Sulcorebutia alba

Weingartia canigueralii
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Weingartia
Faj	Weingartia canigueralii

• Weingartia canigueralii (Cárdenas) F.H.Brandt in Kakteen Orch. Rundschau 5: 17. 1978. Sec. Kiesling & al. (2014)
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Sulcorebutia alba Rausch in Succulenta (Netherlands) 50(5): 94. 1971 syn. sec. Kiesling & al. (2014)
  • A tudományos név státusza: szinonima
• Sulcorebutia vasqueziana subsp. alba (Rausch) Fritz & Gertel in Inform.-brief Freundeskreis Echinopseen 31: 13. 2001 syn. sec. Kiesling & al. (2014)
  • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa Lyon közelében, Chazay d’Azergues-ben.

A fajt Rausch bolíviai kaktuszgyűjtő barátjáról és gyűjtőútjainak segítőjéről, Roberto Vasquez-ről nevezte el. Az itt tárgyalt forma nemzetségnevében a latin sulcus („barázda”) szóra utal, amely a Sulcorebutia nemzetség fajainál a szemölcsök tetején található barázdára vonatkozik.

A forma eredeti fajneve a tövisek színét jellemzi (alba = fehér).

Fotó: Lukoczki Zoltán

Típuspéldány

• Gyűjtő: Walter Rausch
• Hely: Bolívia, Chuquisaca megye, Sucre–Los Alamos közötti út
• Magasság: 2900 m
• Gyűjtőszám: WR 472
• Első leírása: Succulenta 5: 94–96, 1971
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Friedrich H. Brandt, 1978

Szinonimák

• Sulcorebutia alba Rausch, 1971
• Weingartia alba (Rausch) F. H. Brandt, 1978
• Sulcorebutia vasqueziana subsp. alba (Rausch) Fritz & Gertel, 2001
• Érvényes név és szinonimák a Sulcorebutia alba taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A leírás szerint egyhajtású növény, de kultúrában rendszerint kisebb csoportot alkot. Hajtásai körülbelül 20 mm magasak és 35 mm szélesek. Színük szürkészöld, gyakran lilásvöröses árnyalattal.

Szemölcsök

Szemölcsei (tuberkulum-ai) spirálisan rendezettek, a bordák száma körülbelül 30.

Areolák

Az areolák tojásdadok, körülbelül 3 mm hosszúak, fehér filces borításúak.

Tövisek

• Peremtövis: 20–24 darab, 3–4 mm hosszú, sörteszerű, erősen a hajtásra simuló és összefonódó, a hajtást teljesen befedő; színük fehér, tövük vörösesbarna vagy fekete.

Generatív test

Virág

A virágok körülbelül 3 cm hosszúak és szélesek. Színük mélyvörös, rózsaszínes torokkal.

• Lepellevelek: csésze, párta, sziromlevelek mélyvörös színűek, rózsaszínes torokkal.
• Ivarlevelek: porzószálak belső körön sárgák vörös tövűek, a külsők sárgák; bibeszál zöld; bibe sárga, négyágú.

Termés

A termés vörösesbarna, 4–6 mm átmérőjű, barnás vagy vöröses pikkelyekkel és kevés fehér hajjal fedett.

• Magja: 1,5 mm hosszú és 1,2 mm széles, sötétbarna.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Bolívia, Chuquisaca megye, Sucre és Los Alamos közötti terület, 2900 m tengerszint feletti magasságban.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: gyér növényzetű, sziklás hegyi lejtőkön, sziklagyepekben és sziklarepedésekben él; társuló fajként Echinopsis obrepanda is előfordul; magmatikus, vulkanikus és üledékes kőzeteken gyökerezik.

Kultúrában tartás

Magashegységi eredetű taxon, sok fényt és friss, mozgó levegőt igényel. Optimális a reggeli és kora délelőtti közvetlen napfény. Nyáron célszerű szabadban tartani, csapadék ellen védve. Talaja ásványi alapú, szinte teljesen humuszmentes, alacsony pH-értékű.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A taxont a mértékadó rendszerezők a Sulcorebutia vasqueziana faj izolált élőhelyi formájának tekintik, elkülönítése faji szinten nem indokolt.

Taxonómia és filogenetika

A Sulcorebutia alba Rausch által leírt taxon, amelyet később más nemzetségekbe is átsoroltak. A modern rendszertani feldolgozásokban a taxont nem önálló fajként, hanem szinonimaként kezelik.

Egyéb

Az ismert állomány egyetlen, elszigetelt populációból származik, minden ismert példány erről a lelőhelyről ismert.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 743. kártya