Weingartia cintia

Weingartia cintia
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Weingartia
Faj	Weingartia cintia

Tudományos név

Weingartia cintia (Hjertson) Hjertson, 2003
- A tudományos név státusza: érvényes
Rebutia cintia Hjertson, 2003
- A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A korábban használt Rebutia nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
A faj nevét a típusélőhelyről, a bolíviai Nor Cinti tartományról kapta. Eredetileg ez a név egy külön a faj számára létrehozott nemzetség neve volt.

Típuspéldány

Gyűjtő: Hjertson
Hely: Bolívia, Chuquisaca közigazgatási terület, Nor Cinti tartomány, Otavi környéke
Időpont: 1995
Típuspéldány gyűjteményi helye:
Első leírása: Kaktusy (Brno) 31(2): 35–39 (1995)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Hjertson, 2003

Szinonimák

Rebutia cintia Hjertson, 2003
Cintia knizei Riha, 1995
Copiapoa knizei (Riha) Halda, 1998
Érvényes név és szinonimák a Weingartia cintia taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Kistermetű, 3–5 cm átmérőjű és magasságú, egyhajtású növény, amely szinte teljesen az alapkőzetbe mélyed. Neoténiás, majdnem geofiton jellegű. Alakja többnyire lapított gömb vagy gömb, kultúrában – főként oltva – kissé megnyúlhat. Színe olajzöldtől barnásig változik, de előfordulnak sötét, majdnem feketéslila, enyhén szürkés bőrszövetű egyedek is. Gyökere erős, akár 10 cm hosszú karógyökér.

Szemölcsök

A hajtás nagy, kerek, gömbszerű szemölcsökre tagolt, a hajtáscsúcs gyapjas.

Axillák

Az axillák nem elkülönülők, a szemölcsök között mélyen rejtőznek.

Areolák

Gyapjas areolák, mélyen a szemölcsök között helyezkednek el, gyakran csak a gyapjú látható belőlük.

Tövisek

A növény gyakorlatilag tövistelen. Apró, kezdetleges tövisek csak az egészen fiatal areolákon jelennek meg rövid ideig.

Generatív test

Virág

Virágai a hajtáscsúcson fejlődnek, nappal nyílók, 3–4 cm átmérőjűek.

Lepellevelek: lepellevelek mélysárga színűek, a külső lepellevelek az egyedek többségénél vöröses árnyalatúak
Ivarlevelek: porzószálak sárgák, portokok sárgák, bibe halványsárga

A virágok feltűnően szélesre nyílnak, a porzószálak csaknem teljes hosszukban láthatók.

Termés

Termése hosszúkás, kis virágmaradvánnyal szárad meg, félig a növény testébe süllyedve sokáig azon marad.

Magja: kb. 1,7 × 0,7 mm méretű, feketék

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia – Chuquisaca közigazgatási terület, Nor Cinti tartomány, Otavi környéke; 2800–4200 m tengerszint feletti magasságban
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: nagyon változó, szélsőséges hőmérsékleti viszonyok között, majdnem teljesen növénymentes felszíneken él; aprózódott vulkanikus kőzetfelszíneken, azokba belemélyedve, mimikri növényként fordul elő

Kultúrában tartás

Különleges megjelenésű, semmivel össze nem téveszthető faj. Kezdetben főként oltott növényként terjedt, ma már egyre több saját gyökerű példány is előfordul. Magashegyi faj, ezért a meleg nyarakat rosszul viseli. Fontos a kiváló szellőzés és a sugárzó hőtől való védelem. Talaja nagyon porózus, ásványi összetételű, vulkanikus kőzettartalmú legyen, az edény kiválasztásánál figyelembe kell venni a hosszú karógyökeret. Öntözése mérsékelt, túlöntözésre rendkívül érzékeny. Télen teljesen szárazon, akár 0 °C körüli hőmérsékleten is teleltethető. Az oltott példányok ellenállóbbak, és sarjadás is előfordulhat. Szaporítása magvetéssel, illetve sarjak oltásával vagy gyökereztetésével lehetséges.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Szinte teljesen tövistelen, alapkőzetbe süllyedő, mimikri jellegű növekedése és szélesre nyíló, sárga virágai alapján könnyen felismerhető. A Weingartia csoporton belül különösen a W. neumanniana fajjal mutat hasonlóságot.

Taxonómia és filogenetika

A fajt több évtizeden át különböző neveken és nemzetségekben említették. A Cintia nemzetséget végül a hivatalos rendszertan nem fogadta el. A faj a Rebutia nemzetség Weingartia csoportjába került, ahol jelenleg Weingartia cintia néven szerepel. A fajnév az el nem ismert Cintia nemzetségnévből származik.

Egyéb

Rendkívül különleges megjelenésű, ritka faj, amely rendszertani hovatartozása sokáig vita tárgya volt. A „hétköznapi” Rebutia képtől eltér, de a Weingartia csoportban természetesebb besorolást nyer.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán; Nyúl Gábor; Kiss László
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 452. kártya