Rebutia pulvinosa

Aylostera deminuta
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Aylosterinae
Nemzetség	Aylostera
Faj	Aylostera deminuta

Tudományos név

Aylostera deminuta (F.A.C.Weber) Backeb., Kaktus-ABC: 274. 1936 ["1935"] sec. Ritz & al. 2016
- A tudományos név státusza: érvényes
Rebutia pulvinosa Ritter & Buining, 1963
- A tudományos név státusza: szinoníma

A név eredete, etimológia

A szinoním nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
A faj- és alfajnév latin eredetű: a pulvinus jelentése „párna”, az „-osus” képzővel együtt jelentése nagyjából párnával telt, párnából álló. A név a faj növekedési tulajdonságára utal, mivel párnaszerű csoportokat képez.

* Az Aylostera nemzetségnév etimológiája két görög szóból származtatható, melyek a növény virágának szerkezeti sajátosságaira utalnak: aulos (αὐλός): sípot, fuvolát vagy csövet jelent, míg a stereos (στερεός): erős, szilárd vagy merev jelentéssel bír.
A névválasztás Carlo Luigi Spegazzini botanikustól származik (1923), aki a nemzetségre jellemzően megnyúlt, merev falú és a magházzal szilárdan összenőtt virágcsőre utalt ezzel a kifejezéssel. Ez a morfológiai bélyeg különíti el leginkább a rokon Rebutia nemzetségtől, ahol a virágcső fala lágyabb és kevésbé "csőszerűen" merev.
A név jelentése "merev cső" vagy "szilárd fuvola", ami a botanikai leírásokban a receptaculum (vagyis a vacok/virágcső) és a bibeszál alsó szakaszának összenövésére, valamint annak tartására utal.

Típuspéldány

Első leírása: Taxon 12: 29, 1963.

Szinonimák

Aylostera pulvinosa (F. Ritter & Buining) Backeb. 1963
Érvényes név és szinonimák a Rebutia pulvinosa taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Gazdagon sarjadó, csoportképző növény. Az egyes hajtások 2,5–3 cm átmérőjűek, gömb alakúak vagy kissé megnyúltak. Színük világoszöld.

Szemölcsök

A hajtásokat kb. 12 borda tagolja, amelyek szemölcsökre tagoltak, spirális lefutásúak.

Areolák

Az areolák oválisak, fehéres gyapjúval fedettek.

Tövisek

Középtövis: általában 6 db, néha több; kb. 2 mm hosszúak, egyenesek, kissé erősebbek a peremtöviseknél, tövük megvastagodott; színük fehér vagy barnás, barna tövűek.
Peremtövis: 12–15 db, finomak, fehérek, kb. 3 mm hosszúak; a hosszabbak az areola oldalain fejlődnek.

Generatív test

Virág

A virágok narancsszínűek, 1,5–3 cm hosszúak és ugyanilyen szélesek. A hajtások alsó részén fejlődnek, a virágcső hajas.

Ivarlevelek: porzók két sorban állnak; bibe fehér.

Termés

A termés 3–5 mm átmérőjű, vöröseszöld színű.

Magja: sötétbarna, 0,9 × 0,7 mm méretű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia, Tarija tartomány, Tarija várostól északkeletre, a Rio Pilaya egyik oldalági szurdokában, kb. 2000 m tengerszint feletti magasságban.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: sziklagyepekben él; egyes források szerint meleg, mediterrán klíma uralkodik. Gyakoriak a mohák és zuzmók a sekély, köves talajjal fedett sziklafelszíneken, helyenként pázsitfűfélékkel.

Kultúrában tartás

Kifejezetten szép Rebutia faj. Apró, gömbölyű hajtásai gyorsan fejlődnek és sokasodnak, mutatós, tömött csoportokat képeznek. Enyhén savanyú kaktuszföldben gond nélkül nevelhető. Nyáron szellős növényházban vagy védelemmel szabadban tartható. Télen a rokon fajokkal azonos körülmények között teleltethető. Rövid ideig a +5 °C alatti hőmérsékletet is jól viseli. Virágzása május közepétől várható; élénk színű virágai tartósak, egy nagyobb telep hetekig is virágzik.

Egyéb

Friedrich Ritter ugyanebben a szurdokban gyűjtötte a subsp. albiflora alfajt is, kissé magasabb fekvésben.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 405. kártya