Ugrás a tartalomhoz

Ferocactus latispinus

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. június 3., 08:49-kor történt szerkesztése után volt. (Hajtás, szár, levél, gyökér)
Ferocactus latispinus

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cacteae
Alnemzetség-csoport Ferocactinae
Nemzetség Ferocactus
Faj Ferocactus latispinus
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Ferocactus latispinus (Haw.) Britton & Rose, Cactaceae 3: 143–144, pl. 16, f. 3. 1922. Sec. Hunt (2006)
    elfogadott, érvényes név
Fotó: Papp László

A név eredete, etimológia

  • A nemzetség neve a latin ferox = vad szóval e növények rendkívül dús és erős tövisezettségére utal.
  • A latispinus pedig széles tövist jelent.
Ferocactus latispinus képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Ferocactus latispinus szinonimái

  • Cactus latispinus, ≡ Mammillaria latispina, ≡ Echinocactus recurvus var. latispinus, ≡ Echinocactus latispinus, ≡ Ferocactus recurvus var. latispinus, ≡ Bisnaga recurva subsp. latispina, ≡ Bisnaga latispina, ≡ Echinocactus corniger var. latispinus
  • = Cactus recurvus, ≡ Echinocactus recurvus, ≡ Echinofossulocactus recurvus, ≡ Ferocactus recurvus, ≡ Cactus recurvus, − Ferocactus latispinus var. recurvus
  • = Cactus nobilis, ≡ Echinocactus nobilis, ≡ Ferocactus nobilis
  • = Melocactus recurvus, ≡ Cereus recurvus
  • = Cactus cornigerus, ≡ Echinocactus corniger, ≡ Echinocactus cornigerus, ≡ Bisnaga cornigera
  • = Echinocactus nobilis
  • = Melocactus besleri-affinis
  • = Melocactus latispinus
  • = Echinocactus curvicornis
  • = Echinocactus stellatus
  • = Echinocactus solenacanthus, ≡ Echinocactus recurvus var. solenacanthus, ≡ Echinocactus recurvus f. solenacanthus
  • = Echinofossulocactus corniger, ≡ Echinofossulocactus cornigerus
  • = Echinofossulocactus corniger var. angustispinus, ≡ Echinofossulocactus cornigerus var. angustispinus, ≡ Echinofossulocactus angustispinus
  • = Echinofossulocactus elatior, ≡ Echinofossulocactus corniger var. elatior, ≡ Echinofossulocactus cornigerus var. elatior
  • = Echinofossulocactus recurvus var. campylacanthus
  • = Echinofossulocactus rubrospinus, ≡ Echinofossulocactus corniger var. rubrospinus, ≡ Echinofossulocactus cornigerus var. rubrospinus
  • = Echinocactus corniger var. flavispinus, ≡ Echinocactus latispinus var. flavispinus, ≡ Echinocactus corniger f. flavispinus, ≡ Ferocactus latispinus var. flavispinus, ≡ Ferocactus recurvus f. flavispinus
  • = Echinocactus corniger var. latispinus
  • = Echinocactus recurvus var. tricuspidatus
  • = Echinocactus stellaris, ≡ Echinocactus spiralis var. stellaris
  • = Echinocactus corniger var. rubrispinosus
  • = Echinocactus recurvus var. bicolor

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Magányos, lapított vagy nyomott gömb alakú, 25-40 cm magas és 40 cm széles lehet. A bőre világos, kékes- vagy szürkészöld. A csúcsa kissé gyapjas, a tövisek kiemelkednek belőle. Bordái száma általában 12, később 21 vagy több, egyenes lefutásúak, egy nagy kidudorodással az areolák felett. Az areolák nagyok, a tövisek ovális alakban erednek. A tövisek színe vöröstől sárgásig terjedhet. A középtövisek száma 4, lapítottak, 4 cm hosszúak és 4 mm szélesek, a felső 3 egy irányba áll, közülük a legfelső a leghosszabb. A lefelé álló alsó középtövis még ennél भी hosszabb, 5 cm hosszúságig, a csúcsa meggörbült vagy kampós, 9 mm széles is lehet. A peremtövisek száma 12-15 db, sugárirányba állnak, világosabb színűek, egyenesek vagy meggörbültek.

Generatív test

Virág

A virág a csúcs közelében nő, tölcsér alakú, vörös vagy sárga (fehér), 4 cm hosszú és széles. A magház pikkelyei igen vastagok, zöldes vagy barnás színűek, a feljebb lévők húsosak. Mindegyik pillás, éles csúccsal.

  • Takarólevelek: A belső lepellevelek (belső lepellevél) lándzsa alakúak, 16 mm hosszúak és 3 mm szélesek, ép széllel, bár a csúcs tövises. Egy sorban maradjon!
  • Ivarlevelek: A bibe 25 mm hosszú. Egy sorban maradjon!

Termés

A termés ovális, szabálytalanul nyomott, barnásvörös, kb. 4 cm hosszú és 2 cm széles, csúcsán a megszáradt lepellevelekkel.

  • Magja: A mag nagyszámban termelődik, kicsi, 1,5 mm hosszú, 1 mm széles és 0,6 mm vastag. Meghosszabbodott vese alakú, sötét vörösesbarna, majdnem fekete.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A Mexikó-i-fennsík középső és déli részén, többek között Queretaro, Guanajuato, Hidalgo, Puebla államokban él.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
  • Füves síkságok és domboldalak mésztartalmú, homokos talaján fordul elő.
  • Virágszínben igen változatos; vörös, kármin, sárga, barackvirág- és lazacszínű is lehet különböző színű porzókkal és bibével.

Kultúrában tartás

Talán a legismertebb és a legelterjedtebb Ferocactus faj a gyűjteményekben. Sajnos csak a nagy, idős példányok virágzóképesek, de ez általában mindegyik nagy gömbkaktuszra igaz. Mindezt ellensúlyozza látványos kinézetük, amelyet elsősorban a töviseiknek köszönhetnek. Könnyen szaporítható, nevelhető kaktuszfaj. Tövisei erős napon igen erőssé és hosszúvá nőhetnek. Talajban nem válogatós, viszonylag lassan nő, de már az első nyáron több cm-es növényekké fejlődhetnek. Populációi igen változatosak, és tövisszínben, növekedési hajlandóságban különbözhetnek, ezért érdemes minden információt megőrizve beszerezni őket, tisztán megporozni a virágokat, ha ki tudjuk várni, míg növényeink virágozni fognak. A Ferocactus magok állítólag sok évig csíraképesek, sőt csírázási hajlandóságuk egy ideig növekszik, ennek ellenére minél hamarabb vessünk. Nyáron tűző napon, bő öntözéssel, télen teljesen szárazon, 5-10 fokon tartható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Látványos kinézetűek, amelyet elsősorban a töviseiknek köszönhetnek. Populációi igen változatosak, tövisszínben, növekedési hajlandóságban és virágszínben (vörös, kármin, sárga, barackvirág- és lazacszínű) különbözhetnek.

Taxonómia és filogenetika

Első leírása: Cactus latispinus Haworth Philosop. Mag. and Journal Vol. 63. No. 309, 1824. Átsorolását Britton et Rose végezte el 1922-ben. Bár mint E. recurvus-t Miller évtizeddel korábban leírta, ennek ellenére ma általánosan a latispinus nevet fogadják el.

Szerzők és forrás