemzetség Harrisia
Faj Harrisia bonplandii
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Harrisia bonplandii (Parm. ex Pfeiff.) Britton & Rose, Cactaceae 2: 157. 1920. Sec. Franck (2016)
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév, a Harrisia, William Harris (1860–1920) ír botanikus tiszteletére lett elnevezve, aki Jamaika flórájának neves kutatója volt.
  • A fajspecifikus jelző, a bonplandii, Aimé Jacques Alexandre Bonpland (1773–1858) francia botanikus és természettudós nevét őrzi. Aimé Bonpland volt Alexander von Humboldt útitársa híres amerikai expedíciójuk során. A név latin genitivus alakban áll (Stearn: Botanical Latin), jelentése: „Bonplandé” vagy „Bonpland-féle”. A névválasztás a 19. századi botanikai hagyományokat követi, ahol a korszak meghatározó felfedezőiről nevezték el az új taxonokat.

Típus

  • Harrisia bonplandii (Parm. ex Pfeiff.) Britton & Rose; Argentína, Paraguay, Brazília.
  • Első leírása: Cereus bonplandii Parm. ex Pfeiff., Enumeratio Diagnostica Cactearum hucusque Cognitarum 108. 1837.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose 1920.
Harrisia bonplandii képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Harrisia bonplandii szinonimái

  • Cereus bonplandii, ≡ Eriocereus bonplandii, ≡ Harrisia pomanensis subsp. bonplandii
  • = Cereus balansae, ≡ Harrisia balansae, ≡ Echinopsis balansae
  • = Cereus guelichii, ≡ Harrisia guelichii, ≡ Eriocereus guelichii
  • = Cereus pomanensis var. grossei
  • Cereus rhodocephalus


Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény terebélyes, bokros növekedésű, gyakran kapaszkodó vagy kúszó szár jellemzi, amely 1–3 méter hosszúra is megnőhet. A hajtás színe sötétzöld, idővel szürkészölddé válik, átmérője 3–8 cm. A szárakon 4–5 (ritkábban 6) éles, kiemelkedő bordák futnak végig. A levelek redukáltak, nem láthatóak. Az areolák egymástól 2–4 cm távolságra helyezkednek el, filcesek. A tövisek erősek, tűszerűek; a peremtövis száma 6–8, hosszuk 1–4 cm, színük szürkés vagy barnás, csúcsuk sötétebb. A középtövis általában magányos, erőteljesebb, hossza elérheti a 3–5 cm-t. A gyökérzet jól fejlett, szétterülő.

Generatív test

Virág

Az éjszaka nyíló virág tölcsér alakú, rendkívül nagy, hossza 15–25 cm, átmérője 12–15 cm. A virág külső felülete zöldes, pikkelyes, az axillák gyapjasak és rövid tövisekkel vagy sertékkel ellátottak.

  • Takarólevelek: A külső lepellevél színe zöldesfehér vagy barnásvörös árnyalatú, keskeny, a belső lepellevél vagy sziromlevél tiszta fehér, szélesebb, csúcsa gyakran hegyes.
  • Ivarlevelek: A porzószálak számosak, fehérek, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibeszál hosszú, a bibe sárgásfehér, több ágú.

Termés

A termés gömbölyded, éretten vörös színű, 4–6 cm átmérőjű, felületén pikkelyek és néha lehulló tövisek találhatók. A terméshús fehér, ehető, ízletes.

  • Magja: A magok feketék, érdes felületűek, kb. 2–3 mm nagyságúak.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Természetes élőhelye Dél-Amerika középső része: Argentína északi területei, Paraguay, Brazília déli része (Mato Grosso do Sul) és Bolívia.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
    • Alacsonyan fekvő területeken, többnyire 0–800 méter tengerszint feletti magasságban él.
    • Jellemzően a Gran Chaco száraz erdőségeiben és bozótosaiban fordul elő.
    • Életmódját tekintve gyakran támaszkodik más növényekre, részben kúszó növekedést mutat.
    • Jól tűri az időszakos szárazságot és a magas hőmérsékletet.

Kultúrában tartás

A Harrisia bonplandii viszonylag könnyen tartható faj. Kedveli a jó vízáteresztő képességű talajt és a bőséges öntözést a növekedési időszakban. Fényigényes, de a tűző naptól fiatal korában védeni kell. Teleltetése szárazon, 8–10 °C körüli hőmérsékleten ideális. Gyakran használják alanynak más kaktuszok oltásához gyors növekedése miatt.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Hasonlít a Harrisia martinii fajhoz, de a Harrisia bonplandii szárai általában vastagabbak, és kevesebb, de élesebb bordával rendelkezik. A virágcső pikkelyezettsége és a termés formája alapján különíthető el biztosan a rokon fajoktól.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni filogenetikai kutatások megerősítették a Harrisia nemzetség monofiletikus jellegét a Trichocereeae tribuszon belül. A molekuláris adatok alapján a korábban különválasztott Eriocereus szekció (amelybe a Harrisia bonplandii is tartozik) a nemzetség szerves részét képezi. A vizsgálatok szoros rokonságot mutatnak az argentin és paraguayi taxonok között, alátámasztva a korábbi morfológiai alapú rendszerezést.

Forrás