Rebutia heliosa
| Rebutia heliosa | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség- csoport |
Rebutiinae |
| Nemzetség | Rebutia |
| Faj | Rebutia heliosa |
 
| |
- Tudományos név: Aylostera deminuta (F.A.C.Weber) Backeb., Kaktus-ABC: 274. 1936 ["1935"] sec. Ritz & al. 2016
- A tudományos név státusza: érvényes
- Tudományos név: Rebutia heliosa Rausch, 1970
- A tudományos név státusza: szinonima
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
A fajnév a görög helios = nap szóból, valamint az -osus melléknévképzőből származik. A név a számtalan, egymáshoz közel elhelyezkedő areolára utal, amelyeken a rövid tövisek sugarasan állnak, egy-egy apró napocskát formázva.
Típuspéldány
- Első leírása: Kakteen und andere Sukkulenten 21(2): 30., 1970.
Szinonimák
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Karógyökeres növény. Kezdetben magányos, 2–2,5 cm átmérőjű, később erősen sarjadó, párnaképző.
Szemölcsök
Szemölcssorai csavartan lefutók, számuk 35–40 közötti.
Areolák
Az areolák kicsik, gyapjasak, világosbarna színűek, hosszúkásak.
Tövisek
- Peremtövis: kb. 1 mm hosszúak, a növény testére simulók, alapjuknál sötétbarna, a csúcs felé ezüstösen fehérek, fésűszerű alakzatba rendezettek, szinte teljesen beborítják a növényt.
Generatív test
Virág
A virág 5 cm hosszú, 4 cm széles, a növénytest alsó harmadán képződik. A virágcső lilásvörös, alul karcsú, rajta kevés pikkelylevél, hónaljukban fehér szőrcsomókkal. - Lepellevelek: külső lepellevelek narancssárgák lila középcsíkkal; belső lepellevelek narancssárgák. - Ivarlevelek: porzók vajszínűek; bibe fehér.
Termés
A termés lila színű, gömb alakú, sörtés, 4–5 mm méretű. - Magja: fekete, gömbölyű.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Bolívia, Tarija közelében, Jucanas település környékén, a Narvaez felé vezető út mentén.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 2500–3000 m tengerszint feletti magasságban, vulkanikus sziklákon és aprózódott kövek között, mohák és ritkás pázsitfűfélék társaságában.
Kultúrában tartás
A tavasszal nyíló kaktuszok egyik legbőségesebben virágzó faja. Virágzáskor a növénycsoportot a virágtömeg szinte teljesen elborítja. Virágok nélkül is jellegzetes megjelenésű, könnyen azonosítható. Magashegyi, erősen napfényigényes növény. Télen is igényli a fényt, de ilyenkor hideg (0–10 °C) és teljesen száraz körülményeket kell biztosítani számára. Talaja legalább 50% kavicsot tartalmazzon. Vastag gyökere rothadásra hajlamos, ezért érzékeny a túlöntözésre; a téli kondenzvíz már kis mennyiségben is pusztulást okozhat. Saját gyökerén nehezen nevelhető, nagyobb csoport felnevelése oltás nélkül kihívás, oltással a problémák elkerülhetők.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Apró termete, világosbarna areolái és ezüstösen fehér, sűrűn álló peremtövisei alapján jól elkülöníthető más Rebutia fajoktól.
Taxonómia és filogenetika
Az első leíráskor az Aylostera nevet zárójelben a Rebutia nemzetségnév után tüntették fel, amit később más szerzők is követtek. Egyes rendszertani felfogások az Aylostera nemzetséget önállónak tekintik, így a faj oda is sorolható. Két elismert változata ismert: var. cajasensis Donald, 1980 és var. condorensis Donald, 1980, Tarija megyéből.
Egyéb
A hazai gyűjteményekben az utóbbi években gyakran hibrid növények terjedtek el Rebutia heliosa néven, amelyek többnyire a Rebutia heliosa és más Rebutia fajok hibridjei. Ezek könnyebben nevelhetők és bőségesebben virágoznak, de díszértékük elmarad az eredeti fajtól.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) - Pozsgások, 188. kártya