Aylostera albopectinata

Aylostera albopectinata
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Aylosterinae
Nemzetség	Aylostera
Faj	Aylostera albopectinata

Tudományos név

Aylostera albopectinata (Rausch) Rausch, 1972
A tudományos név státusza: érvényes
Rebutia albopectinata Rausch, 1972
A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A korábban használt Rebutia nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
A fajnév latin szóösszetétel, a tövisezetet jellemzi: albus = fehér, pectinatus = fésűs, fésűszerű.

Típuspéldány

Gyűjtő:
Hely: Bolívia, Chuquisaca közigazgatási terület, Sud Cinti tartomány, Culpina környéke
Időpont: 1972
Típuspéldány gyűjteményi helye: nem közölt
Első leírása: Kakteen und andere Sukkulenten 23:236 (1972)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Rausch, 1972

Szinonimák

Rebutia albopectinata Rausch, 1972
Rebutia schatzliana Rausch, 1975
Rebutia supthutiana Rausch, 1976
Lobivia albopectinata (Rausch) Neirink, 1994 (nom. inval.)
Érvényes név és szinonimák a Aylostera albopectinata taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Élőhelyén magányos, kultúrában gyakran csoportképző faj. Hajtásai gömbszerűek, gyakran csonka kúpra emlékeztetnek, kb. 1,5 cm szélesek, kultúrában teltebbek. Színük zöldes vagy szürkészöld. Gyökere vastag, húsos. Bordáinak száma legfeljebb 16, egyenes lefutásúak vagy enyhén spirálisak.

Szemölcsök

A bordák szemölcsei (tuberkulum-ai) gyengén elkülönülők, a bordák mentén rendeződnek.

Axillák

Az axillákban szőrzet nem hangsúlyos.

Areolák

Aprók, oválisak, fehér vagy gyakran élénk narancsos-barnás színű gyapjúval.

Tövisek

Peremtövis: rendszerint 13 db, párosával oldalra állnak, egy lefelé irányul; 2–3 mm hosszúak, a hajtáshoz simulnak, sűrű borítást adnak; színük fehér, tövüknél barnás
Középtövis: nem mindig van, esetenként 1–2 db; kb. 1 mm hosszúak, kifelé állók

Generatív test

Virág

Virágai vörösek, kb. 5 cm hosszúak és 5 cm szélesek.

Lepellevelek: külső lepellevelek kissé lilás árnyalatúak
Ivarlevelek: bibe zöldes árnyalatú lehet

A magház rózsaszín, kb. 0,5 cm átmérőjű. A karcsú virágcsövön rozsdabarna pikkelyek, fehéres sörték és szőrök találhatók.

Termés

A termés részletes leírása nem közölt.

Magja: feketés-barnák

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés:

Bolívia
– Chuquisaca közigazgatási terület, Sud Cinti tartomány, Culpina környéke, kb. 3400 m magasságban;
– Nor Cinti tartomány, Pucara térsége, kb. 3200 m;
– Tarija közigazgatási terület, Burdett O’Connor tartomány, Tambo környéke;
további gyűjtések Chuquisaca területéről 3000–3800 m magasságból

Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: magashegyi sziklagyepek, mohákban, harasztokban, zuzmókban és pázsitfűfélékben többé-kevésbé gazdag puna vegetációk, helyenként majdnem növénytelen területek

Kultúrában tartás

Jól fejlődik termesztésben. Magashegyi faj, ezért fontos számára a megfelelő fény és friss levegő, de a tartós nagy meleget nehezen viseli. Nyáron szellős helyen, leginkább szabadban tartható, csapadéktól védve. Naponta csak néhány órányi közvetlen napfény ajánlott, egyébként enyhe árnyék, szórt fény az ideális. Talaja enyhén savanyú, ásványi anyagokban gazdag, kevés humusszal. Fejlődési időszakban rendszeres öntözést igényel, de az öntözések között a talaj száradjon ki. Téli pihenése szárazon történjen. Szaporítása magról és sarjakról lehetséges.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Rebutia supthutiana néven leírt forma megjelenésében hasonlít a Rebutia pygmaea fajhoz. Más, barna areolás populációk hasonlóságot mutatnak a Rebutia heliosa fajjal, különösen annak var. condorensis alakjával.

Taxonómia és filogenetika

A fajt eredetileg Rebutia albopectinata néven írták le. Később a nemzetséghatárok újraértelmezése alapján az Aylostera nemzetségbe került, ahol jelenleg érvényes névként tartják számon.

Egyéb

Ismert gyűjtési számok: FR 758 (Culpina, Chuquisaca, Bolívia) és KK 852 (Sama, Tarija, Bolívia, 3000 m).

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 476. kártya